A valójában Jared Kushner által kierőszakolt gázai taktikai „tűzszünet” egyetlen célja az volt, hogy kiszabadítsák a palesztin ellenállás fogságában lévő izraeli túszokat. Gázában már egyébként sincs elpusztítanivaló, miután az izraeli hadsereg lemészárolt majdnem 50 ezer palesztint, lerombolta az épületek 66 százalékát és terméketlenné tette a mezőgazdasági földterületek 70 százalékát. G. I. véleménycikke.
A gázai genocídium valós mérete még csak ezután fog napvilágra kerülni, de az már most biztosnak tűnik, hogy az eddigi adatok alapján jelentősen alábecsülték azt. Egy friss jelentés szerint „az izraeli katonai hadjáratnak tulajdonítható halálesetek száma valószínűleg még ennél is magasabb, mivel az (eddigi elemzések) nem veszik figyelembe az egészségügyi ellátás megszakadása, az elégtelen élelmezés, a tiszta víz és a higiénia hiánya, valamint a járványok kitörése miatt bekövetkezett haláleseteket”. (Gaza death toll has been significantly underreported, study finds, cnn.com, 2025.01.09.)
Egy ideje már a Hamász készen állt a tűzszünetre, de Netanjahu szisztematikusan blokkolta a tárgyalásokat a Ben-Gvir–Szmotrich (Itamar Ben-Gvir korábbi keményvonalas nemzetbiztonsági miniszter és Becalel Szmotrich pénzügyminiszter – a szerk.) szadistaduó fenyegetése miatt, amely kormánykoalíciójának alappillére. Csak Jared Kushnertől (zsidó származású amerikai vállalkozó, Donald Trump amerikai elnök veje – a szerk.) fél jobban, mint tőlük, és végül ez késztette meghátrálásra. Kushnernek – a „gázai Riviéra-projekt” mellett – van egy sokkal ambiciózusabb stratégiai terve, amely magában foglalja az Iránnal való háborút, és amelyet meg kell előznie egy zsidó–arab kollaboránstömb létrehozásának Izrael és Szaúd-Arábia vezetésével. Amíg Gázában vérontás folyik, addig a légkör nem alkalmas erre.
Kushner a fanatikus zsidókat azzal fogja megnyugtatni, hogy felajánlja nekik Palesztina maradékának az annektálását, amit maga Netanjahu is régen megígért szélsőséges bázisának. Kushner ezt akarja, de ezt akarja a zsidó milliárdos Adelson özvegye is, aki Trump kampányát finanszírozta ennek érdekében.
Netanjahu megígérte a Hamász megsemmisítését is, de az amerikai és európai adófizetők által finanszírozott másfél évnyi intenzív bombázás után ez a könnyű fegyverzettel felszerelt milícia még mindig ott van. Maga Antony Blinken, korábbi amerikai külügyminiszter is kénytelen volt elismerni, hogy veszteségei ellenére a Hamásznak sikerült teljes mértékben regenerálódnia. (Blinken: We assess that Hamas has recruited almost as many new fighters as it has lost, timesofisrael.com, 2025.01.14.) A Hamász még az IDF jelenléte esetén is visszaszerzi az ellenőrzést Gáza felett, olyan gyorsan, ahogyan a tálibok átvették az ellenőrzést Afganisztán felett, mielőtt az USA befejezte volna a kivonulást. A Hamász harcosai szó szerint előbújtak a kitelepítettek sátraiból és az alagutakból egyenruhákkal, járművekkel és fegyverekkel, amint az videofelvételeken látható.
Stratégiai szempontból Izrael nem érte el a célját, a Hamász teljes kiiktatását, és ez a palesztinok számára egy defenzív győzelmet jelent, de a Hamász sem változtatott az összképen, és lényegében visszatért a kiindulóponthoz. Röviden, a helyzet jelenlegi állása döntetlen. Másrészt viszont, tekintettel az általuk elkövetett tömeges bűncselekményekre, az izraeli zsidók most páriák, akiket csak az amerikai gólemük védelmez. Emberek milliárdjai előtt fedték fel nyíltan a valódi természetüket, és a palesztinai gyarmatuk normalizálásának most kevesebb az esélye, mint valaha.
Láttuk azt is, hogy ki hogyan foglalt állást Európában, leleplezve a „jobboldali” pártok végső elzsidósodásának mértékét, amelyek most már alig számítanak többnek, mint a nemzetközi zsidóhatalom kirakatainak. Ezek a pártok nemcsak procionisták, hanem teljesen azonosultak a globális zsidó felsőbbrendűséggel, és már nem is titkolják ezt. Legutóbb Jordan Bardella és Marion Maréchal (ex-Le Pen) izraeli zarándoklata illusztrálta ezt a szánalmas ideológiai elfajulást. De mindez csak másodlagos hadszíntér Iránhoz képest.
A zsidó fináncoligarchia fel akarja falni Iránt (is), amelyet nagyon meggyengített a jelenlegi reformista kormányzata, és ez a gyengeség valószínűleg háborúban fog megnyilvánulni, amelyben Irán immár a Hezbollah és Aszad segítségére sem számíthat. Netanjahu csak azért fogadta el a jelenlegi tűzszünetet, hogy cserébe közvetlen konfrontációban Iránnal átvegye az irányítást fölötte. Bármennyire is békepártinak reklámozta magát a kampánya során Trump, a zsidó családi és a cionista politikai nyomásnak valószínűleg nem fog tudni ellenállni, és végül mégis beleviszi Amerikát a háborúba.
Nyitott kérdés, hogy Oroszország és Kína hogyan reagál erre, de túlzott illúzióink ne legyenek velük kapcsolatban. Az előbbit leköti az ukrajnai háború, és egy Trumppal való alku érdekében hajlandó lesz lelki tusa nélkül feláldozni Iránt, az utóbbi pedig történelmi okokból, úgy tűnik, továbbra sem akar világpolitikai tényezővé válni geostratégiai-katonai értelemben, és megelégszik az immár egyértelmű gazdasági főhatalmával.
Trump Hameneinek küldött ultimátumában két hónapot hagyott arra, hogy Irán kapituláljon, lemondva az (újabban már egyre kevésbé tagadott) atomambícióiról és felhagyva a húszik támogatásával, ellenkező esetben pusztító katonai csapásra számíthat. Hiába tartott legutóbb közös hadgyakorlatot az iráni, az orosz és a kínai haditengerészet, ennek legfeljebb szimbolikus elrettentő ereje lehet. Amennyiben az amerikai–iráni viszony kiélesedik, és az USA beváltja a fenyegetését, Irán valószínűleg csak önmagára számíthat, mert orosz és kínai „szövetségesei” nem fogják megkockáztatni a világháborút miatta.
GI
(Kép: Chip Somodevilla/Getty Images)
„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
