Buda feltámadása: 145 év oszmán uralom után tört meg a félhold hatalma, és lobogott Mária zászlaja a várfalon

A törökök a középkori Magyar Királyság bukását hozó 1526. augusztus 29-i mohácsi csata után, szeptember 12-én bevonultak a védtelenül hagyott Budára, majd miután Pesttel együtt kifosztották és felgyújtották, a hónap végén hazaindultak. Az oszmán hadak 1529-ben újra elfoglalták Budát, de Nagy Szulejmán néhány héttel később átadta a várat Szapolyai János királynak. A szultán napra pontosan a mohácsi csata után tizenöt évvel, 1541. augusztus 29-én – ezúttal csellel, kardcsapás nélkül – harmadszor is bevette Buda várát, amelyet már nem adott ki a kezéből.

Budát – Budin néven – 1541. augusztus 31-én a Török Birodalom részének, vilájet (tartomány) székhelyének nyilvánították. A szultán szeptember 2-i ünnepélyes bevonulása után a Nagyboldogasszony-templomban (a Mátyás-templomban) hálaadó istentiszteletet tartottak. A város képe megváltozott: a Nagyboldogasszony-templomot dzsámivá alakították, minaretek tornyai szöktek az égbe, a királyi palotába pedig a pasa költözött be.

A török utoljára 1683-ban próbálkozott hódítással, ám nemhogy Bécset nem sikerült bevennie, de a császárváros alatt elszenvedett vereség magyarországi uralmának végét jelentette. A vert hadakat üldöző keresztény seregek még abban az évben elfoglalták a kulcsfontosságú Esztergomot, és I. Lipót király ígéretet tett az egész ország felszabadítására.

A Víziváros már júniusban keresztény kézen volt

A Habsburgok, Lengyelország és Velence XI. Ince pápa felhívására 1684 márciusában szövetséget hoztak létre, s a Szent Liga seregei Lotaringiai Károly, Lipót sógora vezetésével felszabadították Visegrádot és Vácot, de Budát akkor még nem sikerült bevenniük. Az újabb ostromra alapos előkészületek után, két évvel később került sor. Az Európa minden részéből érkezett 65 ezres sereg, amelynek 15 ezer katonája volt magyar, két irányból vonult fel a Magyar Királyság korábbi székvárosa ellen. 1686. június 12-én értek a város közelébe, s június 17-én váratlan támadással elfoglalták Pestet. Másnap megkezdődött az ostrom. 

A Lotaringiai Károly vezette fősereg a vár északi oldalán, a II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem által vezetett hadtest a Gellért-hegy felől, a déli rondella irányában támadott. A hadak egyik alvezére a későbbi törökverő, Savoyai Jenő herceg volt. 

A védelmet az utolsó budai pasa, a hetvenéves, albán származású Abdurrahmán Abdi Arnaut irányította mintegy 12 ezer fős helyőrség élén, 200 ágyúval. A falak mögött hosszú időre elegendő élelmet és puskaport halmoztak fel. Buda erődítései akkoriban az Alsóvárosból, a várból, ezen belül a várpalotából álltak, az erősséget négy kapun át lehetett megközelíteni.

ahová egy hajdú kitűzte a magyar zászlót, azonban a török továbbra is a vár birtokában maradt, és visszaverték az augusztus 3-án indított rohamot is.

A török felmentő sereget augusztus 14-én Budafok környékén visszaverték, s Szulejmán nagyvezír a továbbiakban nem vállalt új csatát. Az ezt követő napokban kisebb török csapatok váratlan támadással bejutottak ugyan a várba, de a védők számára világossá vált, hogy nem számíthatnak külső segítségre. A Szent Liga seregei viszont jelentős erősítést kaptak, az állandó ágyútűz folyamatosan rongálta a bástyákat.

Szeptember másodikán tűzték ki végleg a magyar lobogót

A döntő rohamot Lotaringiai Károly szeptember 2-ára tűzte ki, a támadás délután három órakor északról és délről egyszerre kezdődött meg. Az ostromlóknak az Esztergomi rondellánál és a Bécsi kapunál, majd később több más helyen is sikerült behatolniuk a várba, 

amelynek fokára Petneházy Dávid – más források szerint Fiáth János – kitűzte a magyar zászlót.

A minden oldalról beözönlő keresztény csapatok az ellenség üldözésébe fogtak. A vitézül védekező Abdurrahmán pasa karddal a kezében az Anjou-bástya közelében, félúton a mai Hadtörténeti Múzeum és a Bécsi kapu között esett el, ma itt áll az emlékműve.

A rommá lőtt várban tűzvész tört ki, az ellenállás estére szűnt meg. A nagyvezír serege – látva, hogy Buda elveszett – visszaindult Eszékre. Buda 145 év után felszabadult a török megszállás alól. A győztesek kincseket keresve mindent feldúltak; azokat a foglyokat, akikért váltságdíjat remélhettek, megkímélték, a többieket lemészárolták. A romok között csak Marsigli olasz hadmérnök kereste és mentette Mátyás király híres corvináit. Összeírása szerint a török után 23 mecset, kilenc fürdő, 27 sütőház, négy kolostor, 42 kaszárnya, egy iskola, néhány népkonyha és 400 szőlőskert maradt.

Kérjük Önöket, támogassák munkánkat és a műsor fennmaradását!

Adományaikat a Magyar Jelent fenntartó Magyar Jelen Alapítvány részére örömmel vesszük:
Magyar Jelen Alapítvány 10410400-00000190-11572440
HU26 1041 0400 0000 0190 1157 2440
SWIFT/BIC kód: OKHBHUHB

(Kiemelt videó forrása: Magyar Jelen YouTube-csatornája)