loading
Menü
Támogatás

Magyar szívvel, magyar nyelven – egy tábor Magyarkanizsán magyarságunk kultúrájának továbbéléséért

2026. szept. 10. 22:30
7 perces olvasmány
Magyarkanizsa, 74. Kanizsai Írótábor plakátja részlet | Kép forrása: József Attila Könyvtár, Magyarkanizsa Magyarkanizsa, 74. Kanizsai Írótábor plakátja részlet | Kép forrása: József Attila Könyvtár, Magyarkanizsa
A hétvégén bezárta kapuit a 74. Kanizsai Írótábor. A rendezvény idén is színvonalas programokkal várta azt a közel ötven meghívott résztvevőt, akiknek a három nap alatt alkalmuk volt nemcsak az irodalom, hanem a képzőművészet, a zene – sőt egy monodráma révén – a színházművészet szépségeiben is gyönyörködni. Interjúnkban a szervezőbizottság elnökét, Oláh Tamást kérdeztük a tábor jelene és jövője kapcsán.
– Tavaly óta Ön a szervezőbizottság elnöke. Amikor nem a tábort szervezi, milyen területen tevékenykedik?
– Harminchat éves vagyok, a foglalkozásom egyetemi tanár: drámaelméletet tanítok az Újvidéki Művészeti Akadémián, a magyar nyelvű színész szakon. Emellett dramaturgként dolgozom több vajdasági színházban is – nem státuszban, hanem egy-egy produkcióhoz kapcsolódva.
– Elnöki megbízatása négy évre szól. Milyen koncepcióval vette át a tábor szervezését, vezetését?
– Úgy gondolom, ebben a kérdésben nagyon meghatározó volt az a szellemi örökség, amit kaptunk. Fontosnak tartottam, hogy a korábbi vezetőségből többen a mostani testületben is helyet kapjanak; ilyen tag többek között Verebes Ernő, a szervezőbizottság előző elnöke is. Az írótábor jövőjét tehát egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy elvágjuk magunkat a régmúlt vagy a közelmúlt gyökereitől, hanem sokkal inkább úgy, hogy ezeket a hagyományokat gondoljuk újra.
Az új összetételű – de korábbi tagjai révén az elmúlt évek tapasztalatát továbbvivő – szervezőbizottság legfontosabb feladatának azt tartom, hogy valós párbeszédet hozzunk létre, illetve kezdeményezzünk a fiatal és az idősebb írógenerációk között. Célunk az, hogy minél több fiatal szerzőt, új hangot kapcsoljunk be az írótábor munkájába. Fontos, hogy ők ne csak a jelenlétükkel, hanem a hozzászólásaikkal is kivegyék a részüket a tanácskozásokból és a különböző programokból. Én ugyanis nem valamiféle elitista gyakorlatként tekintek a kultúrára vagy az irodalomra, hanem közösségi élményként élem meg.
– Az irodalmon kívül milyen más művészeti élményt kap a látogató a rendezvényen?
– Nagyon fontos, hogy a kultúra iránt érdeklődő laikus olvasó – vagy egyáltalán a hétköznapi polgár – az események részesének érezze magát, sőt vágyjon arra, hogy megismerje az írótábor kínálatát. Annak érdekében, hogy a közönség minél jobban bekapcsolódhasson a programokba, a tábort egyre inkább összművészeti jellegűvé formáljuk. Éppen ezért az irodalmi tanácskozások mellé különféle kísérőrendezvények és társművészetek is társulnak.
– Hányan vettek részt idén a táborban, és mi a részvétel feltétele?
– Az események alapvetően minden érdeklődő számára nyitottak. Az írótábornak ugyanakkor vannak hivatalos meghívottjai is, ez a csapat több csoportból áll össze. Egyik részük úgymond állandó vendég, vagyis a korábbi évek visszajáró résztvevőit hívjuk meg, de megszólítjuk azokat a fiatal alkotókat is, akik valamiért figyelemre méltóak, és akikről úgy gondoljuk, hogy értékesen hozzá tudnának járulni a tábor színvonalához. Mellettük képviseltetik magukat a középiskolai művészeti vetélkedők győztesei is, akik díjként kapják meg az itteni részvétel jogát. Számszerűleg a meghívottak nagyjából ötvenen voltak az idén, és ezt a létszámot a jövőben is szeretnénk tartani.
– Milyen anyagi forrásból valósulhat meg évente a tábor?
– A Magyar Nemzeti Tanács évről évre támogat minket, náluk kiemelt jelentőségűek vagyunk, hiszen ez az egyik legrégebbi magyar vonatkozású rendezvény a Vajdaságban. Emellett kapunk támogatást Magyarkanizsa város önkormányzatától, illetve a Vajdaság Autonóm Tartománytól is, tehát több forrásból valósul meg a rendezvényünk.
– Az már hagyomány, hogy minden évben egyvalakit ünnepélyesen köszöntenek a tábor vándordíjával. Ezt ki és miért kapja meg?
– Ez a díj egyfajta gesztus azoknak a táborozóknak, akik tevékenyen részt vettek az írótábor múltjában, jelen vannak a mindennapjaiban, és akiknek a szellemi jelenléte nélkül elképzelhetetlen lenne a rendezvény. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az írótábor vándorkulacsát azok kapják, akik a tábor köré szerveződött közösség megtartásáért, fenntartásáért sokat tettek. A díj átadásának feltétele, hogy az adott évben a díjazott is résztvevője legyen a tábornak. Posztumusz már csak azért sem adhatjuk ki az elismerést, mert akkor ki inná meg azt a finom pálinkát, amivel megtöltjük ezt a vándorkulacsot?
– Az, hogy ez az egyik legrégebbi ilyen jellegű magyar rendezvény, jól mutatja, hogy jövőre már a 75. Kanizsai Írótábort rendezik meg. Terveznek valami különlegességet az évfordulóra?
– A megszokott úton haladunk tovább, de a jövő évi, majdnem kerek jubileum alkalmából mindenképpen szeretnénk méltó módon megemlékezni a tábor gazdag múltjáról. Ezt az ünnepi alkalmat biztosan különlegessé tesszük majd.
Kapcsolódók:
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
További cikkeink
Támogassa munkánkat!

Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.

Támogatás
Összes
Friss hírek
Támogassa munkánkat!

Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.

Támogatás