Három éve tart a békéscsabai kislány, Szofi kálváriája. Öt éves volt, amikor először mert beszélni arról, hogy apja két barátja is bántalmazta szexuálisan, egyikük több alkalommal is. Az első idején mindössze három éves volt. A rendőrség gyakorlatilag lesöpörte az ügyet, hiába volt az óvoda, és a gyermeket ismerő pszichológus szakvéleménye, nem látták bizonyítottnak az abúzust. Az édesanya, Tóth Márta most a pótmagánvád útját járja, eddig azt sem sikerrel.
A büntetőjogi eljárásokkal párhuzamosan zajlik egy gyámügyi eljárás is. Az apa ugyanis, aki az ügy kirobbanása óta csak a családsegítő épületében, felügyelten láthatja gyermekét, a kapcsolattartások alkalmával újra élni kíván az elviteli joggal. Miközben március 3-án ez ügyben végzést hirdetnek, Szofit, aki már 8 éves, csak most hallgatták meg a gyámügyön.
Édesanyja nem lehetett mellette.
Nem gondolná, hogy apukájával valaha is találkozni szeretne, később sem, megbeszélni sem akarja a dolgokat vele. Nem akar vele egyáltalán beszélni. Azért se szeretne menni apához, mert fél, hogy ugyanaz lesz, mint korábban, meg, hogy lesz valami következménye annak, hogy elmondta a dolgokat az anyukájának.
– rögzítette a gyámügyi szakügyintéző a Szofi által elmondottakat.
És hogy mi volt vele korábban?
A Magyar Jelen riportjában mutattuk be a békéscsabai kislány drámáját. A gyermek ötéves korára súlyos trauma tüneteit mutatta, amit senki sem vont kétségbe. Bepisilt, székelési nehézségei voltak, és a viselkedését zárkózottság, illetve dühkitörések jellemezték. Édesanyja elmondása szerint a láthatásokról több alkalommal érkezett úgy haza, hogy külsérelmi nyomok voltak rajta. Egy alkalommal combtól lefelé végig foltok voltak a lábszárain, de azt mondta, hogy biciklizett és ez az oka. Továbbá rendre fájlalta a fenekét és – ahogy fogalmazott, a „nunóját” is . Az óvó néniket is arra kérte, hogy kenjék be neki. Amikor édesanyja keményen számonkérte, mondja el, mi baja, miért viselkedik annyira furcsán, beszélni kezdett. Az apja két barátjáról, akik simogatták, belenyúltak a fenekébe és a nemi szervébe, ami fájt, és arról is, hogy hiába kiabált, hívta segítségül az apját, az a konyhában szendvicseket készített, vagy éppen a hűtőt szerelte.
Szofi a két őt bántalmazó férfit meg is nevezte: Tomi és Attila. Tomi nem mellesleg a rendőrségen dolgozik Békéscsabán, biztonsági őr – ami alapból felveti a kérdést, a feljelentést követően miért nem jelentettek elfogultságot, és adták át más kapitányságnak az ügyet. Ahogy arra sincs válasz, hogy Vas Gabriella személyében hogyan rendelhettek ki olyan igazságügyi szakértő pszichológust, aki korábban, amikor az apa tett lépéseket az anyával szemben és Szofit először védelembe vették, már mindkét szülőt vizsgálta, szakértette. Ha ebben az esetben összeférhetetlenség áll fenn, akkor Vas Gabriella szakvéleményét alapból ki kellett volna zárni, és új szakértőt kellett volna kirendelni. De ez akkor sem történt meg, amikor az anya kérte a kizárást és másik szakértői vizsgálatot. Ez az egy szakvélemény vonult végig mind a rendőrségi, mind a bírósági eljárásokon. Jóllehet a szakértő nem kérdőjelezte meg, hogy a gyermek traumát élt át, kiemelte az anyai ráhatást, vagyis ennek alapján a hatóságok már nem hittek Szofinak. Bizonyíték hiányában megszüntették a nyomozást, és a bíróság első és másodfokon egyaránt felmentette a terhelteket a pótmagánvádas eljárásban. Pedig az édesanya – annak költségét nehezen előteremtve – elvitte másik szakértőhöz a gyermeket, aki teljesen valósnak, átéltnek látta a Szofi által elmondottakat a bácsikról, akik bántották, és apáról, aki nem segített.
Az ügy még bírósági szakban van, Tóth Márta az utolsó kártyát vette elő, aztán büntetőjogilag vége a történetnek. Hacsak nem kerül elő új bizonyíték. Márpedig előkerült. Egyre többen állnak elő azzal, hogy a kislány által megnevezett barát más fiatal lányokat is zaklatott.
Egy dolog bizonyos: Szofi valamiért teljesen elzárkózik az apjától. A felügyelt kapcsolattartások alkalmával sem engedi, hogy a közelébe menjen; ha egy méternél közelebb lép hozzá a férfi, dührohamot kap, rugdalja. És semmilyen ajándékot nem fogad el tőle. Azokat kibontani sem hajlandó. Csalódottsága oda vezethető vissza, hogy vallomásai szerint, amelyeket a rendőrségen tett, apja azt mondta neki, hogy „ami vele történt, az bárkivel megtörténhet”. Ezért sokáig azt gondolta, hogy mindenki így fog tenni vele, aki bácsi. Nevelőapját szinte sokkolta, amikor 5 évesen úgy közeledett hozzá, mint egy nő a férfihez…
Eljátszotta, ami vele történt – így értelmezte később az édesanya, aki világosan elmondta a gyermekének, hogy nem történik ilyen mindenkivel, ez nem normális dolog, és rajta kívül senki sem nyúlhat hozzá ott… Szofi akkor értette meg, hogy amit átélt, amit vele tettek, az rossz dolog. És azóta veti meg az apját, aki nemcsak, hogy nem védte meg, hanem el is bagatellizálta a szenvedését, és normálisnak állította be azt, ami egyértelmű bántalmazás.
Ami most a gyámügyön történik, számtalan esetben megtörtént már. A bizonyíték hiányában lesöpört abúzusgyanú után az apa jogokat követel. A gyermek viszont nem hajlandó a kapcsolattartásra. Az arra való felkészítés viszont a másik, felügyeletet gyakorló szülőnek a kötelessége. Ez esetben az anyáé. Ha elrendelik az elviteles láthatást és Szofi arra nem lesz hajlandó, jöhet a szülői elidegenítés kártya, amely számos hasonló esetben már az elmúlt években is a felügyeleti jog csorbulásával, a gyermek elhelyezésének megváltoztatásával járt. Ha azt fogják megállapítani, hogy az anya elidegenít, akkor a mai joggyakorlat szerint ő az, aki kiskorú veszélyeztetését követi el és ezzel elveszítheti Szofit.
Éppen ezen a ponton csöppentünk bele a történetbe, amikor a múlt héten stábunkkal megjelentünk Békéscsabán. Másnap a gyámhivatal elrendelte Szofi meghallgatását, amit ezidáig nem tartottak fontosnak, s ez azóta meg is történt.
Szofi úgy nyilatkozott, még akkor sem lenne hajlandó elmenni az apjával, ha arra anyja kérné. Sőt, igazából a felügyelt kapcsolattartást sem szeretné, csak azért megy el egyáltalán annak helyszínére, mert kötelező.
Az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem kellene vele találkozni. Apját nem szereti. Nem hiányzik neki. Nem is szokott gondolni rá
– írja a gyámügyi szakügyintéző.
Ezen a meghallgatáson Szofi már arról is beszélt, hogy apja korábban megverte, aminek az okát azóta sem tudja.
A jegyzőkönyv a következő mondatokkal zárul.
Ha apukáját kellene jellemeznie:
- Nem akar vele többet találkozni
- Nem akar miatta sehova járkálni
- Nem akarja őt látni
Mindeközben az apa támadásba lendült. Riportunk miatt közösségi oldalán perrel fenyegetőzött és azt állította, hogy volt párja és annak élettársa ellen több eljárás van folyamatban. Csakhogy ez sem igaz: minden eljárás, ami csak van ezzel az üggyel kapcsolatos és alapjuk az apa feljelentései. Lapunk nem mellesleg őt is meg akarta szólaltatni az ügyben és a legutóbbi gyámügyi tárgyalás után megvártuk a gyámhivatal épülete mögötti parkolóban, de egyetlen szóra sem volt hajlandó megállni. Ügyvédje még nevetett is a történteken, de ő sem állt szóba stábunkkal. Mindezt kameránk rögzítette, és be is mutattuk riportunkban, ahogy beülnek a luxus Mercedesbe és elhajtanak.
Gyebnár Dávid, a Mi Hazánk békéscsabai önkormányzati képviselője időközben találkozót kért és időpontot kapott a helyi rendőrkapitánytól. Arra szeretne választ kapni, kivizsgálják-e, hogy valóban történhettek-e súlyos eljárási hibák a nyomozás megszüntetésekor és kezd-e valamit a rendőrség, a kapitányságon biztonsági szolgálatot teljesítő férfiről a közösségi médiában nyilvánosságra került terhelő információkkal kapcsolatban.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
