Egy cserkésztábor tábori nótáját újra kellett gondolniuk a derék cserkészeknek, mert az nem felelt meg a modern kori (woke) alapelveknek és a felvilágosult befogadásnak.
Beszámolók szerint a kirekesztés az egyik buzgó táborvezetőnek jutott eszébe, aki fogta magát és leállította a vidáman dalolászó cserkénylányokat, mondván túlságosan is ódivatú a nóta. A vezető szerint több dalnak is „gyarmati és rasszista történelme van”.
Az indoklás azért különösen fura, mert ha ezen az alapon közelítünk, akkor magának a cserkészmozgalomnak is gyarmati a történelme, hiszen az egészet Lord-Baden Powell of Gilwell alapította, aki a búr háborúk alatt készített rendszerezett formában túlélési tippeket a természetben.
A cserkészlányok által énekelt klasszikus dalokat egyébként törölni fogják, miután a mozgalom megerősítette, hogy a dalszövegek
„bántóak lehettek az emberek számára”.
A változtatásokat a cserkészlányok megerősítették a honlapjukon közzétett bejegyzésben, amelyben azt írják, hogy a dalok továbbra is „nagy részét” képezik a csoport hagyományainak, de azt sugallják, hogy „szükség lehet kiigazításokra, hogy mindenki tudjon csatlakozni. A bizonyos kiigazításra azért van szükség, mert
az Istenről szóló dalok sértik a nem keresztények érzékenységét.
A cserkészet eredeti üzenete az Istenbe vetett hitre való buzdítás volt, de az új változatból kikerült minden utalás a Szentlélekre. Eredetileg a Brownie Bells szövege így hangzott: „Ó Urunk, Istenünk, gyermekeid hívnak, add meg nekünk a békédet, És áldj meg mindannyiunkat. Jó éjt G.O.O.D.N.I.G.H.T.” Az új verzió így szól: „Ideje a végnek, találkozónknak vége, nagyszerű, gyorsan repül az idő, jó éjszakát”.
A szervezet megvédte a változtatásokat, mondván, hogy azok „minden vallást befogadnak”.
A döntést a Keresztény Intézet bírálta, Ciarán Kelly a Daily Mailnek azt mondta:
„A cserkészcsapatoknak nem szabad elfelejteniük, hogy alapítóikat, Robert Baden-Powellt és nővérét, Agnest a hitük motiválta. A múltjuk és a hagyományaink eltörlése nem segíti elő a nagyobb befogadást vagy a sokszínűséget, épp ellenkezőleg. A cserkészlányok számos keresztény tagja bizonyára megkérdőjelezi, hogy mennyire látják őket valóban szívesen. Remélem, hogy átgondolják ezt a döntést”.
Az egyik vezető megerősítette: „Abbahagytuk minden olyan dal éneklését, amelynek megkérdőjelezhető a története. Nem éneklünk többet olyan dalokat, mint a Land Of The Silver Birch, amelyet az amerikai őslakosok kultúrájának utánzására írtak, de nem tisztelik az ő dalkultúrájukat, és a Five Little Monkeys, amelyet feketeruhában énekeltek.”
Azt nem lehet tudni, hogy Magyarországra mikor érkezik el az effajta felvilágosodás, alább mindenesetre a magyar cserkészek indulója, amelyen bizony ugyancsak volna még mit „javítani”.
Cserkész, fel a fejjel, a harsona zeng,
Álljunk csatasorba vidáman.
Ránk vár a világ, ez a harc a mienk,
Katonái vagyunk valahányan.
Jó fegyverünk, izmos karunk,
Égő szemünk, vidám dalunk.
Amerre nézünk, megterem a győzelem, a győzelem!
Fiúk, fel a fejjel, az óra közel,
Kel a magyar éjben a hajnal,
Most kell az erős kar a férfiú-mell,
Ezeréves acél akarattal.
Zúg, mint a harci trombita:
A Lomnic és a Hargita!
Értünk kiált, felénk süvölt
Az ősi föld, a drága föld!
Szabadba fiúk! A Nap arca nevet,
Ott pezsdül a friss, tüzes élet.
Járjuk be mezőt meg a rengeteget,
Szabad ott a szabadban a lélek!
Ott szemben, szívben tiszta láng,
S az Isten arca néz le ránk.
Leheletén ott megterem
Erő, szabadság, győzelem!
