A 2026-os költségvetés is a multikat hozza előnyös helyzetbe, a hazai kisvállalkozásokat alig támogatja

Egész Európában Magyarországon a legmagasabb a külföldi tulajdonú vállalatok aránya a gazdaságban. Az össz„nemzeti” termék, azaz a GDP felét külföldi cégek termelik meg, természetesen úgy, hogy a hasznot is elviszik, tehát nemzeti gyarapodásnak csak nagy-nagy fenntartással, és áttételesen nevezhető a GDP-re koncentráló gazdasági életünk.

Tésztagyártó gépsor (forrás: briokft.hu)

A kormány 2026-os költségvetési tervének arányait megvizsgálva látható, hogy a gazdaságfejlesztés költségvetési profilja jövőre sem a nemzeti gyarapodást szolgálja, hanem a multik további térnyerését. Az iparfejlesztésre fordítandó 5500 milliárd forintból a Demján-programra, valamint a kis- és középvállalati fejlesztésre 1400 milliárd forintot szánnak, hitelek és vissza nem térítendő támogatások formájában. Ezen belül a beruházások számának növelése érdekében, az „1+1 beruházás-ösztönző program” keretében összesen 50 milliárd forintnyi vissza nem térítendő forrással járulnak hozzá a hazai kkv-k beruházásainak megvalósításához. A program első értékelési ütemében 300 vállalat számára közel 28 milliárd forint kerül kiosztásra, azaz átlagosan alig 100 millió forintot kaphatnak.

A Demján-programon felüli 4100 milliárdot tehát jövőre is a multik kapják meg. 

A kormány a „150 gyár” programot fogja ebből finanszírozni, ami gyáranként átlagosan 27 milliárd forintot jelent, szemben az első háromszáz kkv-nak biztosítandó fejenkénti alig 100 millió forinttal. Mindezt „Új Gazdaságpolitikai Akciótervnek” nevezik, pedig a multik előnybe helyezése, a magyar termelőerő gyarmatosítása töretlenül folyik a rendszerváltás óta.

Szíjjártó Péter bejelenti a tízmilliárd forint adományozását (forrás: haon.hu)

Szíjjártó Péter külgazdasági miniszter nemrég örömmel jelentette be, hogy a Nissin Foods Holdings Co. japán tésztagyár, az instant tésztaételek globális piacának egyik legnagyobb szereplője kecskeméti üzemének bővítését támogatjuk tízmilliárd forinttal. Holott a japán piacvezetőnek lehetne annyi önereje, hogy saját tőkéből felépít egy tésztagyárat, ha már itt akar termelni, és ha már mi nem tudunk magyar tésztagyárat építeni. Miért kell a külföldit támogatnunk? Főleg úgy, ha a teljesen automatizált gyárban dolgozó néhány tucat, vagy száz dolgozó is várhatóan nagyobb részt vendégmunkás lesz. 

A külgazdasági minisztériumnak az lenne a feladata, hogy külföldi piacot találjon a magyar terméknek, nem pedig hogy idehozza a tőkeerős külföldit, amely megfojtja a hazai tulajdonú gyártást.

Ekkora költségvetés-támogatási túlerőben a hazai kisvállalkozásoknak a multikkal szemben nagyon nehéz életben maradniuk, nemhogy fejlődniük. Szemléletváltásra van szükség, olyan radikálisra – nevezzék bár százszor populista dilettantizmusnak –, amelyet például Csurka István 2009-ben így fogalmazott meg: „Mi a gazdasági kérdések látszólagos elsőbb- és felsőbbrendűségét akarjuk megszüntetni. Most néhány nagypofájú üresfej és főrabló bedumálja mindenkinek, hogy a gazdaság rendbetételénél fontosabb nincs, és ezért sokan alávetik magukat a gazdaság rendbetételéért történő nélkülözésnek. Nincs olyan államgazdaság, amelyben a gyermek éhezik, és nem kap elég fehérjét, a gazdaság pedig virul, és a GDP nő benne. Egye fene a GDP-t, de a nép ne éhezzen.”