A parlamentbe magabiztosan bejutó Mi Hazánk háza tájáról sorra érkeznek azok a hírek, amelyek bemutatják az új erő szakmai, szakpolitikai kabinetjeit. Számos területen az érdemi munka most kezdődött el, de jónéhány olyan ügy van, amit a mozgalom már a választások előtt szervezett keretek között tudott a zászlajára tűzni. Az egyik ilyen a munkaügy. Az adófizetők millióit érintő, napi problémákat generáló ügyeket Lantos János kabinetvezető vállalta magára. Vele beszélgettünk.
Magyar Jelen – Csak a Mi Hazánk majálisán volt szakszervezeti kerekasztal – olvasom az ATV májusi beszámolójában annak ellenére, hogy a munkásosztály érdekképviselete hagyományosan a baloldal témája. Mi köze van ehhez egy jobboldali, radikális pártnak?
Lantos János: S nem csak szakszervezeti kerekasztalt szervezett, hanem rengeteg más dologban is egyedüliként állunk. Ahogy a magyar munkavállalók érdekképviseletében is, hiszen tudjuk, a Fidesz uram-bátyám rendszere teljes mértékben híján van annak, hogy ismerje a munkavállalói közeget, a baloldal pedig ebben történetesen már régóta ugyanabból a kottából játszik, mint a Fidesz. Tehát a globális nagyvállalatokat szolgálja ki, a magyar dolgozó maximum retorikai fogásként értelmezhető kommunikációs eszköztárukban. Mi viszont hajlandók vagyunk együtt dolgozni bárkivel, valamennyi szakszervezettel, akik közös ügyünknek érzik, hogy Magyarországon végre előrelépés történhessék a magyar dolgozók helyzetét illetően. Innen nézve egyébként ez se nem jobb-, se nem baloldali kérdés, hanem nemzeti ügy. Nem is túlságosan érdekel, hogy ezt ki címkézi akár baloldalinak, ahogy a dolgozói érdekképviselet sem jobb-vagy baloldali, hiszen egy szakszervezetben, vagy akár egy munkahelyi közösségben számtalan világnézeti ember akadhat, itt nem ez a lényeg. Más dolgokban természetesen releváns jelentősége van a jobb- és baloldaliságnak, de történetesen ebben a kérdésbe egészen más koordináta-rendszert kell alkalmaznunk, hogy helyesen tudjuk értelmezni a valóságot. Mivel Magyarországon él és dolgozik mintegy 4,5 millió munkavállaló, teljesen nyilvánvaló, hogy az ország szempontjából nemhogy fontos, de egyenesen döntő, hogy ők ezt mennyi pénzért, milyen körülmények között teszik. Nemzeti sorskérdésről van szó.
-Az országgyűlésbe jutva elkezdett néppártosodni a Mi Hazánk?
Erre egészen röviden tudok felelni: nem. Másrészt egyébként ez bizonyos tekintetben gumicsont, mert az almát hasonlítjuk össze a körtével. Az, hogy valaki néppárti, nem ideológiai kérdés, csupán annyit jelent, a nép szélesebb rétegeit kívánja képviselni, abba beágyazódott. A radikális pedig – merthogy ezzel szokás hamisan szembe állítani – egy módszertani kérdés, hogy a problémáknak a gyökereihez nyúlunk le. Ez a radikális változás. Persze tudom én, miért fogalmazódott meg a kérdés, de gyorsan zárjuk is le, a Jobbik nem néppártosodott, hanem árulást követett el, átállt a balliberálisokhoz, Gyurcsány Ferenchez. Erős eufemizmusnak érzem a néppártosodost használni erre… Mindenesetre ahogyan látszik is, a Mi Hazánk parlamentbe kerülve sem adott fel egy jottányit sem alapelveiből.
-Megkeresve az Ön nevéhez kötődő cikkeket, híreket azt láthatjuk, hogy Lantos Jánosnál főként ideológiai, mozgalmi és történelmi témák kerülnek elő. Hogyan jött a munkaügy?
Nincs ellentmondás, hiszen esetemben a dolgozói érdekképviselet értékrendi, ideológiai kérdés. Nem pusztán a matériáról szól az egész. Induljunk onnan, hogy törekszem követni a keresztény tanításokat, nemzeti érzelműnek és szociálisan érzékenynek tételezem magam, e háromból egyaránt, nyilván más és más módon, de következik az, amit képviselek a Mi Hazánk munkaügyi kabinetjének élén. Tavaly májusban adódott egy beszélgetésünk a Mi Hazánk miniszterelnök – jelöltjével, ahol felvetette, hogy az identitáspolitika mellett bizony szólnunk kell a magyar munkavállalókhoz is, hiszen ez legalább olyan fontos terület. Azóta minden igyekezetemmel ezen vagyok. Célunk egy olyan organikus társadalom felépítése, ahol a magyarok tisztességes bérekért dolgoznak, megfelelő munkakörülmények között, és rendelkezésükre áll az érdekképviselet lehetősége, amennyiben őket joghátrány éri. Csak akkor beszélhetünk valódi munkaalapú társadalomról, ha az imént felsoroltakban változás áll be, akkor indulhatunk el az általunk ideálisnak tartott állam felé, ahol a munkában nemcsak anyagilag, de lelkileg is kiteljesedhet mindenki, nem modernkori rabszolgának érzi magát. Tudom, hogy ez nagy cél, és még messze van, de csak ilyen célokért érdemes politizálni, és ha nem hinnék benne szilárdan, hogy ez egy napon megvalósulhat, akkor bele sem vágtam volna.
– Ha már a munkaalapú társadalmat említette: menjünk vissza néhány hónapot az időben! Kevesebbet hallani azokról, akiket azért rúgtak ki a munkahelyükről, mert nem oltatták be magukat. Velük mi a helyzet?
Valóban, ha visszaemlékszem, például a januári, februári időszakra, nem túlzás azt állítani, hogy naponta több száz levél érkezett be a kabinetünkhöz. Azt gondolom, minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy segítsünk ezeken a munkavállalókon, sok önzetlen segítség is érkezett, neve elhallgatását kérő ügyvédektől, munkajogászoktól is, s bár óriási volt az ellenszél, amit tudtunk, megtettünk. És természetesen – ha nem is annyi – vannak folyamatban lévő ügyeink, amelyek nem mindenkor tartoznak a nyilvánosságra, hiszen ilyen esetekben nekem mindig figyelembe kell vennem, hogy mi a sértett munkavállaló érdeke. Akarja-e, hogy nyilvánosság elé vigyük a ügyet, vagy annak kizárásával? Ez a fő szempont. De mindezen túlmenően továbbra is alapvető politikai követelésünk, hogy kártalanítást követelünk mindazon munkavállalók számára, akik a Covid-időszaka alatt vesztették el állásukat, mert egyéni döntésük alapján nem kívántak élni az oltás lehetőségével. Ez az igazságtétel még hátra van, és nem feledjük.
-Oltatlan ételfutárt például biztosan nem vettek fel sehova. Ők a katás formát választották. Milyen eszközei vannak ezekre a megkeresésekre egy új párt munkaügyi kabinetjének?
Nagyon jó a kérdés, és rámutat egy olyan aspektusára a jelenlegi, kata-körüli vitának, amelyről senki nem beszél. Az eszközök folyamatosan változnak, igyekszünk dinamikusan kihasználni minden kínálkozó jogi és politikai lehetőséget, nyilván minden eset más és más, de állnak mögöttünk komoly munkajogászok, képesek vagyunk a nyilvánosság bevonásával nyomásgyakorlásra, és ösztönzünk minden érintettet, hogy ne mondjon le semmilyen jogáról, a munkavállalói összefogás esetenként óriási eredményeket érhet el, mi ennek a katalizátorai szeretnénk lenni. Fel kell ráznunk őket, lelket kell öntenünk a magyar dolgozókba, ne hagyják elhitetni, hogy ők nem érnek semmit.. Ennek épp az ellenkezője az igaz. Ebben számíthatnak ránk.
– Kik és milyen formában segítik a kabinet munkáját? Milyen eddig elzárt lehetőségek nyíltak meg a mögöttünk hagyott hónapokban?
Mint imént említettem, vannak munkajogászaink, de a jogi, szakmai vonal csak egy dolog. Önmagában ez még nem volna elegendő. Hit nélkül az nem más, mint üres, száraz szócséplés. Ilyen téren bár lehet, hogy furcsa, amit mondani fogok, de a Mi Hazánk munkaügyi kabinetére nem tekintek úgy, mint csak egy kabinet. Sokrétűbb, egy idea áll mögötte, hogy Magyarország végre az az ország lehessen, ahol a magyar dolgozó az első. Legyen az szellemi munkát végző, vagy kétkezi munkás, jár nekik az erkölcsi és anyagi megbecsülés, így tehát mindazok segítik a kabinet munkáját, akik ebben hisznek. Természetesen célunk, hogy mi kormányozzuk Magyarországot, akkor jön majd el az idő, amikor minden tervünket meg tudjuk valósítani, s látjuk, hogy a Mi Hazánk egyre erősödik, legerősebb ellenzéki pártként az időközi önkormányzati választáson gyakorlatilag középpárti eredményeket érünk el. De már most, Parlamentbe jutva is nagyobb a mozgásterünk. Egyrészt a különböző szakszervezeti vezetők is sokkal nyitottabbak felénk a korábbiakhoz képest, másrészt a média sem tud már elhallgatni minket, harmadrészt pedig megnyílt a lehetősége – nem csak a kabinetnek – a teljes pártnak, hogy kiépítse profi apparátusát.
Hol lehet nyomon követni a kabinet munkáját? Hogyan kerülnek feldolgozásra a munka világából érkező javaslatok, panaszok?
Online felületeinken gyorsan és könnyedén kapcsolatba léphet velünk bárki, van külön Facebook-oldalunk, és egy erre a célra fenntartott e-mail címünk, a [email protected]. A beérkező javaslatokat, panaszokat természetesen átnézzük a kabinet tagjaival, munkajogászával.
– Tud olyan konkrét akciót, ügyet mondani az elmúlt évekből, ami a Munkaügyi kabinethez köthető?
Igen, tudnék többet is, egyet azonban mindenképpen ki szeretnék emelni, ez pedig a makói Continental gumigyár körüli helyzet. Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk Radics Gábor szakszervezeti vezetővel, annak ellenére, hogy bevallottan nem azonos ideológiai platformon vagyunk, de vele meg tudtuk valósítani azt az alapelvünket, hogy a dolgozói érdekképviselet nem jobb- és baloldali kérdés, ennek eredményeként egyébként el is fogadta meghívásunkat a beszélgetés elején említett, majálisunkon megtartott szakszervezeti kerekasztal-beszélgetésre. Nem mondom, hogy nincs még tennivaló az ügyben, de nem is volt teljesen eredménytelen a gumiipari dolgozók küzdelme, mi pedig velük együttműködve igyekszünk minden tőlünk telhető támogatást megadni nekik, erről szólt tavaly ősszel a makói gyár előtti molinós akciónk is. De nemrégiben az esztergomi Suzuki-gyár előtt is tartottunk akciót, hiszen mint ismeretes, a munkaerőhiányt a kormány harmadik világból érkező bevándrolókkal akarja megoldani, könnyített úton, akár munkavállalási engedély nélkül érkeznek hazánkba.
– Reálisan mennyi lehet az az idő, amíg egy magyar munkavállaló ugyanazt a bért keresi meg ugyanabban a munkakörben (például a Mercedes-gyárban) , mint német „kollégája”?
Ez egy örökös kérdés, és itt kell figyelnie az embernek arra, hogy ne a könnyebbik utat, a puszta demagógia útját válassza, ugyanis ígérni bármit lehet, a papír mindent elbír, ahogy mondani szokás. Komolyra fordítva, én most kissé tágabb konteksztusba helyezem a kérdést, tehát nem csak a német multikra gondolok, hanem áltlalában a bérek alacsony mivoltára. Önálló magyar nemzetgazdaságot kell építenünk, ebben eddig sem a Fidesz, sem a balliberális oldal nem volt érdekelt, kiszolgáltatták a magyar munkaerőt a multik számára, ők pedig nem is láttak bennünk mást, mint olcsó „portékát”. Ez pedig jelenlegi tudásunk szerint kizárólag egy Mi Hazánk-kormány esetében változna. Hogy ez mikor jön el? Remélhetőleg nem is olyan sokára, mint azt gondolják többen, látva a világpolitikai helyzet alakulását.
Azt kell elérni, hogy általában véve emelkedjenek a bérek, bár Orbán Viktor szerint az államnak nincs hatása a fizetésekre (kizárólag a minimálbéreket húzhatja meg), mi viszont ezzel nem értünk egyet. Svájci mintára ágazati minimálbéreket határoznánk meg, ami azt jelentené, hogy annál csak többet lehetne keresni egy adott munkakörben, kevesebbet nem, természetesen ezek a minimálbérek magasabbak lennének, mint az általános minimálbér, amely ezzel el is vesztené jelentőségét. Ráadásul az állam még ezen túlmenően is be tudna avatkozni a piaci folyamatokba úgy, ha az állami szektor dolgozóinak fizetését emelni kezdené, vonzóvá tenné ezzel az állami cégek állásait, ez természetszerűleg húzná fel a nem állami szféra béreit is, hiszen munkaerőhiány van. De itt közbe is vetem, hogy ezzel párhuzamosan védeni kell a magyar vállalkozásokat, radikálisan csökkenteni az adóterheket, hiszen csak így maradhatnának életben. Egy ilyen környezetben a multik által kínált fizetés már nem is volna olyan vonzó, kénytelenek volnának ők is emelni, és meg tudják adni, efelől ne legyenek kétségeink, másrészt hogy így fogalmazzak, mi törvényi erővel is presszionálnánk őket arra, hogy adják meg a tisztességes béreket akár egy Mercedes-gyárban dolgozó magyar munkavállalónak. Tudom, már hallom is az örökös neoliberális mantrát, jaj, hát akkor kivonulnak a multik, és mi lesz velünk? Ez a kérdés csak ma kérdés. Ha felépítjük az önálló magyar nemzetgazdaságot és önállátásra tudunk berendezkedni, amely szintén nem képzelhető el állami beavatkozás nélkül, mely kiemelten épít Magyarország mezőgazdasági adottságaira, akkor már sokkal erősebbek vagyunk, ha adott esetben egy multi el is hagy minket, nem ráz meg. De ettől függetlenül egyébként mi nem zsigerből és öncélúan vagyunk multi-ellenesek, minket a magyarok tisztességes megélhetése érdekel, akik ezt biztosítják nekik, őket szívesen látjuk, de a karvalytőke szellemiségű kapitalistákból nem kérünk.
-Ha már Mercedes gyár! Friss hír, hogy a kormány 14 milliárddal támogatja a multit, miközben a kata szigorításától 50-300 milliárd bevételt (az állam szempontjából extraprofitot remélnek). Ezt az összeget valszínúleg nem bérfejlesztésre fogja költeni a gyár…
Erre megint igencsak röviden lehet felelni: biztosak lehetünk, hogy nem bérfejlesztésre fogják költeni…
A Mi Hazánk országos tüntetéssorozatával Ön is végig járta az országot. Melyek a legfontosabb gondolatai a magyar dolgozókhoz?
Valóban, több helyszínen is ott voltam. Nyilvánvalóan a magyar munkavállalók szemüvegén át mutattam be az eseményeket. Rámutattam, hogy magyar dolgozók millióit igyekszik elszegényíteni a kormány, végleg lehullott a lepel, nem hisznek a munkaalapú társadalomban. Azt pedig egyenesen a pofátlanság magasiskolájának tartom, hogy Orbán Viktor azt üzente a magyaroknak, ha nem tudják kifizetni a megemelkedett rezsiárakat, akkor keressenek több pénzt. Mikor mindannyian tudjuk, hogy pont ők nem javították az elmúlt 12 évben a magyar dolgozók helyzetét. Ez óriási szociális érzéketlenség. Ha pedig ez így van, akkor a NER maximum külsőségeiben nemzeti, belső tartalmát illetően nem az. De a legfontosabb üzenetem mégis az volt, hogy igyekezzek hitet adni az embereknek, és nyomatékosítani, hogy nem senki más nem fog rajtunk segíteni, ha mi közösen nem teszünk valamit. De ez nem kevés, mert a magyar emberek a Mi Hazánkkal karöltve olyan nemzeti ellenállást képezhetnek, amellyel elérhetünk majd sikereket.
Milyen eredményre számít ezen demonstrációk nyomán?
Egy-egy demonstráció sikerét nehéz rögvest lemérni hosszabb távon, azonban a politikában van egy örökérvényű elv, azt kell csinálni, amit lehet, és ahogy lehet. Jelenleg – még – így lehet, és legelső sorban is onnan kell megközelíteni, hogy eredményektől függetlenül lelkiismereti kötelessége a Mi Hazánknak, hogy ne hagyja, hogy magyarok milliói fázzanak a télen! De ez az augusztusi tüntetéssorozat még csak a kezdet volt, folyamatosan az utcán leszünk, és újabb és újabb módszereket fogunk kidolgozni. Természetesen azt várjuk, hogy a kormány fogadja el a Mi Hazánk válságkezelési javaslatait. Ne a magyarokat nyomorítsa meg, hanem adóztassa meg a multikat, a tech-óriásiokat, a saját oligarcháit is. Ha ezeket megteszi, mi nem tüntetünk, nekünk ez nem öncél, nem felforgatók vagyunk, hanem a magyarok pártja. De csakis az övék.
Ön szerint meddig tartanak a megszorító intézkedések?
Ez csak rajtunk múlik, meddig hagyjuk. A kormány egyértelműen döntött, a mesterségesen kreált energiaválság árát szemrebbenés nélkül a magyar dolgozókra, családokra hárítja, nem megy szembe globális nagyuraikkal. Pedig nem is kell olyan messzire menni, és látunk pozitív példát, Ausztria meg tudta adóztatni a Facebookot nemzetállami hatáskörben. Vajon a magyar kormánynak a bátorsága vagy az akarata nincs meg? Egyik sem túl jó opció…
A Mi Hazánk elnöke levelet írt Orbán Viktornak. A munkaügyi kabinet hogyan készül az őszi időszakra?
Természetesen úgy, ahogy a teljes párt. Mindent meg akarunk tenni azért, hogy a magyar családok és dolgozók ne kerüljenek súlyos egzisztenciális válságba. Továbbá a jövőben is szeretnénk azt a markáns és sajátos, magyar dolgozó-párti szellemiséget megjelenítenünk, amely teljes mértékben távol áll a Fidesz uram-bátyám rendszerétől, de ugyanilyen értelmezhetetlen például egy belpesti, valóságtól teljesen elszakadt momentumos számára is, ki életében nem végzett még normális munkát. Azon túl, hogy kőkemény nemzeti ellenzéke leszünk a kormánynak, nem fogjuk hagyni – és ebben döntő szerepe lesz a munkaügyi kabinetnek is -, hogy a globalista balliberális oldal meg tudja szédíteni sokadjára a magyar munkavállalókat, mert mi vagyunk az egyedüliek, kik a valós dolgozói érdekképviseletet integrálni tudjuk világnézünkbe és ebből kifolyólag programunkba is. Mert nem képviselhetik valójában a magyar munkavállalókat azok, kiket a Rotschild-bankház volt alkalmazottja patronál, kik a néptől elzárt irodákban alakultak meg. Hiteles munkavállalói érdekképviselet csak népi alapon gondolható el, akiknél ez nincs meg, ott az egész nem más, mint politikai blöff. Jelenleg mi vagyunk az egyetlen népi alapú mozgalom, tagjaink is szerves részei a munkavállalói társadalomnak. Ez nagyon fontos külünbség, népi alapú szellemiség, dolgozói érdekképviselet, szociális érzékenység, ezek mind-mindg építőkockái egy kizárólag magyarérdekű világnézetnek, egyik a másik ellen nem játszható ki, valamennyi szükséges ahhoz, hogy valóban kizárólag a magyarok pártán álló párt tudjon lenni a Mi Hazánk.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
