Október negyedike 1931 óta Assisi Szent Ferenc emléknapja, az állatok világnapja. Állatvédelem nélkül nincs igazi természetvédelem sem, ezt leszögezhetjük. Márpedig utóbbi kulcskérdés az emberiség jövője szempontjából is.
Minden rendszer, így a természet is sok apró kis kockából áll össze egy egésszé. Akár olyan apróból, mint amilyen egy szálkásszőrű tacskó. Az enyém immár öt és fél éve van velem, és nem csak a lakás elengedhetetlen tartozékaként. Nem is tudnék rá így tekinteni. Persze a másik véglet is elképesztően bosszantó, amikor a háziállat gyerekpótlékként funkcionál. Mindkét végletben egyetlen dolog hiányzik igazán, ez pedig a tisztelet, az állatok valódi, állatként történő tisztelete és szeretete és mélyreható ismerete.
Az állatot állatként kell szeretni és tisztelni (Fotó: Lipták Tamás / Magyar Jelen)
Jobboldaliként különösen fontos tisztázni magunkkal az állatokhoz és a természethez fűződő viszonyunkat, nem hagyhatjuk elidegeníteni magunkatntőlük. Hiszen az állatok, a növények, a minket körülvevő természeti környezet az Isten által teremtett világ elengedhetetlen részei. Nekünk pedig kötelességünk ekként tekinteni rájuk minden körülmény között. Ezt pedig én magam is akkor értettem meg igazán, amikor hű szálkásszőrű tacskómmal az oldalamon kezdtem el járni a Buda környéki hegyeket. Több száz, erdei utakon megtett kilométer került a lábunkba az elmúlt esztendőkben. Az ő valódi jelleme és lényege is ott, az erdő talaján mutatkozik meg igazán, nem egy szűk lakás parkettáján.
Legutóbb kedden kora délután buszoztam ki a Szépjuhásznéhoz, hogy az erdőbe besétálva onnan csak sötétedés után sétáljak ki. Őzikék, szarvasok, egy muflon kos és egy kissé ingerült vaddisznó is keresztezte utamat, amelyet a tacskómmal tettem meg. Igyekeztem nem megzavarni őket, miközben fürkésztem mozgásukat és próbáltam a lényük mélyére tekinteni bennük. Bizony, ez is a természetvédelem és az állatvédelem egy apró kis kockája. Ezekkel az utakkal ugyanis mindig egy picit jobban értem a természet csodáját, és egy kicsit közelebb kerülhetek ezáltal Istenhez. Miközben az úton előttem vagy mellettem sétáló tacskót nézem bármikor, ahogy beleolvad az erdei út színeibe éppúgy, mint a lehulló falevelek színkavalkádjába, a gondolataimban és lelkemben is rendet rakhatok, elűzve a hétköznapi élet démonait magamtól. Közben arra gondolok, nem meglepő, hogy a Sátán erői ezen a téren is működnek, rombolva és torzítva az ember állatokhoz való viszonyát.
A jobboldaliság elengedhetetlen része a természet tisztelete (Fotó: Lipták Tamás / Magyar Jelen)
A rombolás eszköze a környezetet csak erőforrásként kezelő kapitalizmus, a torzításé pedig azok a baloldali ideológiák, melyek emberi jogokkal ruháznák fel, azzal egyenlőként kezelnék azt, ami nem ember. Ezért lesz a kutyából gyerekpótlék egy hamis baloldali egyenlőség mentén. Hiányzik belőlük a tisztelet Isten és az ő teremtményei felé. Nem ismerik ösztöneit, nem lényegét, megtagadják azok isteni eredetét. Végül éppen ezért hiszik azt, hogy bármit megtehetnek velük. A természeti világ kihasználása, megkínzása éppen abból fakad, hogy az elkövetője nem ismeri Istent, nem ismeri az ő teremtményét.
Nekünk, vallásos, Istenben, a transzcendensben hívő embereknek, jobboldaliaknak kiemelt feladatunk felismerni a természetben és az állatokban az isteni teremtés csodáját, és ekként megtanulni tisztelni az állatot és a teremtett környezetet. Csak ebből fakadhat ugyanis valódi állat és természetvédelem, amely összhangot tud teremteni ember és természet között. Ezzel pedig képes lesz megőrizni környezetünk minden csodáját unokáink és a jövőnk számára.
Kiemelt kép: Lipták Tamás / Magyar Jelen
A tacskó nem, de a hibás tenyésztés tiltott lehet Németroszágban?
