„Fideszes politikusok rendre habosítják az ún. antifaügyet” – kezdi írását a HVG-n Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd. A hosszas értekezésében felidézi, hogy először Kocsis Máté szólította fel Németországot egy Facebook-posztban, hogy adja át a magukat önként feladó gyanúsítottakat. Majd ezután hozzáteszi, hogy „Rétvári Bence sajtótájékoztatott a rendőrség prominenseivel arról, hogy drónokkal fogják biztosítani a kitörés napi náci felvonulást”. Érdekes mondatok, mondhatni érdekes értelmezés egy jogot végzett embertől, és ezek csak a bevezető szavai. Amihez az ügyvéd úr hozzáteszi, hogy „két éve történt az eset, amiért eljárás indult az antifa aktivisták ellen, így érdemes áttekinteni, hogy is áll az ügy és mi félnivalója van az elkövetőknek, ha van egyáltalán.”
Néhány dolgot akkor helyre tennék. Az ún. antifaügyet nem fideszes politikusok habosítják. Éppen elég megütközést keltett a társadalomban az egyik „esetről” készült videófelvétel. Erről azonban majd később. Jelen voltam Rétvári Bence sajtótájékoztatóján, de ezt a baloldal is nagyon jól tudja, hiszen mind a hazai, mind a külföldi antifasiszta oldalak írtak erről. A tevékenységemet ugyanis folyamatosan „doxolják”, vagyis dokumentálják, olykor pedig a képemmel együtt teszik közzé különböző bejegyzésekben. Engem nem zavar, tulajdonképpen hozzászoktam. Ellenben nem látom a sajtószabadságért állandóan aggódó személyek tiltakozását ez ellen. Egyébként közvetlenül azelőtt is rendre közzétették a nevemet és a fotómat ezek az oldalak, mielőtt a Nyugati pályaudvaron engem is megtámadtak volna 2023. február 9-én, jegyzem meg.
Szóval, Rétvári Bence és a hazai rendőrség nem a „kitörés napi náci felvonulást” biztosította drónokkal, ahogyan Sánta Szabolcs Miklós fogalmazott. Azt ugyanis 2018-ban, a Gyülekezési törvény módosításával a fideszes kétharmad egyszerűen betiltotta. Ügyvédként ezzel nyilvánvalóan tisztában van Sánta Szabolcs Miklós is. A „Lex Becsület Napját” azóta sem alkalmazta a rendőrség, csak és kizárólag a „kitörés napi” megemlékezésekkel szemben. Az antifasiszta, szélsőbaloldali tüntetéseket annak ellenére is rendre engedélyezi és biztosítja a rendőrség, hogy azokon valóban több esetben fordultak elő erőszakos megmozdulások, például 2020-ban, amikor túrázókra támadtak rá.
A szerző ezután hosszasan értekezik a kiadatások menetéről, majd egy újabb bekezdést olvashatunk tőle, amit érdemes szó szerint idézni:
„A büntetőeljárást tehát a jelek szerint nem fogják megúszni, de egyre valószínűbb, hogy az nem Magyarországon zajlik le, és nem is itt kapnak büntetést. Ami egyébként szerintem mindenkinek jobb lenne, Magyarországnak azért, mert nem terhelnék tovább az így is túlterhelt igazságszolgáltatást, az elkövetőknek meg azért, mert a nemcsak a családjaikhoz lennének közelebb, és olyan országban tartanák őket fogva, amelynek a nyelvét beszélik, hanem mert a német börtönkörülmények jobbak, mint a hazaiak. Win-win szituáció lenne ez tehát mindenkinek, még a két ország belpolitikájának is.”
Egyetlen egy dolgot nem olvashatunk a HVG oldalán megjelent véleménycikkben: azt, hogy miért is vonták eljárás alá ezeket a külföldi fiatalembereket. Az „eset” ugyanis, ahogyan Sánta fogalmazta meg, úgy nézett ki, hogy egy 15-20 fős csoport viperákkal és egyéb eszközökkel felfegyverkezve, csoportosan, hátulról támadott rá emberekre az utcán és verte agyba-főbe őket. Csak a vak szerencsének köszönhető, hogy senki nem halt bele ezekbe a brutális támadásokba, vagy nyomorodott meg élete hátralévő részére. Tessék mondani, Sánta úr, az összevert emberek családja érdekelt valakit? Bocsánatot kért tőlük bárki, akár az EP-be menekülve a felelősség elől, mint Salis? Kíváncsi arra, milyen sérüléseket szenvedtek el a valódi sértettek? Mert nálunk ezt is elolvashatja!
Sánta ügyvéd úr számára „a konklúzió mindebből legfeljebb annyi lehet, hogy ha nem lennének olyan rosszak a börtönkörülmények ma Magyarországon, mint amilyenek, akkor ezek a kérdések talán fel sem merülnének”. Szerintem pedig ha nem vernének agyba-főbe embereket az utcán fényes nappal a vélt vagy valós világnézetükért, akkor mindegy lenne nekik, hogy milyen állapotok uralkodnak a magyarországi börtönökben. Ezt az ügyet nem Németország és Magyarország politikai viszonyában kell nézni, hanem az elkövetők és a sértettek vonatkozásában szabad csak megítélni. Innen nézve pedig egyedül az lenne elfogadható „win-win” helyzet, ha ezek a sunyi, alattomos férgek a sátoraljaújhelyi börtön alagsori cellájában ébrednének reggelente néhány esztendőn át. Körülményektől függetlenül.
„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
A nők ezreit meggyalázó „felszabadítókra” emlékeznek Budapesten, a rendőrség nem látott tiltó okot
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
