A NER utolsó bosszúja

Még azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák a közéletet, amikor gyerekként beleégett a tudatomba a Heti Hetes már akkor is irritáló kvázi főcímdala, a még irritálóbb kiejtéssel, és a „fekete levessel”. A „humoros” (helyesebben humorosnak szánt) megnyilvánulások, az olykor könnyedebb témák mögött teljesen tudatos liberális, szellemi kútmérgezés állt, melynek sava-borsát pontosan ez a lazább álca jelentette. A balliberális propagandát itt nem a száraz, tankönyvi felolvasások jelentették, hanem a nevetés, a könnyedség, a bulvár mögé – illetve közé ékelt politikai aktualitások, kulturális kérdések. Ábrahám Barnabás véleménycikke.

Ne feledjük, hogy a Heti Hetes debütálásakor 1999-ben járunk, vagyis Magyarország épphogy túl van a számára meglehetősen nehéz ’90-es éveken, és a fentebb leírtak még nem voltak ismert módszerek, mint manapság, így a műsor a balliberális propaganda terjesztésének egy korabeli kísérleti alanya volt – kár lenne tagadni, hogy bő egy évtizedig teljes sikerrel.

A Heti Hetes először 1999 szeptemberében jelentkezett, hol máshol, mint az akkor még csak néhány éves RTL Klub hazai kínálatában, s bő egy évvel azután, hogy a baloldal elvesztette a választásokat. A műsornak tehát fontos szerepe volt: egy – korabeli mércével értendően – modern manipulációs eszköz, a társadalom visszaterelése baloldali irányba, a kultúrpolitika vasmarokkal való őrzése. A dolog bejött, a műsor sikeres lett, noha nem is igazán volt ellenfél számára a már akkor is megfelelési kényszeres, polgári szalonjobboldal. 

Azonban most nem azért vagyunk itt, hogy alámerüljünk a 2000-es évek politikai mocskában, hanem mert – mint ahogy azt már bizonyára többen olvasták – a Heti Hetes 2016-os kimúlása után idén április 12-én hivatalosan is újraindul. 

A műsor gyakorlatilag hazatér, mert ugyanúgy az RTL ad otthont neki, persze a szereplőgárda jelentős része viszont nyilvánvalóan lecserélődik majd, a szellemiség pedig – egyértelműen marad a régi. A hírolvasó és műsorvezető a jólvanezígyes Nagy Ádám lesz, visszatér Hajós András, de központi szerepe lesz a mostanság agyonfuttatott Majkának is.
 

Nyilván a dátum sem véletlen, komoly üzenete van, hiszen ezen a napon, így, vagy úgy, de egészen biztosan új fejezet nyílik Magyarország történetében, ebből pedig a Heti Hetes sem szeretne kimaradni. Pontosabb részleteket akkor fogunk látni, ha valóban elrajtol a „fekete leves”, de hozzáértő ember azért már tudhatja, mire is számíthat majd a jobboldal. 

Az idősebbek (vagy régebb óta fiatalok) erőteljes PTSD-szindrómára a múlt árnyai miatt, a fiatalabbak kellő alapismeret birtokában felkészülten várhatják az újabb szellemi kútmérgezést, a publicisták, véleményformálók pedig munkára, hogy kellő ellensúlyt kapjon a liberális propaganda. Persze, már aki alkalmas rá. A legfontosabb végkövetkeztetés ugyanis nem az, hogy újraindul a Heti Hetes, hanem, hogy újraindulhat, magyarul megfelelő keretrendszer és táptalaj – no meg persze igény – áll rendelkezésre 16 évvel az állítólagos „jobboldali fordulat” után. 

A Heti Hetes baljós szelleme nemcsak önmagában szégyenletes, hanem sokkal szégyenletesebb nála az a végóráit élő Orbán-rendszer, amely a szó szoros értelmében igényt teremtett arra, hogy 2016 után – tíz évvel a kimúlás után – ismét feltámadjon hamvaiból. A Hete Hetes témáival, szereplőivel, szellemiségével együtt csak azt adja, ami a lényege. Megfelelő jobboldali kormányzás esetén fel sem merülne, hogy újraindul, így paradox módon a műsor feltámadása lehet az egyre inkább kimúló NER egyik utolsó bosszúja.

S hogy pont április 12-én tűzik újra műsorra? Ennél beszédesebb szituáció aligha lehetne. Ebben az országban tényleg semmi, de semmi nem változik. 

Ábrahám Barnabás 

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. 
 

Kapcsolódó: