Vissza kell venni a pénzteremtés lehetőségét a bankoktól – Szabó Gergely közgazdász előadása

A Nemzeti pénz című könyv szerzője Szabó Gergely március 19-én a Mi Hazánk által alapított Fekete István Szabadegyetemen tartotta meg előadását. A referátum témaköre a pénz – amiből soha senkinek nincs elegendő – sok embert vonzott, így az előadó telt ház előtt fejthette ki gondolatait.

A közgazdaságtan sokaknak nagyon száraz téma, de a mostani előadó olyan élvezetes stílusban mondta el a a nemzeti pénzzel kapcsolatos legfontosabb információkat, hogy egyórás beszéde alatt hallgatósága végig képes volt feszülten figyelni.

Bevezetőjében rögtön egy olyan mondatot mondott, amelynek igazságtartalmával mindenki tisztában van, mégis ezt a kijelentést nem igazán esett jól hallani:

„A bank velünk szemben minden esetben jól jár, mi pedig akárhogy ügyeskedünk, rosszul szoktunk járni!”

A folytatásban szó esett arról, hogy valójában ki uralja azt a közvetítő közeget, amit pénznek hívunk, illetve hogyan, mi módon zajlik le az a folyamat, amikor a bank semmiből teremt pénzt.

A továbbiakban részletesen elemezte a pénzügyi rendszerek négy fő problémáját, melyeket az alábbi pontokban foglalt össze:

• Érdemtelen pénzkiáramlás
• Pénzügyi válságok
• A bankok hogyan tartják fogva a társadalmat
• A banki pénzhasználat magas költségei

Zárásként az előadó egy olyan megoldási javaslattal állt elő, amely egy csapásra orvosolná a felsorolt problémákat: meg kell vonni a bankok pénzkibocsátási jogkörét! 

Végezetül a közönség – a szokásokhoz híven – kérdéseket intézhetett az előadóhoz, amivel sokan éltek is. A felvetések a rendszerszintű észrevételektől kezdve a mindennapi pénzügyeinket érintő kérdésekig terjedtek.

Az előadás befejezése után Szabó Gergely a Magyar Jelen számára rövid interjút adott:

– Az ön könyvének és előadásának is az volt a címe: Nemzeti pénz. Ezt a fogalmat hogyan lehetne definiálni?

– Ennél a kifejezésnél nem arra kell gondolni, hogy ez is olyan pénz, mint mondjuk a forint, az euró, vagy a dollár. A nemzeti pénz egy – a jelenlegitől eltérő – pénzügyi rendszert jelent.

Ezt bővebben kifejtve, ma tévesen azt gondoljuk, hogy az állam teremti meg azt pénzt, amit a bankok újra és újra kikölcsönöznek.

A valóság viszont az, hogy ma a magánszektor teremti ezt a pénzt, elsősorban az adósságokon keresztül.

Az új nemzeti pénzrendszerben, amit lehet állami pénzrendszernek is nevezni, két dolog változik majd meg. Egyrészt a pénzt kizárólag az állam teremti meg, másrészt kettéválik pénzteremtés és a hitelezés folyamata. Ez a hitelezés a klasszikus banki tevékenység. Nagyon leegyszerűsítve: valakik beteszik a pénzüket a bankba, ők ezért a banktól kamatot kapnak, a bank pedig ezt a pénzt kölcsön formájában folyósítja másoknak, és ezért tőlük kamatot szed. A kamatok közötti különbözet lesz a bank haszna. 

– Kína, mint az egyik vezető világhatalom, sajátos pénzügyi modellt működtet. Melyek ennek a rendszernek a főbb ismérvei?

– Kína pénzügyi rendszerét állami hitelrendszernek hívhatjuk. (Ugyanebbe a kategóriába tartozik az egyszintű bankrendszer is.)

Az állami hitelrendszerben a pénzt változatlanul a bankok teremtik meg a hiteleken keresztül, csak a bankok erős állami befolyás alatt vannak.

Kína nagyon ügyesen üzemelteti ezt a pénzügyi rendszert. Egy fontos kulcselem, hogy arra ösztönzi a bankokat, hogy ne a meglévő eszközökre – például meglévő ingatlanok vásárlására –, vagy fogyasztásra adják a hiteleket, hanem jórészt új beruházásokra. Például új gyárakra, infrastruktúrára vagy új ingatlanokra, olyan dolgokra, amelyek a kínálatot bővítik a jövőben.

Az állami hitelrendszernek azonban van néhány hátránya a nemzeti (szuverén vagy állami) pénzrendszerhez képest. Egyrészt nem oldja meg a pénzteremtés és eladósodás összekapcsolódásából származó egyensúlytalansági problémákat – így abba változatlanul kódolva maradnak a válságok. Másrészt az a rendszer kevésbé piaci, így annak sikere tényleg az állami bürokratákon múlik.

– Világszerte zajlanak pénzügyi reformtörekvések, köztük az a célkitűzés is, hogy az országok függetlenítsék magukat a dolláralapú elszámolástól. Ez a folyamat mennyiben cseng össze a bemutatott nemzeti pénzreformmal?

– Abszolút ide tartozik, hiszen itt két egymással átfedésben lévő probléma van. Az egyik, a bemutatott probléma országokon belül: a bankok, nem pedig az állam teremti a pénzt. A másik kritikus pont, hogy az amerikai, brit és francia bankok globális szintre emelték pénzteremtési gyakorlatukat. Ezt úgy érték el, hogy dollárban, fontban vagy euróban adósították el a világot, illetve rávették az országokat, hogy saját pénzüket ezekkel a „tartalékpénzekkel” szemben teremtsék.

Gyakorlatilag ezáltal ezek a bankok nemcsak saját országukat tudják kizsákmányolni, hanem a világ összes többi országát is.

De ezt ma már nem mindenki akarja elfogadni. A változás azért következhet be, mert Kína és Oroszország egyrészt átlátja ennek a rendszernek a hátrányait, másrészt katonailag eléggé megerősödtek ahhoz, hogy leváljanak erről a rendszerről. Ez a leválási folyamat már a 2010-es évek elején elkezdődött, amikor elkezdtek kétoldalú devizamegállapodásokat kötni más országokkal. Oroszország és Kína egyre inkább már a saját valutájában számol el egymással, és a BRICS-országok is ezen dolgoznak. Például a nagy nemzetközi energiaügyleteket egyre inkább saját pénzben számolják el, emellett pedig kialakították a saját pénzügyi infrastruktúrájukat, a saját kártyatársaságaikat. Így próbálnak meg minél jobban elkülönülni a dollártól és a SWIFT-től – a banki átutalásokhoz kapcsolódó üzenetküldő rendszertől.

Ezek a dollárt kikerülik, ami az Egyesült Államok számára azért fájó dolog, mert ezen keresztül eddig mindig ki tudta zsákmányolni a világot.

– A Bitcoinnak van szerepe ebben a változásban?

Az új technológiák – mint a megosztott főkönyv, a blokklánc és az egyéb titkosítási eljárások – kapcsán két különálló jelenségről beszélhetünk.

Egyrészt ezek lehetővé teszik egy központi szereplő nélküli pénzrendszer működését. Bármilyen közösség csinálhat magának egy új pénzrendszert, a pénzmennyiség növekedését maga a programkód garantálja. A legismertebb és legnépszerűbb ilyen pénz ma a bitcoin. Azok, akik – joggal – nem bíznak a jelenlegi pénzügyi rendszerben, egyénileg elhagyják azt akár úgy, hogy a nemesfémeket vagy a bitcoint választják. (Személyesen még mindig óvatos vagyok ez utóbbival szemben, de elismerem az előnyeit.)

Másrészt az államok is használhatják az új technológiát belföldi és külföldi átutalásoknál, akár a jelenlegi, akár az új rendszerben.

Ennek a lehetőségnek azonban valójában nagyobb a füstje, mint a lángja. Itt voltaképpen csak arról van szó leegyszerűsítve, hogy megváltoztatjuk az átutalások programnyelvét.

Viszont alapjában véve senkit sem érdekel, hogy milyen informatikai megoldások segítségével történik egy átutalás. Magyarországon például az azonnal átutalási rendszer segítségével legfeljebb öt másodperc alatt megtörténnek az utalások, ráadásul ennek az időnek nagy része is beépített várakozási idő. A hazai és nemzetközi utalások egy része nagyon költséges, de nem a programnyelv, hanem amiatt, mert a bankok, kártyatársaságok és közvetítők megsápolnak minket.

Attól, hogy programnyelvet váltunk, még nem változnak meg a pénzteremtés szabályai, tehát az új technológia lehetséges alkalmazása nem kapcsolódik közvetlenül a pénzreformhoz. Ugyanez igaz a nemzetközi utalásokra is: mindegy, milyen programnyelvvel próbálja meg a BRICS kikerülni a dollárt.

– Az előadás során elhangzott egy állítás, miszerint a valódi döntéshozatali hatalom nem a politikai szereplők, hanem a gazdasági háttérerők kezében összpontosul. Ön osztja ezt a nézetet?

– A politikusokat négy évre választják. A választáshoz pedig pénz, média szükséges. A bankok tulajdonosai régóta folyamatosan sok pénzt ölelnek magukhoz, és egyre halmozzák azt. A pénzügyi vagyon pedig átváltható vállalatokra, médiára, illetve az intézmények befolyásolására is. Ez a hatalom – mindaddig, amíg nem változtatunk a játékszabályokon – sokkal tartósabb és erősebb, mint a politikai.

Kapcsolódó: