A Felvidékről indult útjára a zarándokbölcső program

A felvidéki Tornagörgőn nevelkedett Ragán Dávid fiatal kora ellenére a felvidéki magyarság összetartásának fáklyavivője, a magyar önazonosság megőrzésének egyik ismert közéleti szereplője. A 2020-as parlamenti választások legfiatalabb képviselőjelöltjeként indult a Magyar Közösségi Összefogás színeiben. A közelmúltban megálmodta, 2024 decemberében pedig útjára is indította Az Első Szent Magyar Család Zarándokbölcső Programot. Interjúnk.

– Miért kezdeményezte a programot, honnan érkezett az ötlet?

– Pár éve Szepsibe hozott a Gondviselés, ide nősültem, itt élek jelenleg feleségemmel és a kislányommal. Mivel ebben a városban tanultam és fociztam, így sem a város, sem pedig a helyi magyar közösség nem volt ismeretlen számomra. 

Ragán Dávid

Tavaly, államalapító Szent István királyunk ünnepén, augusztus 20-án világra jött a kislányunk, Boglárka. Ezzel a dátummal nemcsak gyönyörű ünnepet választott születése napjául, de még jobban erősítette bennem azt a érzést, hogy továbbra is kötelességem a közösségünket szolgálni. Feleségemmel úgy éreztük, hogy hálából és a példaadás kedvéért tennünk kell valamit, ami segíti a magyar családokat, ami összefogja őket, s a jövőben egy közösségé kovácsol mindannyiunkat. 

Programunk útnak indítása érdekében vásároltunk három bölcsőt, amelyet a környékbeli magyar családok ingyenesen igényelhetnek. 

A bölcsőket 2024. december 29-én Szepsiben Mons. Dr. Gábor Bertalan esperes úr áldotta meg az Első Szent Magyar Család csontereklyéinek jelenlétében. Ősi magyar szokáshoz híven szeretnénk a bölcsőket minél többekhez eljuttatni. Célunk, hogy minél több magyar gyermeket ringassanak, hogy a magyar családok ne felejtsék el gyökereiket, s hogy azon értékeket, amelyeket elődeiktől kaptak, továbbadják nemzedékről nemzedékre.

A bölcsők megáldása (Forrás: magán)

– Milyen tevékenységet folytat vagy folytatott még a felvidéki közéletben?

– Egy fiatal csapattal több mint öt évvel ezelőtt újjáélesztettük a tornagörgői betlehemezés szokását, s újra volt karácsonykor betlehemes pásztorjáték Gömörben, valamint jártunk vele az anyaországban is. 

Készülnek a magyarság anyanyelvi jogaira felhívó matricák (Forrás: magán)

A Covid-időszak alatt sem hagytuk abba, s a pásztorjátékunkból befolyt összeget felajánlottuk a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont ólomüveg ablakának kiadásainak fedezésére, valamint az adott egyházközségek anyagi megsegítésére szántuk. Szintén ebbe az egyházi intézménybe került elhelyezésre az általam felajánlott féldombormű, amely Isten szolgáját, gróf Esterházy Jánost ábrázolja. A mű keszthelyi barátom, Túri Török Tibor alkotása.

A dombormű átadási ünnepségén (Forrás: magán)

– Milyennek látja a jelenlegi felvidéki magyar közélet helyzetét?

– Sajnos nem rózsás a helyzet. Azt sem tesszük meg magunkért, amit megtehetnénk, az asszimiláció mellett az önfeladás is folyamatos. Ezt szomorúan tapasztaltam Gömörben, és itt a Bódva völgyében is sajnos. 

Legutóbb éppen júliusban, a legnagyobb taglétszámú felvidéki kulturális szervezetnek, a Csemadoknak a Rozsnyói Területi Választmányi ülésén „sikerült” megválasztani a szerintem nem a legalkalmasabb jelöltet a titkári pozícióba. 

Bár nem vagyok a szervezet tagja, de az alapszabályt olvasva, mindez talán szabálytalanságok árán, lehet, szándékosan történt. Nem beszélve arról, hogy a pályázat nem volt meghirdetve a titkári pozícióra, és nem vették figyelembe az egyik választmányi tag írásban megküldött szavazatát. Végül az így kialakult döntetlen miatt, Tóth Lucia elnöki döntésével olyan embert került a pozícióba, aki saját bevallása szerint otthon sem beszél magyarul gyermekével. Ami nem is csoda, hiszen csak törve beszéli a magyart. Szlovák érzelmű.

Meggyőződésem, hogy felülről irányíthatták az előre megtervezett választást, és akik asszisztáltak ehhez, azoknak egy feladatuk van szerintem: hetvenévesen végre nyugdíjba vonulni, hogy megalkuvásaikkal ne gyengítsék tovább a már így is megosztott magyarság közéleti pozícióját a Felvidéken. Vagyunk még egypáran, Istenhívő, elszánt magyarok, akik nem adjuk fel a harcot, s ha kell, megküzdünk ellenük! Szent István azt akarta, hogy népe megmaradjon, el ne vesszen az idők forgatagában. A Szent Jobb, az ökölbe szorított kéz egy örök magyar jelkép: ez a magyar akarat jelképe, amely megtartotta hazánkat, és meg fogja tartani mindörökké!

– Hogyan látja a szepsi, valamint a rozsnyói magyarság jövőjét?

– Igazat megvallva, kínkeservesen. Hamarosan tisztújítások következnek a Csemadok életében is. Bátran kijelenthetem, hogy ha nem dobáljuk ki a ládából a rohadt és penészes almákat, előbb-utóbb az egész láda rothadásnak indul. Amíg olyan emberek diktálnak maffiamódszerekkel, akik az előző rendszer óta ott gubbasztanak a Csemadok székházban, addig nem várható változás. A fiatalokat eltántorítja, hogy nem kapnak szerepet. S nem azért, mert nem jelentkeznének, hanem azért, mert nem tartanak rájuk igényt. Egy fiatalról sem tudok, akit megkerestek volna. A Csemadoknak nem vérfrissítésre, hanem vérátömlesztésre van szüksége. Ki kell dobálni azokat az embereket, akik parazita módjára a közösségen élősködnek.