A jognak asztalánál – amikor a bíróság már büntet

A büntetőügyekben a bíróság alapvetően kétfajta döntést hozhat. Vagy intézkedik az elkövetővel szemben – ennek módozatait előző cikkünkben ismertettük – vagy pedig büntetést szab ki rá. Jelen írásunk a bíróság által kiszabható büntetéseket veszi sorra, szakértőnk ennek a témának feldolgozásában is a Mi Hazánk Jogi Kabinetjének vezetője: dr. Grundtner András.

– A büntetéseket a magyar jogrendben hogyan lehet csoportosítani?

– Enyhébb súlyú bűncselekményeknél elzárást, közérdekű munkát, foglalkozástól, járművezetéstől, sportrendezvények látogatásától való eltiltást, kitiltást, és kiutasítást szabhat ki a bíróság. Azokkal szemben, akikről úgy ítéli meg a bíróság, hogy komolyabb tárgyi súlyú bűncselekményt követtek el, általában kétfajta büntetést szabnak ki: a pénzbüntetést, és a szabadságvesztést. Ezek mellett, a bíróság kiszabhat mellékbüntetésként közügyektől eltiltást is.

Kezdjük a pénzbüntetéssel, mert ez talán a legáltalánosabb. Ha valakivel szemben ezt szabják ki, akkor a büntetés összegét a bíróság ún. napi tételben határozza meg, és az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz, életviteléhez mérten megállapítja az egy napi tételnek megfelelő összeget. A napok száma 30 és 540 nap között lehet. A napi tétel összege pedig jelenleg 1 500 forinttól 780 000 forintig terjedhet. Tehát, amikor valakit pénzbüntetésre ítélnek, akkor pontosan meghatározzák, hogy a büntetés hány napnak felel meg, és mennyi a napi tétel összege. Ezt a kettőt összeszorozva jön ki a pénzbüntetés végleges összege. 

Azért kell meghatározni az ítéletben, nemcsak a büntetés pénzösszegét, hanem a hozzá tartozó napok számát is, mert ha valaki nem fizeti be a kirótt büntetést, illetve részletfizetés engedélyezése esetén, egy havi részlet megfizetését elmulasztja, akkor azt átváltoztatják szabadságvesztésre. Annyi napnak megfelelő időszakra, amennyi még befizetetlen maradt.

A vádlott jövedelmi, vagyoni helyzetének feltárását két indok alapozza meg. Egyrészt a büntetés a visszatartó, elrettentő célját akkor éri el, ha egy módosabb elkövető, magasabb összegű büntetést kap. Másrészt, mivel az alacsonyabb jövedelműek közt vannak, akik a magasabban megállapított napi összeg mellett úgy dönthetnének, hogy nem fizetnek, és inkább leülik a büntetést, a bíróságok ügyelnek arra, hogy a napi tétel összegét alacsonyabban, és a napok számát magasabban meghatározva, elejét vegyék ennek a szándéknak. 

Nem teljesítés esetén, a pénzbüntetéssel megegyezően szabadságvesztésre átváltoztatható a közmunka is, amelynek mértékét a bűncselekmény súlyához igazodóan, órákban állapítja meg a bíróság.

A közmunkát sokan összekeverik a jóvátételi munkával, utóbbi azonban nem büntetés, hanem olyan intézkedés, amit a bíróság a próbára bocsátáshoz, és a megrováshoz hasonlóan, büntetés kiszabása helyett alkalmaz. Elmulasztása esetén pedig nem átváltoztatás a következmény, hanem a büntetés kiszabása.

– Ezeknél a büntetéseknél sokkal súlyosabbak a letöltendő szabadságvesztések, ezeket hogyan lehet felosztani?

– Minden szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén, a büntető törvénykönyv megállapítja a szabadságvesztés idejének alsó és felső határát. Ez vétségeknél három hónaptól két évig terjed, s ahogy megyünk feljebb a bűntetteknél, megjelenik az egy és öt év közötti tétel, majd a kettőtől nyolcig, és így tovább. 

A bíróságok az ítéletkiszabáskor a büntetési tételek ún. középmértékéből indulnak ki, amely az alsó és felső határ összegének a fele. Például a kettőtől nyolc évig terjedő tétel esetén a középmérték öt év. Az ettől eltérő kiszabást valamivel indokolnia kell a bíróságnak, amelyek lehetnek enyhítő és súlyosító körülmények, a cselekmény társadalomra veszélyességének, vagy a bűnösségnek foka.

Ettől eltérő a számítás módja, a visszaesők esetében. Náluk felemelkedik a felső tétel határa a felével, és hasonló a helyzet a halmazatnál, vagyis, amikor több egymástól elkülönülő bűncselekmény elkövetése miatt hoz ítéletet a bíróság egy eljárásban. Az általánosnál szigorúbb büntetéskiszabási szabályok érvényesülnek a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesők esetében. A lényeg, hogy a visszaesés mindig felfelé húzza a kiszabott büntetés mértékét.

A bíróságok – a törvény által pontosan meghatározott feltételek mellett – lefelé háromféleképpen is csökkenthetik a szabadságvesztés idejét, van egyszeres, kétszeres és korlátlan leszállítási lehetőség is. Ezeket a leszállításokat, akkor adja meg a bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy túl szigorú lenne az a büntetési tétel, amit a Btk. előír.

– Ha valaki felfüggesztés hatálya alatt követ el újabb bűncselekményt, azt hogyan ítéli meg a bíróság?

– Amikor valaki a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követ el olyan újabb bűncselekményt, ami miatt végrehajtható szabadságvesztésre ítélik, akkor egyrészt azonnal életbe lép a korábbi bűncselekményért kapott szabadságvesztés végrehajtása, illetve az új – később elkövetett –  bűncselekmény büntetési tételének kiszabásakor figyelembe veszik azt, hogy korábban is elkövetett egy szándékos bűncselekményt, ezért ekkor őt, már, mint visszaesőt fogják elítélni.

– Kiszabják tehát valakire a szabadságvesztést, mint büntetést. Ezt a büntetést hogyan hajthatják végre?

– A szabadságvesztés végrehajtásának több fokozata van. A szabadságvesztéses elítélteket vagy fegyházra, vagy börtönre, vagy fogházra ítélhetik. Súlyosság tekintetében is ez a sorrend, legszigorúbb a fegyház, legenyhébb a fogház fokozat.

A bűncselekményekhez – tárgyi súlyuk alapján – a Btk. meghatározott fokozatot rendel, ennek ellenére a bíró hozhat olyan ítéletet, amelyben enyhít a végrehajtás fokozatán. Egyébként a végrehajtás során is lehet kérelmet beadni, annak érdekében, hogy megváltoztassák a kiszabott fokozatot.

– A házi őrizet fogalma is egyfajta szabadságvesztést jelent?

– A házi őrizet, az egy büntetés kiszabását megelőző büntetőeljárási kényszerintézkedés. Arra szolgál, hogy valaki – akit nem tartóztatnak le – nyomon követhető legyen a nyomozóhatóság számára, tehát ne szökjön meg, vagy ne kövessen el újabb bűncselekményt. A bíróság a bűncselekménnyel kapcsolatos összes körülményt értékelve, úgy ítélheti meg, hogy letartóztatás helyett, a szökés, az összebeszélés és a bűnismétlés megelőzésére elegendő a házi őrizet elrendelése is. A házi őrizet egy ingatlanra – általában lakásra és az ahhoz tartozó bekerített helyre – korlátozza a terhelt mozgási szabadságát. A lakhelyelhagyási tilalom, ezzel szemben egy meghatározott területre vonatkozik, ami lehet az ország, egy adott település, vagy körzet. Egyébként a házi őrizetben eltöltött idő később beszámít az esetlegesen kiszabott szabadságvesztés idejébe akként, hogy fegyház esetén öt nap, börtön esetében négy nap, fogház esetén három nap házi őrizet csökkenti egy nappal a szabadságvesztés idejét.

– Mivel rövidíthető meg a szabadságvesztés ideje? Most természetesen nem a szökésre gondolunk.

– Azzal, ha az elítéltet a bíróság feltételesen szabadlábra bocsátja. Amikor a meghatározott időpont elérkezik, a tényleges döntést a büntetés-végrehajtási bíró hozza meg. A bíró akkor helyezi feltételesen szabadlábra az elítéltet, ha megfelel az objektív feltételeknek: az elítéltnek fő szabály szerint a büntetése kétharmadát, ha visszaeső, háromnegyedét, de legkevesebb három hónapot ki kell töltenie. Az öt évet meg nem haladó időtartamú szabadságvesztés esetén, különös méltánylást érdemlő esetben, az elítélt a büntetése felének a kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható, amennyiben az elítélt nem többszörös visszaeső. Érdekes, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésnél is meg kell határozni a bírónak – már az ítéletben –, hogy mi az a legkorábbi időpont, amikor az elítélt kérvényezheti ezt a kedvezményt, hiába életfogytig tartó a szabadságvesztés. Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a legkorábbi időpont legalább 25 év, legfeljebb 40 év.

– Elérkeztünk Magyarország jelenlegi legsúlyosabb büntetési tételhez, a tényleges életfogytiglanhoz. Ennek a büntetésnek mik a jellemzői?

– A válaszom előtt egy megjegyzés: Magyarországon 1990-ig volt kiszabható a halálbüntetés. Ezt a büntetési nemet akkor hatályon kívül helyezték, és halálbüntetés jelenleg az EU egyik országában sem alkalmazható, azt ugyanis az uniós jog kizárja. A halálbüntetés egyébként jelenleg is kiszabható alkotmányos demokráciákban, hiszen például Japánban és az USA államai között is van, ahol ilyen ítéletet hozhat a bíró. Szomorú érdekesség ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokban az 1973 óta kivégzett elítéltek tíz százalékáról – a vizsgálati módszerek fejlődésének köszönhetően – mára kiderült, hogy tévesen ítélték őket halálra, mivel ártatlanok voltak. 

Visszatérve a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre: a „TÉSZ” valóban jelenleg a magyar büntetőjog legsúlyosabb büntetése, amelyet 1999-ben vezettek be. Ezt a büntetést csak nagyon súlyos bűncselekmények esetén szabják ki a bíróságok. Érdekesség, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés – a nevével ellentétben – nem biztos, hogy élethosszig tart, ebben az esetben is van rá lehetőség ugyanis, hogy az elítélt előbb szabaduljon. Ahogy már szóba került, az „általános” életfogytig tartó szabadságvesztésnél legkorábban 25 év után van lehetőség a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségének vizsgálatára, és a feltételes szabadlábra helyezésre. A tényleges életfogytiglannál erre nincs lehetőség, viszont 40 év után az elítéltet és a büntetés végrehajtási intézetet kötelezően meg kell hallgatnia egy öttagú bírói tanácsnak, amely ez alapján készít egy értékelést, amit az igazságügyi miniszternek nyújtanak be. Ezt az értékelést a miniszter továbbítja a köztársasági elnökhöz, aki szabadon dönthet az elítélt büntetésének folytatásáról, vagy annak a megszüntetéséről. Ha ez utóbbit elutasítja, akkor ezt az eljárást kétévente újra meg kell ismételni.

Itt kell végül megjegyezni, hogy a köztársasági elnök bárkivel szemben, bármilyen ügyben – a saját lelkiismerete alapján – gyakorolhat kegyelmet. Ekkor a terhelt ellen folyó eljárást megszüntetik, ha pedig már elítélték, akkor szabadon engedik – elvi lehetőségként akkor is, ha éppen tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.