Az ősz felénél járunk, ilyenkor érik be a szőlő, a körte és a többi őszi gyümölcs. Az ovisok ebben az időszakban szoktak őszi gyümölcsöket rajzolni, kisiskoláskorban pedig már szó esik arról, hogy melyek a hazai (Magyarországon megtermő) és melyek a déli gyümölcsök.
A rend hosszú évek óta felborult, napjainkban pedig egyre pofátlanabb módon nyomják el a még megmaradt gazdák érdekeit. Nem, ezúttal nem az úgynevezett disznófejű globális nagyurak teszik, hanem mi. A magyar üzleti körök és a mindenkori magyar kormányok. Ki kell mondani, hogy évtizedek óta a saját kapunkba rúgjuk be a labdát.
Hiszen milyen más magyarázata lehetne annak, hogy
október derekán a kecskeméti székhelyű Univerben csak olasz szőlőt és csak lengyel körtét lehet kapni?
1000 forintért árulnak olasz szőlőt az Alföld közepén:
A körte (Lengyelországból) kicsit drágább ez 1100, nem is terem meg az Alföldön, inkább az északi (Borsod, Szatmár) megyékben jellemző:
Nem most lett elrontva
A baj fő forrása, a lehetetlen helyzet előidézése nem meglepő módon az EU-csatlakozásnál, a csatlakozási szerződésnél, a vámuniónál keresendő. Az áruk, az élelmiszerek szabad mozgásának köszönhetően ÁFA nélkül tudnak bejönni a jellemzően olasz, spanyol, görög, macedón gyümölcsök. Ezeket jóval hamarabb a magyar piacra engedik, így már május közepén lehet találkozni a magyar élelmiszerláncok polcaink cseresznyével, mire pedig itthon is megérik, addigra már nem lesz a kilós vásárló számára újdonság. Ez a piaci hátrány az összes magyar gyümölcs esetében igaz, de messze nem ez az egyetlen baj.
Magunknak is okozzuk
A felvásárlási lánc Ausztriában úgy néz ki, hogy a termelőtől az állami, regionális szövetkezet veszi meg például a tejet, onnan kerül a boltok polcaira. A kialakult rendszer pofonegyszerű és felvásárlási árbiztonságot ad a gazdának, szerencsés esetben a vásárlónak is.
Ezzel szemben itthon nepperek, üzleti körök szabályozzák az értékesítési folyamatot kihasználva a rekordmagas magyar ÁFÁ-t, ami 27 százalék. Ennek az elcsalására külön iparág alakult ki, becslések szerint évente 100 milliárd forint az a kár, ami nem folyik be az államkasszába.
Vegyünk egy példát
Tegyük fel, hogy egy kiló magyar cseresznye reális felvásárlói ára 1000 forint. A felvásárlással és az élelmiszerboltoknak való viszonteladással foglalkozó magyar cégek jórésze nem fizeti meg a viszonteladás után keletkező 27 százalékos terhet. Ezt már az árképzésnél beleszámolják. Ebből következően nekik bőven elég továbbadni a megszerzett árut 750-800 forint körül, tehát még akkor is nyereségesek, ha papíron veszítenek.
Ehhez jön hozzá, hogy a külföldről behozott import lejjebb nyomja a magyar árát, a gazdák a fent ideáltipikusan írt 1000 forintnak csak a töredékét kapják a végén. A Univer a „hazai üzletlánc” szlogen ellenére 700 forint körül szokott árulni egy kiló görög és 900 körül egy kiló magyar cseresznyét.
Az ÁFÁ-t eltűntető, be nem fizető cégek hajléktalanok nevén kötnek ki legkésőbb október 31-ig, hogy aztán március környékén újabbak és újabbak lépjenek a helyükbe.
De ez csak az a pénz, ami hiányzik a költségvetésből, az ágazatban keletkezett strukturális kár, a gazdák és családjaik csődbe jutása, vagy a termelő munka társadalomformáló szerepe nem forintosítható.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
