Az állam kezébe kerül Krausz Ferenc kutatóközpontja

A tárca a Telexnek azt írta:

A Krausz Ferenc által vezetett kutatóközpont ultrarövid impulzusú lézertechnológiával, a vérplazma molekuláris összetételének változásai alapján vizsgálja az emberek egészségi állapotát – a cél, hogy az eljárás a következő generációs molekuláris diagnosztika alapkövévé váljon, és hozzájáruljon például a rák korai felismeréséhez. A cég finanszírozását egy 2024 júniusában aláírt közfeladat-finanszírozási szerződés biztosította, amely 2024-re 3,2 milliárd, 2025-re 18,5 milliárd, 2026-ra pedig csaknem 27 milliárd forintot irányzott elő. A tavalyi és tavalyelőtti összegeket a cég megkapta, az idei keret több mint 80 százalékát pedig már az első negyedévben, a választás előtt kiutalták – így összesen 45,17 milliárd forint közpénzzel gazdálkodhatott. A CMF korábbi tulajdonosa a Semmelweis Egyetem kekvaként működő alapítványa volt, a cégtulajdont idén májusi hatállyal adták át az Élvonalnak.

Az Élvonal körüli vita hónapok óta tart. Május közepén derült ki, hogy a Hankó Balázs vezette Kulturális és Innovációs Minisztérium két hónappal a választás előtt 261,7 milliárd forintos, 2031 végéig szóló finanszírozási szerződést kötött az alapítvánnyal – a támogatás összegét addig titkolták, azt a Magyar Hang szerezte meg közérdekű adatigényléssel.

Magyar Péter ezután jelentette be, hogy a kormány felbontja a szerződést, és Krausz Ferencet a már kifizetett 22 milliárd forint visszautalására kérik. Az alapítvány kuratóriuma – amelyben Nobel- és Abel-díjas kutatók is ülnek – nyílt levélben azonnali szakmai párbeszédet kezdeményezett a miniszterelnökkel, Krausz pedig később az alapítvány teljes körű átvilágítását kérte.

A döntést Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter azzal indokolta, hogy nem a tudomány támogatásának elvével van gond, hanem a konstrukció átláthatóságával és demokratikus ellenőrizhetőségével: szerinte az alapítványi modell lényegében kivonja a közpénzek felhasználását az elszámoltatható közpolitikai irányítás alól. Az Élvonal-programot később „egy alternatív tudománypolitikai és innovációs infrastruktúra közpénzből történő felépítésének” nevezte. A keretmegállapodás szerint az állam legalább 25 évre, mintegy 1000 milliárd forintos nagyságrendben biztosította volna az alapítvány finanszírozását, sőt a dokumentum egy további 25 éves megállapodást is kilátásba helyezett.

Mindkét szervezet felügyelőbizottságában kormányközeli szereplők ültek: az Élvonalnál Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója és a Mandiner lapigazgató-főszerkesztője, Kovács Zoltán, az MCC műhelyvezetője és a Széll Kálmán Alapítvány elnöke, valamint Lovas András ügyvéd, a CMF-nél pedig Bódis László, a Nemzeti Innovációs Ügynökség vezérigazgatója és György László korábbi államtitkár. A döntést fideszes oldalról bírálták: Gulyás Gergely szerint a szerződés felbontása politikai bosszú volt, Hankó Balázs volt innovációs miniszter szerint pedig a kormány szabálytalanul járt el, és az alapítvány olyan csúcskutatásokat valósított volna meg, amelyekből a magyar vállalatok és kutatók is profitáltak volna.

A minisztérium egyelőre nem tudta megmondani, kihez kerül a CMF tulajdonosi jogainak gyakorlása – erre több forgatókönyv is van –, a kutatóközpont további finanszírozásáról pedig azt írták, hogy az összkormányzati kompetencia, amelyben a tárca kezdeményező szerepet vállal.