Rákra vágyik, hogy megcsonkíthassa magát – a transzpropaganda új mélypontja

„Rákban reménykedtem, mert akkor legalább leszedik a melleimet” – olvasni is mellbevágó a transznemű Nik interjúsorait a Telex egyik cikkében. Nehéz szavakat találni – de azért én mégis megpróbálom – egy ennyire komolytalan és éretlen kijelentésre, miközben családok ezrei gyászolnak egy feleséget vagy egy édesanyát a súlyos betegség miatt, amelyre ő áhítozik. Mondjuk, egy betegségre vágyni eleve nem vall túl egészséges és kiegyensúlyozott mentalitásra.

Zsirka Hella, a Háttér Társaság ügyvivője figyelmet akart, aztán mégse… de aztán mégis?

A Telex írása azonban egy másik transznemű, Zsirka Hella interjúját dolgozza fel előbb, aki a külföldről pénzelt, LMBTQ érzékenyítéssel foglalkozó Háttér Társaság ügyvivőjeként tevékenykedik. Hella ugyanis biológiailag férfi, de nőnek érzi magát.

Az egyik résznél úgy fogalmaz, hogy „ott jöttem rá, hogy az az érzés, ami bennem van, valid és létezik. Hogy nem vagyok különc vagy beteg”. Ezzel az állítással szemben azonban – ahogy már korábban is írtunk róla – tudományos bizonyíték van arra, hogy a transzneműség pszichés betegség, nem biológiai adottság. De ha nem is lenne rá tudományos bizonyíték, az emberek többsége belátja, hogy nem túl normális vagy egészséges, ha valaki át akarja műttetni magát a másik nemre, vagy akár egy súlyos, komoly betegséget kíván magának, hogy megcsonkíthassa a saját szervezetét.

És ne jöjjön senki azzal, hogy kirekesztő dolog lenne nem normálisnak nevezni az átlagostól nagy mértékben eltérő viselkedést, mert ez egy statisztikai fogalom. Ha például az emberek magasságát nézzük, abban is van egy normálisnak tekinthető intervallum, amibe a társadalom nagy része besorolható. De ha valaki túl magas vagy túl alacsony a többiekhez képest, és azt mondjuk rá, hogy nem normális, akkor nem feszülnek nekünk a „magasjogi aktivisták”, hogy ezt hogy képzeljük. Bizonyos esetekben pedig a normálistól jelentősen eltérő jelenségek valamilyen rendellenességre utalnak, amit helyre kell állítani – ha valakinek például túl magas a vércukorszintje, akkor valamilyen lépésre, beavatkozásra van szükség, mielőtt kialakul a cukorbetegség.

Hella úgy nyilatkozott, hogy „a lányok pedig nem fogadták el, mert a teste nem volt lányos”. Általános iskolában hol találkozni ilyennel, hogy a nemi jellegek alapján ítélik meg egymást a gyerekek? A fiúsabb lányokkal például minden probléma nélkül barátkoznak más lányok. Ha mégsem, az nem amiatt van, mert nem lányosak, hanem mert a viselkedésükkel lehet probléma. Esetleg hetedikben vagy nyolcadikban már előfordulhat olyan, hogy a nemi jellegekre felfigyelnek, de ott se jellemző, hogy az azonos nemű kortársaikon nézik ezt, hanem inkább a kamaszodó fiúk kezdik észrevenni a lányok változásait. Az itt leírtak szerint Hella a gyerekkorában szimplán figyelemhiányos lehetett, nem pedig transznemű. Ráadásul sajnáltatja magát, és úgy tálalja az egészet, mintha a transzneműek áldozatok lennének.

Miért kellett rögtön olyan kirívó ruhákban járni, amiben senki? Az is elég beszédes, hogy nem egy normális női nevet választott magának. Öltözhetett volna simán lányosan, ha annak érezte magát, de neki mindenképpen feltűnést kellett kelteni, és sokkal extrémebb kinézetet és nevet választani egy átlagos lányénál. A legegyszerűbb magyarázata ennek, hogy feltehetően figyelemhiányos volt, és ezzel tudta a legjobban felkelteni az emberek figyelmét, mert úgy érezte, máskülönben senkit sem érdekelne. Egyébként ez jól megfigyelhető más transzneműeknél is, hogy általában nem egy egyszerű nevet választanak a másik nemtől, mint például az Annát vagy a Lillát, hogy esetleg könnyebben beilleszkedjenek. Nem, ők minél inkább ki akarnak tűnni, hogy már a névválasztásuk is felháborító legyen az emberek számára.

Szerintem ne kenjük már ezt az egészet arra, hogy az volt a gond, hogy nem volt lányos. Rám sem teljesen illeszkedtek a lányos sztereotípiák: fiús ruhákban jártam, kék színű volt a szobám, legóztam, a kedvenc játékom egy távirányítós kisautó volt a Barbie babák helyett. Már általános iskolás koromban imádtam számítógépeket szerelni, programozni vagy lövöldözős videójátékokkal játszani, mindig is komolyan érdekeltek az autók, és végül mérnökinformatikus diplomát szereztem – egy olyan szakon, ahogy túlnyomó többségben fiúk végeztek, hasonló gondolkodással. Mégsem gondoltam soha, hogy fiúnak kellene lennem. Sőt, nagyon szerettem lány lenni, később pedig nővé érni. Őszintén szólva már többször eszembe jutott az a gondolat, hogy ha én ma lennék gyerek, simán rám erőltetnék, hogy a lelkem meg az agyam fiú, pedig ezt a világ legnagyobb tévedésének tartanám.

„Én nem tudom, hogy mit vétett a transz közösség a kormányzattal szemben – azt gondolom, hogy semmit” – fogalmaz Hella. Ebben, mondjuk, igaza van: itt nem az a kérdés, hogy mit vétettek a kormány ellen, hanem hogy mit ártanak az egész nemzetnek és az evolúciónak.

A transznemű aktivista visszapillantott középiskolás éveibe is: „Élénken vissza tudom idézni azt a napot, amikor először bementem a középiskolába, és az idősebb diákok szinte tolongtak az ajtó előtt és nyaknyújtogatva bámészkodtak. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy cirkuszi mutatvány. Elég kényelmetlen volt.” Igen, a szokatlan név és a szándékosan feltűnő kinézet valóban egy bohóc benyomását kelthette. Gondolom, azért csinált 14 évesen Ask.fm-fiókot, és azért kürtölte szét a platformon, hogy ő transz, mert nem akart nagy közönséget. Ez is azt mutatja, hogy hazugság lehetett az, hogy nem vágyott erre a figyelemre.

Hella elmondása szerint „transz nőként kifejezetten nehéz stabil párkapcsolatot kiépíteni, különösen férfiakkal”. Úgy látja továbbá, hogy „a transz nőket nem igazán veszik komolyan nőként, sok férfi nem vállalja fel ezt a stigmát, mert azzal a »társadalom szemében b*zi lesz«”. Nahát, egészen elképesztő, hogy egy normális férfi nem akar egy másik férfivel szerelmi kapcsolatban lenni, és esetleg még gyermekeket, családot is szeretne. Mik vannak…

A következőkben térjünk vissza a cikk legelején említett másik transzneműhöz, Nikhez, aki biológiai neme szerint nő, de férfiként szeretne élni.

Államilag támogatott nemváltás?

A következő sorok olvashatók a Nikkel folytatott interjú szövegében: „»Volt, hogy nem ettem, hogy akkor talán ’le tudom fogyni’ a melleimet, de volt, hogy abban reménykedtem, mellrákot kapok, mert akkor legalább leszedik.« Ez most már pár lépéssel közelebb került: a műtétet még idén elvégezhetik, igaz, ehhez diákként kellett összegyűjtenie az ahhoz szükséges közel kétmillió forintos összeget – ezek a beavatkozások ugyanis állami ellátásban nem érhetők el.”

Ezt úgy fogalmazza meg, mintha az államnak támogatnia kellene a torzításait, és a saját testének megcsonkítását. Persze, máris adjunk állami támogatásos esztétikai műtétet mindenkinek, akinek valami nem tetszik magán. Eközben a haldokló, idős kórházi betegeknél sok esetben a hozzátartozók kényszerülnek arra, hogy kötszert, vécépapírt és pelenkát vigyenek be, mert a kórháznak nincs rá pénze. Utóbbiak valódi problémák, nem pedig csak arról van szó, hogy valaki fiatalon a saját szervezetével akar szórakozni, és tönkre akarja tenni azt.

„A sértések szerinte sokszor abból erednek, hogy az emberekben zavart kelt, hogy a külseje alapján nem tudják pontosan besorolni egy nemi kategóriába” – olvasható a cikkben. Azonban a társadalom többi tagjából kiváltott zavar nem ebből származik, hanem abból, hogy az LMBTQ-emberek nagy része páváskodik.

„Az »óvodákban nemváltó műtéteket reklámozó« transznemű aktivisták sokat pörgetett fordulata pedig szerinte már csak azért is nevetséges, mert 18 év alatt szinte lehetetlen, és azután is csak több szakvélemény megszerzése után lehet a nemi megerősítő műtét lehetőségét megkapni.” És? Sajnos nagyon könnyen el lehet torzítani a gyerekek fejlődésben lévő agyát egy ilyen ideológiával, mert ekkor még nagyon erősen befolyásolja őket a környezetük. Ráadásul ennek később visszafordíthatatlan következményei lehetnek.

Charlie Kirk felfedte a woke hazugságokat – van olyan, aki emiatt hagyta abba a nemváltást

Zárásként mutatnék egy nagyon jó példát mindarra, amit fentebb vázoltam. Nemrég megrázta a világot a Charlie Kirk ellen elkövetett merénylet, aminek következtében a konzervatív aktivista életét vesztette. A tragédiát követően X-en megosztott egy bejegyzést egy volt transznemű, aki állítása szerint Charlie Kirknek köszönheti, hogy abbahagyta a nemváltást, mert felfedte számára a woke hazugságokat. Elmondása szerint Kirk nemzeti platformot adott a detranzícionálóknak, amikor senki más nem tette. A posztoló megfogalmazásából az is kiderül, hogy a brutális gyilkosság áldozatává vált aktivista minden vitában a lehető legnagyobb tisztelettel kezelte a magukat transzneműnek gondoló fiatalokat. Mindezt annak ellenére tette, hogy a közönségben található woke ideológia képviselői zaklatták. Charlie Kirk mozgalmának tudja be, hogy otthagyta a woke ideológiát és a transzneműséget. Az ő esete is bizonyítja, hogy van kiút a woke világszemlélet fogságából.

(Kiemelt kép forrása: Pexels)