Olyan jól sikerültek az Oroszország elleni szankciók, hogy valamennyi ország drámaian növelte a havi átlagos importmennyiséget az invázió kezdete óta – derül ki a New York Times által feldolgozott tanulmányból, melyet az Observatory of Economic Complexity állított össze. Az adatsor a vizsgált országok és Oroszország 2017-2021 közötti átlagos havi kereskedelmi forgalmát veti össze az invázió megkezdését követő hónapok átlagával.
Az adatokból jól látható, mind India, mind Törökország drasztikusan növelte az Oroszországból származó termékek importját. Előbbi 430 százalékkal, utóbbi 213 százalékkal. Őket követi Brazília 166 százalékkal, illetve Kína 98 százalékkal. Ötödik helyen áll Szaúd-Arábia 45 százalékkal. Ezekben önmagában semmi meglepő sincsen, hiszen az élmezőnyben a BRICS-országokat találjuk, mely gazdasági szövetség egyre jelentősebb ellenpólusnak tűnik a nyugati liberális demokráciákkal szemben.
Róluk a kezdetektől tudható volt, hogy nem állnak bele a szankciózásba, és a helyzetből igyekeznek a legtöbbet profitálni.
Szankciópárti EU-s országok
Ami ezen adatsorban igazán érdekes, az az európai uniós „liberális demokráciák” viselkedése. Hiszen miközben a „felvilágosult nyugatiak” Brüsszelben verik az asztalt, a kamerák előtt Oroszország elszigetelését és megbüntetését követelik, addig a háttérben szépen, csendben növelik az árubehozatalt.
Belgiumban például 130 százalékkal nőtt az orosz termékek importja az ukrán háború kezdete óta. Spanyolországban 112 százalékkal, Hollandiában 74-el.
De még Japán, Norvégia, sőt Németország is többet kereskedik a „szankciók sújtotta” országgal, mint az invázió megindítása előtt.
A tanulmány arra is kitér, Oroszország teljes kereskedelmi forgalma (export-import) is jelentősen emelkedett az említett országokkal. Különösképp Belgiummal, ahol ez a szám 84 százalék, de Hollandiában is 33 százalék. Vagyis nem csak az import nőtt, de ezek az államok előszeretettel szállítanak is a „háborús agresszornak”.
Vannak, akik tartják magukat a szankciókhoz
A korrektség kedvéért hozzá kell tenni, vannak olyan országok, melyek nem csak hangzatos szólamaikban, de a gyakorlatban is (valamennyire) tartják magukat az általuk bevezetett szankciós politikához. Ilyen például a demokraták által leuralt Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia. A két ország 84, illetve 71 százalékkal csökkentette oroszországi exportját. Őket követi Svédország a maga 61 százalékos visszaesésével. Tehát totális embargóról az esetükben sem beszélhetünk.
Önszankciók?
Ha az export-import arányokat is számításba vesszük, akkor azt láthatjuk, hogy igen egyoldalúan nőtt az országok közötti kereskedelem. Dél-Korea például 43 százalékkal csökkentette az exportját, viszont az importját csupán 4-el, ami azt jelenti:
a Dél-Koreával folytatott kereskedelme Oroszországnak jövedelmezőbb, mint a háború kitörése előtti időkben.
Németország még ennél is rosszabbul áll. A korábbi évekhez képest több mint felére esett vissza az Oroszországba küldött árucikkek aránya, miközben az orosz import értéke 38 százalékkal növekedett. Vagyis
a németek elveszítették az orosz piacot, míg Oroszország nem csak megtartotta, de jelentősen növelni tudta németországi érdekeltségét.
Ebben nyilván kulcsszerepet játszott az elszabaduló gázár is.
De a szankciókért oly hevesen kiálló hollandok, belgák, és spanyolok is több mint duplájára növelték az Oroszországból érkező import értékét. Pedig ők még csak nem is kiszolgáltatott országok, mint mondjuk Németország. Nagyon jól meglennének orosz nyersanyagok nélkül, mégis gátlástalanul kihasználják a kereskedelem nyújtotta lehetőségeket, miközben az összes lehetséges fórumon kiállnak a szankciók és Ukrajna mellett. Ám az üzlet, az üzlet, és amíg megéri Oroszországgal kereskedni, addig kereskedni is fognak.
Belgium példája még gyönyörűbb, hiszen ott felmerül a gyanú, hogy a tetemes mennyiségű bevételt a gyémántbizniszből nyerik, melyet annak ellenére sikerült kimenteni a szankciók alól, hogy egyáltalán nem létfontosságú stratégiai nyersanyagról van szó.
Így nehéz elszigetelni valakit
Az EU-s szankciók már a kezdetektől bukásra voltak ítélve, hiszen a kontinens nagy mértékben függ az orosz gáztól, olajtól, illetve a fosszilis tüzelőanyagoktól, melyek árával Putyin úgy játszik, ahogy csak akar.
A New York Times az „embargópárti” országok kétarcúságát is azzal igyekszik magyarázni, hogy „számos termék tekintetében megkerülhetetlen Oroszország”, ezért nem is omlott össze a kereskedelme a szankciók hatására.
Az elemzésükben kitérnek rá: „Oroszország túlságosan beágyazódott a globális gazdaságba”, ezért nem sikerült eddig padlóra küldeni a szankciókkal. A fentebb említett országok felelősségét nem emlegetik fel.
Ettől függetlenül az elemzők bizakodóak. Úgy vélik, az újabb korlátozások most aztán tényleg leszűkítik Oroszország mozgásterét. Igaz, hozzátették, az is előfordulhat, hogy Oroszország egyszerűen elfordul Európától, és új kereskedelmi partnereket keres.
Ez egyébként már meg is történt a BRICS-országok személyében, melyekhez csatlakozott Irán és Argentína is.
Vagyis hiába szankcionálja az orosz üzletembereket az EU, az USA, vagy az Egyesült Királyság, hiába foglalják le ingatlanjaikat, fagyasztják be vagyonukat, és tiltják ki őket Európából, az orosz gazdaság köszöni szépen, jól van.
Rekordnyereség a szankciók alatt
Az USA, illetve Britannia év végéig gyakorlatilag teljesen beszüntetik oroszországi olajimportjukat, ám az Európai Unió legtöbb országa nem engedheti meg magának ezt a luxust. Ennek fő oka, hogy míg a két angolszász ország nem „jelentős vásárló”, addig
az EU gyakorlatilag ki van szolgáltatva az orosz nyersanyagoknak.
Ezt kihasználva pedig Putyin úgy emeli a földgáz és az olaj árát, ahogyan csak akarja. És ezt meg is tette annak érdekében, hogy kompenzálja a szankciók miatt kiesett jövedelmet. Így történhetett meg, hogy a Gazprom a szankciókkal sújtott első félévben rekordnyereséget realizált. Gyakorlatilag
a nyugati országok fizették meg a szankciók árát.
Lesz orosz gazdasági visszaesés… talán…
A New York Times arra is felhívja a figyelmet, az orosz gazdasági visszaesést vizionáló számítások egyre pesszimistábbak. A Nemzetközi Valutaalap áprilisban még 8,5 százalékos GDP-csökkenéssel számolt, októberben már csak 3,4 százalékos orosz visszaesésben reménykedik. Ha ez a számítás bejön, az is csupán annyit jelent:
a szankciókkal sikerült elérnünk, hogy az orosz gazdaságnak annyira fájjon az embargó, mint az európai országoknak.
Ha azonban még a 3,4 százalékos csökkenés sem jön össze, akkor az EU-s gazdasági recesszió akár meg is haladhatja az oroszt.
Majd a gázzal megfogjuk Oroszországot
A cikk szerzői belátták, az olajembargók hosszú távon kudarcra vannak ítélve, hiszen az oroszok Európán kívül gyakorlatilag bárhol el tudják adni azt. Példának hozták fel Indiát és Kínát, mely két ország a háború előtt az orosz piac 20 százalékát sem tette ki, most viszont már több mint felét ők veszik meg az import kőolajnak.
A kommunista ország pár hónapon belül vált Oroszország első számú olajfelvásárlójává. A statisztikák szerint júliusban az orosz kőolaj importja 7,15 millió tonnát tett ki, ami 7,6%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A napi mintegy 1,68 millió hordónak (bpd) megfelelő szám azonban elmaradt a májusi rekordtól, amely közel 2 millió hordó volt.
Az elemzők azonban úgy vélik, a földgáz esetében „meg lehet szorongatni” Oroszországot, ugyanis azt szerintük döntő többségében kizárólag csövön keresztül lehet szállítani, így „nehéz máshová vinni”.
Ez azonban igen silány így önmagában, hiszen sok termék esetében Oroszország továbbra is megkerülhetetlen: övék a világ azbesztexportjának 60 százaléka, tőlük származik a világ exportált nyersvasának 28, atomreaktorainak 26, lenmagjának 24, nikkeljének és búzájának 20, vasúti kocsijainak 15 százaléka. A műtrágyapiacon is kiemelt szerepük van: a kálisótartalmú műtrágyák 14, a nitrogénalapúak 12, az egyéb műtrágyák 13 százalékát ők adják. De jelentős nehézségek elé nézne orosz palládium és ródium nélkül a világ autóipara is, mert ezekből készülnek a katalizátorok, Franciaországnak az urán, Belgiumnak pedig a gyémánt tekintetében megkerülhetetlen partnere Oroszország.
Idén nem, de majd jövőre!
Miután hosszú sorokban kifejtették, miért nem működik az embargó, hogyan éltek vele vissza országok, mennyire lábon lőtte magát Európa, és milyen szinten profitált a szankciókból Oroszország, a New York Times szerzői levonják az egyetlen logikus következtetést a tanulmányból:
Oroszország széleskörű kereskedelme, illetve az a hadi kincstár, ami ezáltal felépült, jövő évben, ha több szankció lép életbe, apadni kezdhet.
Vagyis keményen és kitartóan folytatjuk szankciós politikánkat, még ha teljes egészében bele is rokkanunk!
A Twitter– és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
