“Migráns-elleneség” miatt sírni, “haldokló demokrácia” miatt aggódni, kicsit nácizni, kicsit szélsőjobbozni, és még a magyarokat is kigúnyolni – kell ennél több manapság, hogy valaki a globalista oldal kegyeltjévé váljon? Ha elég ügyes ebben, még lehet, egy Nobel-díjat is hozzávágnak a Kossuth-díj után.
Krasznahorkai László már akkor a Telex kedvencévé vált, mikor antifasiszta propagandakiadványban támadta a migránselleneséget, burkoltan nácizva, akit csak lehet. Nem véletlen, hogy a mostani svéd interjút is szemlézték a 444 után.
Gyuláról indult el…
A jelek szerint Krasznahorkai László a globalisták körében igen nagy névnek számít, én viszont életemben nem hallottam róla, így gondoltam, érdemes utána nézni, mégis ki ez a felkapott hungarofób, akinek gondolataira még a svéd média is kíváncsi.
Nos, egy gyulai születésű Kossuth-díjas íróról van szó. A zsidó származású Krasznahorkai életpályát tanulmányozva eléggé feltűnik, hogy családját inkább szerette a kommunista rezsim, semmint üldözte. Apja Krasznahorkai György ügyvéd, anyja Pálinkás Júlia TB-ügyintéző. Az ifjú titán pedig középiskolás tanulmányai után egyetemre járhatott, előbb Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát. Közben írt, alkotásai pedig megjelenhettek. Sőt, volt, amit filmre is vittek. 1987-ben pedig kiutazhatott a kádári Magyarországról, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként.
Mindeközben ilyen magvas gondolatokkal gazdagította az amúgy is erősen fertőzött magyar “kulturális életet”:
Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, Isten oda teremtett, azt a kenyeret ettem. Képtelen vagyok büszke lenni, hogy bolondok közé születtem, és hogy bolondok között éltem. Az én személyes sorsomból következik minden, nem abból, hogy magyar, ukrán vagy szlovén vagyok.
Szerinte magyarnak lenni azt jelenti, hogy az ember magyar, és ez számára inkább geográfiai kérdés. Úgy látja, problémák azért lehetnek, mert a magyaroknak “száz identitást kell összeegyeztetniük, ezért nem csoda, hogy őrültek”. “Ez egy elátkozott környék, mindenki identitásválságot kreál, vagy kreálódik az magától.”
Megszólalásaival hamar kiérdemelte a globalista oldal imádatát
Ezek után csoda, hogy futtatott író lett a leigázott Európában?
“Ma Magyarországon nincs remény”
Krasznahorkai László egy interjúban Stockholmban, miután a svéd fordítójával együtt átvette a Herscht 07769 című regényéért odaítélt Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjat, igen erős állításokat fogalmazott meg, amiket azonnal szemlézett is az irányított média. A beszélgetés során olyanok hangoztak el, hogy „most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll”.
Természetesen a globalisták ezúttal is kritikai toldás nélkül idézték a szöveget (ellentétben pl. a nemzeti, nacionalista tartalmakkal). Ezen persze kár csodálkozni, hiszen pont annyira értik a magyar néplelket, az áldozatvállalást, a hősiességet, a hazaszeretetet és a nemzet szabadsága utáni vágyat, mint Krasznahorkai.
Természetesen ő is úgy látja, hogy Magyarországon “nincs remény”. Ami viszont érdekes, hogy íróként nem érti a metaforákat, hiszen Trianon kapcsán állítólag látott egy “Vissza Trianont” plakátot (lehet, “Vesszen Trianon” volt az – a szerk.), ami kapcsán meglehetősen butára sikerült kioktatással felelt: “Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek”. Siránkozását azonban nem hagyta ennyiben, a mai helyzetet értékelve így beszélt: “Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció”.
A demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda. Egy teli vasúti kocsiban elég, ha egy neonáci van
– idézte Krasznahorkai szavait a svéd szerző, nem mulasztva el kiemelni, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben “EU-ellenesebbé vált”, ráadásul “felerősödött a bevándorlókkal és menekültekkel szembeni retorika”. Mondják ezt egy olyan országról, ahová az Orbán-kormány hajószámra importálja a harmadikvilágbeli migránsmunkásokat, kiszorítva, elüldözve a magyar munkavállalókat.
Ilyen életút után nem meglepő, hogy évek óta a Nobel-díjra esélyes szerzők között emlegetik. Ha Obamának lehet Nobel-békedíja, akkor miért is ne kaphatna ez a világpolgár is egyet?
Irányi Dániel
Fotó: DyD Fotografos/Geisler-Fotopress/Picture-Alliance/AFP
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
