Azt szokták mondani, korunk egyik népbetegsége – s nagyon sok későbbi szervi bajunk forrása is – a stressz, a stresszes állapot. Mint annyi mindent mást, megfelelő hozzáállással és módszerekkel ezt a nyomasztó helyzetet is kordában lehet tartani. Azonban ehhez legjobb, ha szakemberhez fordulunk, és részt veszünk mondjuk egy olyan edukáción, amit dr. Stiber Vivien mentálhigiénés szakember és kompetenciafejlesztő tréner tud tartani számunkra.
Hogyan határozná meg szakmailag önmagát?
Mentálhigiénés szakképzettséggel rendelkezem. Ez a SOTE-n belül egy kétéves, alapdiplomára épülő felsőfokú szakképzés, ahol pszichológiai tárgyakat, illetve segítő tárgyakat tanulunk, négy féléven keresztül. Az alapdiplomám egyébként jogász, illetve politológus.
A stresszkezeléshez kapcsolódóan kognitív viselkedésterápiás eszközöket tanultam, és jelenleg is ezen a vonalon képzem magam, a Kognitív és Sématerápiás Központon belül.
A végzettségére épülve működtet egy szolgáltatást, ami által ki tudja hozni az embereket azokból a nehéz lelki helyzetekből, amikbe életük folyamán belekerültek. Miben tud ön segíteni és kiknek?
Azoknak, akik a stressz tüneteit észlelik önmagukon, más szóval, aki stresszesnek érzi magát. Ugye ez egy nagyon széles kör, azt mondhatom, hogy valamilyen szinten majdnem minden ember érdekelt, érintett benne. Sokaknál ha úgy érzik, hogy bár semmi más bajuk nincsen, mégis rendszeresen idegesek, feszültek – mondjuk emellett már például az alvászavar is megjelenik náluk – akkor nekem ott már be kellene kapcsolódnom.
Azért érdemes hozzám, vagy más szakemberhez fordulni, mert az emberek legtöbbször nincsenek tudatában a szükséges stresszkezelő kompetenciáknak, nincs meg bennük az a tudás, amivel meg tudják magukat, a testüket nyugtatni, a gondolkodásukat reálissá tudják tenni.
Nekik már ekkor igazából lépniük kellene, de sajnos ilyenkor az emberek még nem jönnek tanulni, nem jönnek fejlődni. Ellenben továbbra is elviselik az őket körülvevő rossz dolgokat, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan szenvednek tőlük.
Említette az alvászavart, ez már egy figyelmeztető jel?
Hát maga az alvászavar az már egy fizikai tünet. Ez azért alakulhat ki többek között, mert a kortizolszint, ami a készenlétért felel, magas lesz a testben. Az altatásért a melatonin a felelős, és az történik, hogy amikor a melatonin altatna, akkor összecsap a kortizollal, és mivel ez utóbbi a magasabb szintű, végül felébred az ember. Tehát lényegében a kortizol az embert készenlétre készteti akkor is, amikor pihennie kellene.
Persze ez még ekkor nem tudatosul az emberben, tehát nem érti, hogy mi történik vele, csak azt tapasztalja, hogy rendszeresen felébred. De ez érthető is, hiszen ha nappal nagyon magas valakinek a kortizolszintje, akkor éjszakára sem megy vissza a kívánt alacsony szintre.
Ha kialakul egy ilyen helyzet, mit lehet tenni ellene?
Nagyon kevés ember van ma Magyarországon, aki szerintem képes lenne a gondolkodását megfelelően irányítani, vagy képes lenne a testét megnyugtatni, olyan, aki mondjuk tud relaxálni. Itt nem arra gondolok, hogy be tud feküdni a kádba egy üveg borral, és el tud lazulni, mert az hosszú távon nem lesz egy adaptív – egészséges – megküzdés, hanem egy káros megküzdés lesz.
Nagyon sokan károsan vezetik le azt a feszültséget, ami napközben felhalmozódik. Hiszen nem mer beszólni a főnökének, hogy elégedetlen a munkájával, nem néz szembe azzal, hogy rossz a párkapcsolata, nem tud boldogulni azzal, hogy sok baj van a gyerekével, és sorolhatnánk tovább. Tehát mindenkinek van valamilyen problémája – ami lényegében természetes – csak a baj az, hogy ezeket nem tanulják meg kezelni, a félresiklott dolgokat helyreállítani.
Igen, de azt is tudjuk, hogy a stressz bizonyos szempontból hasznos is az ember számára.
Abszolút így van, s én nem is arról beszélek, hogy ez káros lenne. Viszont azt mondom, hogy amikor felhalmozódik és már nem egy akut dolog, hanem egy krónikus állapot alakul ki, akkor már baj van. Mi az akut stresszre vagyunk kialakítva, az ember az akut stresszre lett kitalálva. Jött az oroszlán, kellett az erő, hirtelen megfeszült minden izmom, majd ahogy elment az oroszlán, elengedem magam, és visszatérek az azt megelőző nyugalmi állapotba. Ezzel nem is volt semmi baj. Viszont jelenleg nem ilyen jellegű stressz ér minket, az emberek a felmerült problémáikra sokszor nem tudnak ma megoldást találni, és ennek a hatására krónikus, állandósult stressz keletkezik.
Az első tünet amit már észrevesznek – nem ott van az első probléma, de ez az első, amit észrevesznek – hogy elkezdenek rosszul aludni. Ez már zavaró lesz a mindennapjaikban, olyannyira, hogy nem is tudnak vele együtt élni.
Mert ezt megelőzően együtt tudott élni azzal, hogy évtizedekig rossz volt a házassága, esetleg kinézegetett belőle, esetleg ivott, vagy a haverokhoz járt, vagy valami módon megpróbálta elfedni a problémáját. De aztán jönnek azok a tünetek, amikkel már egyszerűen nem tud mit kezdeni, amikről tudja, hogy már kezdenie kellene velük valamit.
Az első ilyen az alvászavar, vagyis hogy állandóan felébred éjjelente, vagy nehezen alszik el. Másnap ennek az a következménye, hogy nem tud teljesíteni, hiszen folyamatosan fáradt. Egyre feszültebb lesz, emiatt egyre több lesz az életében a konfliktus. Azonban még itt sem szoktak az emberek riadót fújni, ezt az állapotot is megtanulják valahogy elviselni. Illetve sokán érzik, hogy valamit tenniük kell, ezért elkezdenek vitaminokat, altatókat, gyógynövényeket szedni, mindenféle energiát adó kezelésekre járni, masszíroztatni magukat, meg miegymás.
De ez csak tüneti kezelés, nem valós megoldás.
Igen, a tüneteket próbálgatják így csiszolgatni, és a tünetekre koncentrálnak. De én minden esetben azt mondom, hogy a tünet az csak egy jelzés, és amikor a tünet megjelenik, akkor már érdemes figyelemmel kísérni és kezdeni vele valamit. Mert ha a problémát még időben elkapnánk, akkor sokkal-sokkal kevesebben jutnának el oda, hogy tartós szorongásba esnek, vagy hogy pánikrohamokat tapasztaljanak meg.
– Függ a kortól ez a negatív jelenség az ember életében?
Azt hihetnénk, hogy ez felnőtt vagy időskori dolog, de nem így van. Sőt, egyre korábbi életkorban jelenik meg, jellemzően a fiatalok között is. Az oka a teljesítményszorongás.
Egyre nagyobb a gyerekeken az elvárás, és emellett kevesebbet mozognak, kevésbé vezetik le egészséges módon a stresszt, egyre rosszabbul esznek, és este is jóval tovább maradnak fenn, mint kellene.
Nekünk hol engedték meg a szüleink, hogy hajnalban – éjjel két-három órakor – feküdjünk le? A mostani tizenéveseket viszont normális időben nem lehet ágyba parancsolni, akkor sem fekszenek le, ha a fejünk tetejére állunk. Chatelnek, beszélgetnek, egyszerűen átalakult az életvitelük. De másnap már nem tudják bepótolni ezt a kialakult alváshiányt, s már csak magából az alváshiányból is keletkezik egyébként stressz a szervezetben. De emellett jönnek az egyéb nehézségek is számukra, nagyon sok családban történik válás, az iskolában nehéz követelményeket támasztanak feléjük, és más kihívásokkal is szembe kell nézniük.
Ezzel párhuzamosan a mai felnövekvő korosztály egyre többet is akar, nem elég számukra egy normál munkahely, egy átlagos megélhetés, ők már ennél sokkal többre vágynak. Ebben benne van a média is, ami azt sugallja, hogy valósítsd meg önmagad, érj el mindent, legyél mindig az első. Ez is állandó stresszhelyzetet teremt a fiatalok számára.
Vannak tehát majdnem mindenkinél problémák, de ön hogyan tud segíteni azoknak, akik önhöz fordulnak?
Én képességfejlesztést végzek és edukációt. Ez azt jelenti, hogy konkrétan tudást adok át arról, hogy minek mi a következménye – úgy a testben, mint a lélekben – illetve, hogy mi mit okoz, mitől fokozódik a szorongás, valamint mivel oldható.
Mondok egy konkrét példát. Jött hozzám egy illető, és elmondta, hogy amikor borúsra fordul az idő, egyre lehangoltabbá válik, és érzi, hogy jön a szorongás, jön a pánik. Elkezdtük felfejteni, hogy mi lehet ennek az oka, és kiderült, hogy ő egyszer a borús időjáráshoz kapcsolta a szorongását, mert azt figyelte meg, hogy ilyen időben rosszabbul van. Ezt az agyában egy szokásként, egy idegi hálózatként létrehozta, és ezt a szokást működteti, mint egy az automatizmust. Erről viszont csak úgy tud lejönni, hogyha a borús időjáráshoz mi elkezdünk egy másik fajta gondolkodási sémát kapcsolni, illetve azt, ami jelentkezik tünetként – hogy depressziósabb lesz – mi elkezdjük megfordítani. Megtörjük ezt az asszociációs láncot. Tehát például azt is el tudta mondani, hogy ilyenkor legszívesebben kifutna a világból! Hát miért nem fut akkor, ha megteheti, hiszen otthon van? Így futással ki tudja adni magából a feszültséget, meg tudja oldani a nehéz helyzetét.
Visszatérve a kérdésre, én oktatást, edukációt végzek, és képességfejlesztést, tehát olyan módszereket, technikákat tanítok, amik működő kognitív, illetve testi technikák. Például megtanítom a hozzám fordulókat relaxálni.
Itt nem a jógára vagy az úszásra kell gondolni, mert ezek sporttevékenységek. A relaxáció az izmoknak az ellazításának a megtanulása. Annak a relaxációs reflexnek a beindítása, ami az emberben egyébként benne van. A stressz az izmokat feszíti, ennek egyetlen ellenpólusa van, az izmok ellazítása, és ebben segít a relaxáció. Ennek többféle módja van, például a testpásztázás, amikor végigmegyek a testemnek bizonyos pontjain, és azokat ellazítom. Én a progresszív izomrelaxációt szoktam egyébként kezdőlépésnek javasolni.
Amikor ellazul az izom, akkor megtanulja a szorongó test, hogy milyen fizikailag ellazulni, hiszen akkor ő éppen stresszmentesít. Minél többször éli meg ezt az állapotot, annál inkább csökken a stressz-szintje az embernek. Tehát testi, illetve gondolati szinten is beavatkozunk, és ez eredményre vezet.
Milyen módszereket alkalmaz a stresszes életek megváltoztatásának reményében?
Az a módszer, amit én használok, az a segítő beszélgetés. Ez azt jelenti, hogy nem tanácsokat adok – ebben hasonlít a pszichológus munkájához a tevékenységem – hanem olyan kérdéseket teszek fel, amiket esetleg az egyén önmagának nem tesz fel, vagy tükrözéseket adok arra, amit ő elmondott.
A rávezetésem arra irányul, hogy a problémái megoldásához az önmaga erejét kell használnia, mert én hiába látom kristálytisztán, hogy mi az ő problémája, az nem fog megoldódni, ha ő maga nem látja a saját problémáját, vagy nincs annyi ereje, tudása, hogy megoldja azt.
De ha világos lesz előtte, hogy mi zajlik le benne, mondjuk egy pánikroham közeledtekor, akkor azt – bár esetleg évtizedek óta szenved a pánikrohamaitól – fogja tudni kezelni. Mert megérti azt, hogy mi az, ami ilyenkor vele történik, mekkora a veszélyhelyzet, s hogyan tudja magát leggyorsabban lenyugtatni. Mindezek érdekében nálam alapvetően tehát, mint módszer, képességfejlesztés zajlik.
Mindenki meggyógyítható, vagyis mindenkinek meg fognak szűnni a problémái ez által?
Nem mindenki gyógyítható meg teljesen, viszont mindenki jobb állapotba hozható. Nagyon sokan vannak, akik évek, évtizedek óta gyógyszereket szednek, náluk tapasztalható, hogy ezek a gyógyszerek az agy kémiai egyensúlyát teljesen megváltoztatták.
Ez valós tény, ezért ezeket az embereket – pont azért, mert az agy kémiája, a döntéshozó, információkat feldolgozó mechanizmusa megváltozott -már nagyon nehéz nulla állapotra hozni. Viszont ők is arról számolnak be, hogy évekig nem értek el mással eredményt, majd amikor megértik, és elkezdik azt csinálni, amit kell – vagyis elkezdenek pl. relaxálni – akkor, lám-lám, jobban lesznek.
Ha jól értem, ön háttérbe szorítaná a gyógyszeres kezelést.
Természetesen nem mondok ilyet, nagyon sok esetben szükség van a gyógyszerre. Tehát ha az ember eljut egy olyan pontra, amikor már a szorongás és a pánik konkrétan veszélyezteti a testi egészségét, vagy magas a kockázata annak, hogy súlyos betegséget okozhat, esetleg depresszióba taszítja, ami akár öngyilkosságba is torkollhat, akkor természetesen a gyógyszerezés indokolt. Ha nem kezelik gyógyszeresen ezeket az állapotokat, és ezzel nem tompítják a tüneteket, akkor a szenvedés hatalmas lehet.
Létezhet, hogy olyan erős derealizációs, deperszonalizációs tünetek jelennek meg, amiket gyógyszer nélkül nem lehetne elviselni.
Tehát amikor azt érzi valaki, hogy a világ megváltozott, a tárgyakat torz módon érzékeli, vagy a homályos látás zavarja a vezetésben, akkor azzal nem lehet együtt élni, és olyankor a szorongás is nagyon magas, ezért ott egyértelműen muszáj gyógyszeresen beavatkozni.
De én azt is mondom, hogyha időben tudtak volna tenni magukért ezek az emberek, akkor biztos, hogy nem kellene az esetek többségében számukra a gyógyszer. Persze itt most azokról az emberekről beszélünk, akik egyébként egészségesek agyműködési szempontból, tehát itt nem a skizofréniáról és egyéb pszichiátriai kórképekről van szó. Egy skizofrén betegnek gyógyszerre van szüksége, nem lehet őket csak képességfejleszteni. Bár őket fejlesztik a gyógyszerek mellett, mert egyébként meg kell őket tanítani a megfelelő életvezetésre is.
Ha valaki agyműködés szempontjából egészséges, mégis úgy érzi, szüksége lenne az ön segítségére, ezt milyen módon kaphatja meg?
Elsőnek a háromnapos programunkat említeném, ami alatt megmutatom azokat a kulcsterületeket, amiken neki változtatni szükséges. Az első ilyen kulcsterület az önbizalom, önkép, vagyis az, hogy én mit gondolok magamról. A második kulcsterületünk a gondolkodásunk, nyilván az aggodalmas, negatív, katasztrofizáló gondolkodás az, ami elvezet a szorongáshoz. A harmadik pedig maguknak a tüneteknek az enyhítése, csökkentése.
Ez alatt a három nap alatt bemutatom a következő lépcsőt, a 8 hetes programot, hogy az hogyan is néz ki, hogyan is kell majd ezen végigmenni. De már ezen a háromnapos programon is nagyon sokat edukálok, ezért sokan már erre is azt szokták mondani, hogy sokkal többet tudtak meg belőle, mint több év alatt más módokon. Lényeges, hogy már itt is egy jelentős tudásátadás zajlik.
Egyébként mindenki tovább szokott menni a 8 hetesre?
Nem, olyan 40 százalék az, aki tovább jön, de nagyon sok ember sajnos a pénz miatt nem tud továbbjönni.
Ez a 8 hét már többlépcsős folyamat, az első és egyben legfontosabb része, hogy vannak előre felvett videók, ahol megadott témákról 10-15 percben nagyon lényegre törően edukációt adok át.
Hogyan néz ki egy pánikroham, hogyan csúcsosodik ki, hol tud, és mivel kell beavatkozni, hogyan lélegezzen, mit csináljon, mi történik a testében, miért kezd erősebben dobogni a szíve? Tehát amikre nem tudják a választ, – vagy amiket ők tévesen azonosítanak – azt elmondom. Van ilyen videóból 20-24 darab, ezeket bármikor megnézhetik, újranézhetik. S valóban nagyon sokszor nézik meg ezeket azért, hogy megértsék, hogy memorizálják a látottakat, mert ez lesz az, ami őket kimenti majd bizonyos nehéz helyzetekből.
Ezek tehát az edukációs videók, de ezeken kívül vannak gyakorlatok is. Adok házi feladatokat, amit otthon gyakorolniuk kell. Fel kell ismerni szituációkat, ezeket le kell írni, és ezeket meg kell próbálni megváltoztatni. Ennek az eredményességét könyvelni kell, tehát ez egy gyakorlati munka, amihez a Kézikönyv kapcsolódik
Elég komoly elfoglaltságokat ad a siker érdekében.
Emellett a programnak két nagyon fontos eleme van még. Az egyik a relaxáció, vagyis hogy a különböző relaxációs technikákat – de leginkább a progresszív izomrelaxációs technikát – tanítom meg hanganyagokkal, illetve élő adásokkal. Azt, hogy hogyan és mit tapasztalhat meg közben, és hogy hogyan kell ezt csinálnia.
A másik elem a jóga, vannak úgynevezett szomatikus jógagyakorlatok ezekre a tipikus, szorongással összefüggő szomatikus tünetekre.
Egy jógaterapeutával dolgozom együtt, aki összeállított egy jógavideókból és légzőgyakorlatokból álló csomagot, ami szintén a tanfolyam részét képezi.
Az edukálás ezek szerint csoportos és online?
Igen, ezek csoportos programok, online zajlanak, és visszanézhetőek. Ez egy bejelentett felnőttképzés, ahol stresszkezelési kompetenciákat fejlesztünk.
A későbbiekben is fogja a kezüket ezeknek az embereknek, vagy nekik erre már nincsen szükségük?
Valakinek van, valakinek már nincsen. Tehát úgy működik, hogy ha valaki utána is ír nekem, kérdést küld, azokra válaszolok. Hatszázan vannak, akik elvégezték már ezt a hosszabb tanfolyamot, és háromezren vannak, akik elvégezték a rövidebb tanfolyamokat.
Érdekességként megemlíteném, hogy a tanfolyamaimon nagyon sok volt a pedagógus és az egészségügyi végzettségű ember, de több pszichológus és még pszichiáterek is jártak már a képzésemen.
Voltak vállalkozók, multinacionális környezetből vezetők, nagyon sokan vannak könyvelők, és mindenféle szolgáltatóiparban tevékenykedők. Mert akik emberekkel dolgoznak, ott nagyon-nagyon magas fokú a kiégés.
Anyagi helyzet tekintetében sincs különbség, jobb módúak és kevésbé tehetősek egyaránt jönnek hozzánk. Nagyon sok tehetős ember komoly szorongást és pánikrohamokat él át, tehát a pénz itt tényleg nem számít, a pénztől nem lesz jobb, stresszmentesebb az élete.
A beszélgetés elején említette példának, hogy beül egy kád vízbe valaki egy üveg borral. Ezek szerint az oldja a feszültségét, hogy este megiszik egy pohár bort – és ettől majd jobban alszik – vagy akkor inkább válassza azt, hogy egész éjszaka fönt legyen?
Lehet, hogy a bortól tud majd aludni, de ezzel nem úszta meg a dolgot. Mert ezzel mit is üzen az agyának? Azt, hogy nem képes megoldani a problémáit, nem képes oldani a stresszt, ezért neki innia kell. Ez az a pont, amikor elveszíti valaki a hitet önmagában, mert a problémáját nem képes megoldani, csak arra képes, hogy azt elnyomja, ezért iszik. Hát ennél „butább” tanácsot én nem tudok adni, hiszen nem az a megoldás, hogy iszom, és ettől ellazulok, hanem az, hogy így vagy úgy, de megoldom a problémát, ami miatt nem tudok aludni.
Én reális gondolkodást tanítok, ami nem vakon pozitív és nem negatív. A szorongást minden esetben a negatív gondolkodás hozza. Ha csak reálisan látom a helyzetemet, ha szembenézek a tényekkel, az már kifejezetten egészséges hozzáállás lesz.
Tehát azzal, hogy nekem egy ilyen-olyan nyomorúságom van, szembe kell, hogy nézzek, nem kell magam előtt letagadnom. Meg kell, hogy értsem, hogy most egy nehéz helyzetben vagyok, de meg kell találnom azt is, hogy hogyan tudom magam mégis mellette feltölteni. Az is nyilvánvaló, hogy nem lehet minden problémát megoldani, viszont minden élethelyzettel meg kell tanulni együtt élni, ha élni akarok.
Tölgyesi Tibor
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
