Három különböző ország stadionjában, mégis közösen emlékeztek meg az 1956-os szabadságharc évfordulójáról a külhoni magyar szurkolótáborok. Az akcióban a felvidéki Dunaszerdahely, a székelyföldi Sepsi OSK és a délvidéki Topolya drukkerei vettek részt.
A Nemzeti Sport beszámolója alapján először október 22-én, a Topolya–Csukaricski (1–1) meccsen emelkedett magasba zöld alapon egy „REMÉNY” feliratú drapéria. Aztán egy nappal később Dunaszerdahelyen, a DAC–ZP Sport Podbrezová (2–1) találkozón jött a folytatás: piros alapon, „ERŐ”. A mozaik hétfőn, a Sepsi–FCSB (0–1) mérkőzésen állt össze teljesen a zászló középső darabjával, fehér alapon „HŰSÉG” felirattal.
Megszólaltattuk az ötletgazdát
A Magyar Jelen úgy tudja, a mostani akció a nemzeti oldalon ismert jobboldali aktivista, Lipták Tamás (Aldo) fejéből pattant ki még nyáron, amikor A pálya jobboldala podcast állandó szereplőjeként moderált egy kerekasztal-beszélgetést a fentebb említett három külhoni magyar tábor egy-egy vezérszurkolójával a velencei Rockstrandon.
Liptákot, aki egyébként a Légió Hungária tagja, telefonon értük utol.
– Hogy jött az ötlet, hogy a DAC, a Topolya és a Sepsi szurkolói közösen emlékezzenek meg ’56-ról?
– Pontosítok, az ötlet valamikor szeptember elején fogalmazódott meg. A nyári rendezvény után sem némult el a közös chat, amiben a beszélgetést szerveztük, ott a mai napig folyamatos a kommunikáció. Időnként megbeszélünk ezt-azt. A három csoport, a Dunaszerdahely-szurkolók, a Transylvanian Fanatics Sepsiszentgyörgy és a Blue Betyars Topolya egyébként ott, Velencén ismerték meg egymást, tehát az a rendezvény mindenképpen mérföldkőnek tekinthető.
Egy ilyen kapcsolatot pedig ki kell használni, a szó pozitív értelmében. Szenzációs dolog, hogy száz évvel Trianon után az elcsatolt területek magyarsága képes volt egy viszonylag egyszerű, de erős üzenettel bíró látványban együtt dolgozni, együtt működni. Gúnyhatárokon átívelően, az ’56-os hősökre emlékezve.
– Te is részt vettél az akció koordinálásában?
– Ötletgazdaként természetesen amikor felmerült valamilyen kérdés, akkor igyekeztem beszállni annak a megoldásába, de alapvetően helyben kellett megcsinálni ezeket a zászlókat. Ez nyilván a csoportok feladata volt, akik nagyon jól tudtak együtt dolgozni. Ennek köszönhető az azonos méret és betűstílus például.
– A helyi szlovák, román és szerb hatóságok nem emeltek kifogást a magyar feliratú drapik ellen? Könnyedén be lehetett vinni ezeket a stadionokba?
– Nem tudok róla, hogy bármilyen probléma lett volna ezekkel. Dunaszerdahelyen nem olyan egyszerű a helyzet ugye, mert ott vannak bizonyos korlátozások. Ezek főleg a magyar zászló és címer használatát érintik, de ebben az esetben ez sem jelenthetett problémát. A piros szín vélhetően nem lesz ott sem betiltva.
– Várhatóak a jövőben hasonló akciók a három külhoni tábor együttműködésében?
– Elképzelhető, hogy lesznek egyéb közös események, akár nem csak a lelátón, de azon kívül is. Nagy dolognak tartom, hogy ez a párbeszéd és együttműködés létezik, valóban legyőzve a közénk mesterségesen emelt határokat. Az pedig, hogy ennek mi lehet a kifutása, csak a srácokon múlik. Ezt a közös koreográfiát nagyon lelkesen fogadták és valósították meg, ami legalábbis csupa pozitívumot vetít elénk a jövőre nézve.
Érdekesség, hogy nem tudunk olyanról, amikor egy koreográfia három ország lelátóján áll össze egy egésszé. Ez valószínűleg kuriózum a lelátói mozgalom történetében is.
A nyári kerekasztal-beszélgetést alább lehet meghallgatni:
Kiemelt kép forrása: Facebook/Nyugaton már megoldották
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
