Ábrahám Barnabás írását változtatás nélkül közöljük.
Közeleg a francia parlamenti választások második fordulója, Európa „vigyázó szemét” a Marine Le Pen-féle kóserjobboldalra szegezi, melyet megtévesztő módon a balliberálisok – hazai viszonylatban is – szélsőjobboldalnak neveznek. A „történelmi lehetőség”, mely Franciaország előtt áll, a politikai korrektség felkent papjainak „félelem és aggodalom”, a kóserjobboldalnak érvényesülési keresztút, számunkra pedig a tudat, hogy a valódi jobboldali fordulat természetesen ezúttal is biztosan elmarad majd.
Marine Le Pen, miután szisztematikusan megfúrta a helyes értékrendek mentén politizáló apját, orbáni magaslatokba (mélységekbe) helyezte a filoszemitizmus gyakorlatát. Aki követi ténykedését, a francia politikát, annak mindez nem újdonság, akinek meg igen, annak lesz bőven ideje felzárkózni.
Mindezek ellenére a Nemzeti Tömörülés (RN) ellen összefogott nagyjából az egész politikai tér, kommunistától a macronista centristákig, zöldekig, illetve olyan „jobboldali” konglomerátumokig, melyeknek még a Le Pen-féle alibiziés is sok. Mindez komolyan veszélyezteti az RN abszolút többségét, ebben az esetben pedig kormányozhatatlanná is válhat az ország (a francia választási rendszerre a teljes idiotizmus jellemző).
Érdekes ez a páni félelem Franciaország politikai elitjénél. Noha Le Penék a rájuk aggatott szélsőjobboldali jelzőnek egyáltalán nem felelnek meg (maximum megtévesztett szavazóiknak egy része), a „demokratikus berendezkedés” helytartói mégis úgy szaladtak össze, mintha legalábbis megérkezett volna a következő Adolf Hitler, hogy átrajzolja Európát. Ilyen ritka esetekben nekem – gyanítom, hogy nem vagyok egyedül – mindig az jut eszembe, hogy ugyanezek az elemek mit csinálnának, ha egy Vichy-Franciaország nyomdokain politizáló erő tűnne fel a horizonton (nagyjából olyan, mint a Jean-Marie Le Pen-féle eredeti Nemzeti Front)? Együtt rettegnének a Nemzeti Tömörüléssel? Esélyes.
A másik kérdés pedig magyar szemszögből az, hogy mit üzen nekünk a nyugati filoszemita kóserjobboldal megerősödése? Az orbáni gyakorlat európai megtestesítői hazánkhoz hasonlóan becsatornázni igyekeznek a politikai korrektség mentén tönkretett Európa elégedetlen hangjait, hogy Izrael-imádatukkal vegyítve „mederben tartsák” azokat, kiküszöbölve a valódi változás lehetőségét. Ha minderre a megvezetett tömegek egyszer rádöbbenek majd – mert szükségszerűen rá kell döbbenniük – abban a pillanatban érkezik majd el a valódi nemzeti erők soha vissza nem térő lehetősége, amennyiben lesz még mit megmenteni.
Összességében tehát nacionalista szemszögből nézve Franciaország választ rossz és még rosszabb között. Jellemző kínálat a haldokló Európa rothadó étterméből.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
