„A fogtechnikusi szakma meghalt a járvány kezdetével”

Kényszerszabadságra küldte a koronavírus Mohácsi Gergelyt is, aki húsz éve dolgozik fogtechnikusként. Portálunknak adott interjújában arról beszélt, milyen méltatlan helyzetben van a szakma, mivel a fogtechnika nem része az egészségügyi ágazatnak, pedig egy fogorvos sem tud létezni fogtechnikus nélkül. 



– Mit csinál egy fogtechnikus?

– A fogtechnikus a fogorvos jobbkeze. Ő csinálja a pótlásokat, azaz a műfogakat. Kismillió része van ennek, ide tartozik a korona, híd, vagy műfogsor. Ezek mind fogtechnikusi feladatok. 

– Dolgozik még?

– Nem.

– Mikor volt az utolsó munkanapja?

– Március 16. A fogászat volt az első, amit a járvány miatt felfüggesztettek, ezzel a mi munkánk is leállt. A fogorvosok csak akut esetben dolgoznak, ami minket nem érint.

– Mi volt az utolsó munkája?

– Korona és hídtag. A híd az, amikor több fogat kell pótolni.

–  Mennyire tud létezni egy fogorvos fogtechnikus nélkül?

– Semennyire. A fogorvos csinál tömést, gyökérkezelést, egyes műtéti munkákat. A megfelelő rágás elősegítését, visszaállítását, vagy a kozmetikai fogászatot azonban nélkülünk nem tudja megoldani. Az implantátumok beültetése hiába lehetséges műtéti beavatkozással, fogtechnikus nélkül nincs haszna, hiszen arra kell egy korona, hogy a beteg rágni tudjon utána. Egymásra van utalva a két szakma. Ha a fogorvos mellett nincs technikai háttér, akkor ők az alapbeavatkozásokon túl sokat nem tudnak csinálni. Ahogy mi sem, ha ők nem dolgozhatnak. 

– Mit tud csinálni a fogtechnikus, mióta az akut ellátáson kívül nincs fogászati ellátás?

– Semmit. A fogtechnikusi szakma meghalt a járvány kezdetével. Nincs kinek és nincs mit csinálni.

– Kiadásaik sincsenek?

– Dehogynem. A laborok bérleti díja rezsivel, valamint a járulékok magunk után, illetve az alkalmazottak után. Nekem Kft-m van, így azok a gazdaságvédelmi intézkedések, melyek a Katásokra vonatkoznak, rajtam sem segítenek.

– Mekkora kiadásról beszélünk?

– Az én esetemben havonta 200-300 ezer forintról. És ebben nincs benne az alkalmazottam, mert mi nem tudtunk kompromisszumot kötni  bérezésről a járvány felbukkanása után. Sokan igyekeznek valamilyen megállapodást kötni a munkavállalójukkal, kinek milyet sikerül. Az enyém inkább továbbállt.

– Hányan vannak a szakmában?

– Több ezren.

– Mi segítene abban, hogy átvészeljék ezeket a hónapokat?

– A kormánynak könnyítést kellene adnia a Kft-knek. Tagadhatatlan, hogy a bérlemények felmondásának tilalma segít rajtunk, de fizetünk is kell érte minden hónapban. Igazán a járulékok elengedése a járvány ideje alatt, vagy legalább annak mérséklése könnyítene jelentősen a terheken, hiszen azokat ugyanúgy kell fizetni, mintha lenne munkánk. Ez pedig lehetetlen. Hosszútávon képtelenség 200-300 ezer forintot fizetni havonta bevétel nélkül. Sokaknak elengedték a járulékokat, noha minimális bevételre szert tesznek. Még a fogorvosoknak is lehet bevételük az akut kezelésekkel, mi viszont semmit nem tudunk csinálni, nincs kinek dolgozni.

– Nemzetközi téren mi a helyzet?

– Minden ország igyekszik a maga lehetőségeihez mérten segíteni a különböző ágazatokon. Van ahol átvállalták az alkalmazottak bérét. Ez jobbára a csökkentett munkaidő 60-70 százaléka, de ez is valami, hiszen a fogtechnikusok nem veszítik el a munkaerőt. Ugyanakkor én évekig éltem és dolgoztam az Egyesült Királyságban, így azt biztosan állíthatom, hogy ez a szakma teljesen másként működik külföldön. És itt nem a járványos időszakra gondolok, hanem a gyökerekre. Úgy látom, az egész fogtechnika-szakmát kellene új alapokra helyezni, vagy legalábbis megreformálni. A külföldi példák nem működnek itt, mert mások az erőviszonyok.

– Miben más?

– Sorolhatnám hosszan. Más a mentalitás. Mi kesergünk, hogy nem jó semmi, de nem teszünk azért, hogy jobb legyen. Sajátos magyar hozzáállás, sajnos. Itt más az alkalmazotti viszony is. Nem pusztán a keresetre értem, sokkal inkább a normálisan bejelentett munkára gondolok. Sajnos sok a kiskapu, természetesen tisztelet a kivételnek. Én soha nem voltam a klasszikus magyar játékos, igyekszem a külföldi példát meghonosítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Én a szakma megreformálásának vagyok a híve, igaz gyakran falakba ütközöm.

– Nemes feladat.

– Szerintem most, hogy a járvány miatt nem tudunk dolgozni, felhasználhatnánk az időt arra, hogy változtassunk a szakmán belüli nehézségeken.

– Például?

– Nincs érdekvédő egyesületünk, nincs kamara, testület. Regionális szinten vannak kisebb csoportok, de országos, egységes egyesület nincs. Ezen kéne változtatni, kihasználva az üres hónapokat. Emiatt nagy a széthúzás, nagy a szakmán belüli verseny, ami nem mindig egészséges. Azon az általános, téves szemléleten is változtatni kéne, hogy a fogtechnikus baromi drágán dolgozik, mert ez nem igaz. Az igazság az, hogy van olyan fogorvosi rendelő, ahol a fogtechnikai ár sokszorosát is elkérik a pácienstől. Megoldás lehetne erre, ha a rendelőkben kifüggesztenék a mi munkánk árát is. Ez több országokban bevett gyakorlat.

–  A fogtechnikus szakma nem része az egészségügynek?

– Nem. A jelenlegi besorolás szerint orvosi eszközgyártók vagyunk. Pedig, tekintettel a munkánkra, nagyon is lehetne egészségügyi terület. Lenyomatokkal dolgozunk, az általunk készített pótlások szájba kerülnek, anatómiát is tanulunk, szóval nem is értem, hogy sorolhatnak be minket eszközgyártásra.

– Meddig lesz kényszerszabadságon?

– A fogászati ellátást érthető okokból elsőként függesztették fel a koronavírus miatt. És feltehetően ez lesz az utolsó, amit engedélyeznek majd. Szerintem szeptemberig nem lesz munkalehetőség. Ezalatt a pár hónap alatt viszont több mint egymillió forintot kell kiadni a bérleti díjra, valamint a járulékokra.