I. kordonbontó, elektromos rollert vízzel megmosó Fekete-Győr András posztolt. Trianonról posztolt.
A Momentum bukott elnökét kérdeztük arról, hogy a párt mit tervez az idei emléknapra, de ezt vonakodott elárulni stábunknak a képviselők számára fenntartott irodaház előtt. Annyit mindenesetre megtudtunk, hogy látványos megemlékezésre készülnek.
Egyelőre ez nem látható, de Fekete-Győr András az alábbi posztot tette közzé:
Egyetemistaként meghatározó olvasmányélményem volt Bryan Cartledge Trianon egy angol szemével című könyve. Felkavaró, dühítő, elkeserítő élmény. Emlékszem, miként szorul ökölbe a kezem, ahogy a végtelen felsorolás adatait olvasom; miként veszett el Trianonnal az addig ismert ország. Ha az erejét nézem, úgy hajónként, iparvállalatonként tűnt el, máshová kerültek nyersanyagai, kincsei. Ha a lelkét nézem, és ez a legfontosabb, akkor pedig magyarok millióit vesztettük el, akik hirtelen egy más ország, sokszor jogaikban korlátozott polgáraivá lettek.
Másfelől persze jól tudom, hogy az ország nem akkor veszett el, hanem már az első puskalövéssel, ami a világháború kezdetét jelezte. Magyarország nem volt bűntelen egyik világégésben sem, de messze felelősségén túl büntették, amikor területének kétharmadát elcsatolták. Igazságtalan és örök sebet hagyó megtorlás volt ez. Ugyanezért nem hiszek abban, hogy önmagában az uniós tagság megoldást jelent. Szükséges, de nem elégséges, ha minden, velünk szomszédos ország belép az EU-ba. Pont Magyarország aktuális állapota bizonyítja, hogy önmagában a tagság ténye még nem garancia az európai értékek érvényesülésére. A közelmúlt történelmében pedig sajnos volt elég példa arra, hogy a felvidéki, erdélyi vagy épp vajdasági magyaroknak külön küzdeniük kellett a többségi társadalmat automatikusan megillető jogokért. És igen, az ukrán nyelvtörvény, a kárpátaljai magyarok helyzete is messze van attól, amit elfogadhatónak tartok.
Épp ezért ma nem szeretném beérni annyival, hogy megismétlem a Momentum által egyébként helyesen és következetesen képviselt EU-párti álláspontot. Ez a könyv a kezemben ugyanis arról is szól, hogy felelősek vagyunk a nemzetünkért, minden magyarért, és a trianoni döntést meghozó „Nyugat” nem fogja a magyar érdeket a sajátjai elé helyezni. 2010 óta a mai nap a Nemzeti Összetartozás Napja, ami sokkal inkább még csak egy kívánság, mint tény, és nagyon sok dolgunk van, közösen, mielőtt kijelenthetnénk, hogy június 4-én a gyász mellett ünnepelni is képesek vagyunk, méghozzá a magyarság összetartozását. Együtt kell védeni és tovább örökíteni a magyar nyelvet, kultúrát, hagyományt, és mindig keresni annak lehetőségét, hogy egymásra találjanak a magyarok. Én is ezért dolgozom.
