Talán nem volt még olyan parlamenti párt Magyarországon, mely olyan mostoha körülmények között fogant, mint a Mi Hazánk Mozgalom. 2018 nem éppen a nemzeti oldal legszebb éve volt. A tábort jobbára csalódottság, kiábrándultság és fásultság jellemezte. Hallani se akartak a politikáról. Ebben a lehetetlen helyzetben vállalkozott arra Toroczkai László, hogy felveszi a földről a porba dobott, megtaposott zászlót, s ismét a magasba emeli, mert tudta, Magyarországot vagy megmentik a nacionalisták, vagy mindennek vége.
Arra, hogy mennyire vastag a bőr a politikusok képen, nem is kell ékesebb bizonyíték, mint hogy éppen a nemzeti oldalt eláruló bukott pártelnök legyintett először Toroczkai kísérletére, cinikusan megjegyezve, hogy Magyarországon az embereknek már nincs igényük „harmadik útra”, csupán két tábor van, az egyik kormányváltást akar, bármi áron. Ők úgyis az ellenzéki összeborulásra szavaznak, a másik tábor pedig a Fideszre, ahová már a „nemzeti radikálisok is átpártoltak”. A legszebb az egészben, hogy ezen áruló azt elfelejtette megemlíteni, hogy éppen ő volt az, aki miatt a nacionalista oldal elvesztette 1,5 milliós táborát.
Hozzá csatlakozott aztán a többi „szakértő”, akikkel együtt jól megszakértette mindenki, hogy a Mi Hazánk hamvában holt gondolat, hiszen a „nemzeti radikalizmus” ma már „légüres tér”, amire igény sincs, hiszen azt a „Fidesznél jobban senki nem csinálhatja”. Toroczkai László nem hallgatott rájuk, őt nem érdekelték a számok és a jóslások, őt csak a küldetés és a cél érdekelte, és ezzel nem volt egyedül, hisz majd ezer ember gyűlt össze Ásotthalmon a zászlóbontáskor.
A kezdeti nehézségek és kudarcok láttán aztán eme fent említett szakértők gyors be is árazták a pártot 3,3 százalékosra (utalva az első EP-választások eredményeire). 2021 és 2022 már temették is a Mi Hazánkat (megint), amely párt „nagy valószínűséggel az elbukott országgyűlési választások után meg is szűnik”. Tévedtek, ismét.
6 éve a megkezdett úton
Hat éve már annak, hogy a Mi Hazánk zászlót bontott Ásotthalmon, s azóta is magabiztosan halad tovább a megkezdett úton. A példátlan cenzúra, a hazugságok és a manipulatív média rágalmai ellenére is töretlenül erősödik a mozgalom, még ha nem is oly látványosan, mint elődje egykor, ám mégis biztosan, jóval stabilabb alapokon állva. A 2024-es választások azt is megmutatták, nincs az a vihar, amely elsöpörné a párt keménymagját, ez a tábor kiállja a legnagyobb hurrikánokat is. Van tehát igény az értékelvű, hithű politikára is.
Az elmúlt hat év pedig egyértelműen igazolta a Mi Hazánk létjogosultságát, hiszen – ahogyan erre Toroczkai László is utalt az eseményt megnyitó beszédében – elképesztően kemény idők jönnek, a globalista elit új fokozatra kapcsolt, s hazánkban a Mi Hazánk az egyetlen antiglobalista párt, mely útját állhatja az egyre aggasztóbb folyamatoknak. A tagságnak csak azt ígérhette, amit alakuláskor: küzdelmet, áldozatot és harcot.
A párt mely nem számokat, hanem embereket lát
Ettől függetlenül természetesen nem a búslakodásról szólt a hétvége, hanem az ünneplésről. Immáron hagyománnyá vált a mi hazánkosok körében, hogy a nyáron együtt ünneplik meg a párt születésnapját Ásotthalmon, méghozzá Toroczkai László szervezésében. Ő nem aktivistákat lát maga előtt, akik a választások idején „jól jönnek”, aztán a következő kampányig csináljanak, amit akarnak. A Mi Hazánk Mozgalom sokkal inkább egy közösség, és erre nem csak a tagok, hanem a párt vezetése is így tekint. Nem véletlen, hogy a párt születésnapjának ünneplése is közösen történik, ahol a Mi Hazánk elnöke személyesen vágja fel a tortát a pártigazgatóval. Hiszen itt még torta is van. A Mi Hazánk prominens politikusai ugyanis nem prostituáltakra, kokainra, meg a jachtozásra költik a forrásaikat, hanem vagy hasznos célokra, vagy a tagságra fordítják, így köszönve meg nekik, hogy eme kemény küzdelemben is velük tartanak.
Hiába volt ennyi torta, így is vékony szeleteket kellett vágni, hogy mindenkinek jusson, olyan sokan eljöttek a közös szülinapozásra.
A magyar politikában rendhagyó módon, a Mi Hazánknál a vezető politikusok sem menekülnek az emberek elől, valamennyi ismert arcot meg lehetett találni a hétvégén Ásotthalmon, akikkel kötetlenül lehetett beszélgetni bármiről.
Ebédre minden meghívott Toroczkai László vendége volt egy jó magyaros pörköltre, amit ízlés szerint lehetett tarhonyával vagy krumplival fogyasztani, mellé természetesen járt a kenyér és a savanyúuborka is. S, miközben Magyar Péter rendezvényén cigányzene szólt, itt Vári-Kovács biztosította a jó hangulatot igényes, minőségi zenével.
Este hat után a nézőközönséget elfogta az unalom, és pár fáradt ásítást is el lehetett kapni a sorok között, amelynek fő oka a nagykivetítőn focit imitáló Anglia volt. A botrányosan unalmasra sikeredett Eb-meccs után Náksi Attila lemezlovas rázta fel a közönséget, aki közel éjfélig biztosította a zenét, miközben a büfé is végig nyitva állt, hogy senki ne menjen haza szomjasan.
Képgaléria:
