Nem volt mérkőzés a Bozsik Arénában, hiszen először a Tatabányát fogadja majd hazai környezetben a csapat augusztus elején. Mégis folyamatosan érkeztek az emberek a stadion előtti térre, hogy leróják tiszteletüket. Bordás Gergő, a Kispest vezérszurkolója autóbalesetben hunyt el mindössze 29 évesen, rá emlékeztünk csütörtök este Kispesten.
Nehezen jönnek a szavak ilyenkor, miközben mégis annyi mindent tudnék írni, a tegnapi bejegyzésemnél is többet. Vagy leginkább mondani, főleg Bordinak. Rengeteg szurkoló, barát, közeli és távoli ismerős szeretett volna vele beszélgetni, vagy csak néhány szót váltani csütörtök este, ahogy tették, tettük ezt oly sokszor az elmúlt években egy hideg sör mellett. A mondatok a fejekben fogalmazódtak meg, és a kihelyezett képeknek mondtuk el őket magunkban, amelyek a hatalmas Kispest címer tövéből néztek vissza ránk.
Néma csend a máskor hangos téren
Ezúttal nem voltak vidám beszélgetések. Meglett édesapák törölgették könnyeiket, ahogy a rengeteg mécses vívta harcát a lágy nyári szellővel. Éppen úgy, ahogy Bordi hatalmas szíve küzdött hosszú, és annál is hosszabbnak tűnő napokig az életért. Mi pedig az elmúlt másfél hétben nem tehettünk mást, minthogy vártuk a híreket az állapotáról, de leginkább a hátha bekövetkező csodáról. Sajnos ezúttal elmaradt. Ezért indultunk el annyian csütörtök este, hogy egy szál virággal, egy meggyújtott mécsessel a kezünkben a gyász könnyeit törölgetve idézzünk fel magunkban megannyi emléket az elmúlt másfél évtizedből. Debreceniek beszélgetnek az egyik asztalnál, kecskemétiek a másiknál, de a téren Videoton és Diósgyőr fanatikus is jelen volt. Fővárosi riválisaink szurkolói, újpestiek és Fradisták álltak egymás mellett némán és szótlanul, miközben a lemenő Nap fényét a Bozsik Aréna burkolata szűrte meg, mielőtt a térre érhetett volna.
Aztán tüzek gyúltak és felcsendültek a dalok
A 42-es villamos felől egy nagyobb csoport sétált lassan, mégis határozottan a pub felé. A Ferencváros szurkolócsoportjai érkeztek meg, hogy leróják tiszteletüket Bordi előtt. A rivális előtt, aki ellenfélként vívta ki tiszteletüket. Egy görögtűz gyulladt, miközben elhelyezték mécseseiket, a téren álló több száz ember pedig hangos, ütemes tapsba kezdett. Bevallom őszintén, nálam ez volt az a pont, amikor valóban eltört az a bizonyos mécses és az eddigi gondolatok és emlékek mellett elkezdtek előtörni az érzések is. Este kilenc órakor aztán a tömeg felsorakozott, hogy együtt induljon el a Kanyarba. Mintha csak meccs lenne, úgy telítődött a kapu mögötti szektor. Több tucat tűz hatalmas lángja borította be az Északi Kanyart, miközben zúgott a „Bordás Gergő” a torkokból. Nagyjából húsz percig szóltak a dalok, talán jobban is némelyik, mint egy-egy mérkőzésen. Aztán elhalkult mindenki.
Újra a csend uralkodott
Fájdalmas érzés volt visszasétálni a térre. Nem akartuk talán, hogy vége legyen, nem akartuk, hogy az idő múljon. Ahogy nem akartuk az elmúlt napokban sem és ahogy nem akartuk az eltelt esztendőkben. Az idő azonban kérlelhetetlenül múlik, ameddig csak néhányan maradtunk már a mécsesek fényénél, hogy még mindig felfogni próbáljuk a felfoghatatlant. Egy Atlético Madrid mez és Kispest sálak hevernek a földön Bordi fényképe előtt. A Tornados Rapid matricájától nem messze újpesti csoportok gyertyái égnek. A Stormy Scamps és az Új Generáció matricáival ellátott gyertyák közé a szombathelyi GWA logója ékelődött. Voltak, akik az internetet használták gyűlöletük és frusztrációjuk kiélésére. Egyszer majd számot kell vetniük ezért Isten előtt. Baráti, támogató üzenet készült Dunaújvárosban és Cataniában, de miközben a képeket nézem, Lengyelországból kapom az üzenetet, hogy szeretnének majd itt lenni Bordi utolsó földi útján. A stadion melletti téren ekkor már a csend uralkodott. Csak az idő az, ami múlik, és miközben ezt teszi, talán lassan a sebeket is begyógyítja. Telhet azonban bármilyen határozottan, egy heg a szívünkön örökre ott marad: soha nem felejtünk téged, Bordi!
Örökre veled maradunk!