Gavra Gábor: a végső felelősség Drezdáért és Hirosimáért Hitlert és a japán kormányt terheli

Az Öt legutóbbi adásában október 7-e alkalmából a palesztin–zsidó konfliktussal nyitottak. Két éve már, hogy a Hamász rajtaütése teljesen meglepte Izraelt, s két éve már annak is, hogy töretlenül zajlik Izrael megtorlása, amit kezdetben a világ úgy fogott fel, mint „jogos önvédelmet”. Ma már leginkább csak Magyarország (és talán Argentína) hiszi el ezt kritika nélkül. Még az Egyesült Államokban is egyre többen fordulnak szembe a zsidó állammal annak módszerei miatt.

Magyarországon viszont továbbra is a fősodorban vannak azok, akik kritika nélkül támogatják Izraelt. (Érdekes módon ebben konszenzus van jobb- és baloldal között.) Az Öt műsorában például Gavra Gábor, a műsor felelős szerkesztője fejtette ki a nézeteit, amire sokan felkaphatták a fejüket. Ő Izrael mosdatását egyenesen a második világháborúig vezette vissza egy nem akármilyen okfejtéssel. 

„Én azt gondolom, hogy ahogyan a végső felelősség Drezda pusztulásáért, Hirosima pusztulásáért Hitlert, illetve az Egyesült Államokat megtámadó japán kormányzatot terheli, még akkor is, hogyha nem kellett volna feltétlenül ezeket a szadista bombázásokat elrendelni, de mégiscsak a végső felelősség a Hamászé Gáza pusztulásáért”

– jelentette ki határozottan. (Az adásban az idézett rész 8:09-nél kezdődik.) 

Sokan eme kijelentések hallatán őszintén megdöbbentek, noha itt szó sincs másról, mint arról az igazságról, amit mi már jól ismerünk: a történelmet a győztesek írják. Ők pedig a legvéresebb, legbrutálisabb háborús bűnt is le tudják mosni magukról azzal, hogy azért is a másik fél a hibás. „Minek akartak hadakozni? Így jártak.” Így jártak azok az öregek, civilek, nők és gyerekek, akik éppen Drezdában tartózkodtak azon a három pokoli napon, mikor az angolszász légiterroristák egy katonailag teljesen jelentéktelen várost pusztítottak el egy hadi kísérlet keretében. A városnak még csak légvédelme sem volt, hiszen – ismétlem – katonailag semmiféle értéket nem képviselt. A német kormány még csak nem is gondolt rá, hogy a „felvilágosult demokráciák” éppen itt rendeznek majd népirtást. De nyilván, övék a felelősség. Mit képzeltek magukról, hogy az igazságtalan Párizs környéki béke béklyóit le akarták rázni magukról? 

Egyébként a fent leírtakkal Gavra is egyetért, hiszen később Konok Péternek adott válaszában már így nyilatkozik: „Nyilvánvaló, hogy Drezda bombázása egy katonailag értelmetlen, szadista támadás volt, az ezt meghozó döntéshozók háborús bűnt követtek el, de a végső felelősség azt a náci vezérkart terheli, amelyik kirobbantotta azt a háborút, amelynek az egyik záróaktusa ez volt.”

Szerinte ráadásul „volt egy döntés a világháború kirobbantásáról”. Aki a győztesek által írt történelmet ismeri csak, az valóban így vélekedhet. Aki viszont olvasta a korhű dokumentumokat, a visszaemlékezéseket, beszámolókat, az pontosan tudhatja, hogy Németország nem készült világháborúra – 1939. szeptember 1-jén legalábbis biztosan nem. A vezérkar és a politikai elit sem hitte, hogy Danzigért és Lengyelországért a nyugati hatalmak hajlandóak lennének ismét lángba borítani Európát. Tévedtek. Lengyelország megtámadása után két nappal ugyanis megérkezett a szövetségesek hadüzenete, ezzel pedig Nagy-Britannia és Franciaország hivatalosan is elkezdte a második világháborút. Hitler egyébként ’33-tól ’40-ig folyamatosan az Angliával való megbékélésre törekedett, s egy olyan világot képzelt el, ahol Németország Európa, Nagy-Britannia pedig a tengerek ura. Még Franciaország kapitulációja után is ajánlatot tett. 1941-ben pedig helyettese, Rudolf Hess repült Skóciába. Őt a háborúpárti miniszterelnök, Winston Churchill meg se hallgatta. Egyszerűen bebörtönöztette.    

De, még ha el is fogadjuk Gavra Gábor érvelését, miszerint Németországé a felelősség Drezda pusztulásáért, akkor nem éppen Lengyelországot terheli a felelősség a lengyel áldozatokért? Nem épp a lengyel kormány volt az, mely az angol és francia ígéreteknek felülve olyan erősnek gondolta magát, hogy azt hitte, következmények nélkül provokálhatja Németországot? Nem épp a lengyel kormány elvakult németgyűlölete és szűklátókörűsége vezetett oda, hogy végül felosztották a Szovjetunió és a Német Birodalom között? Most akkor a lengyel kormányt terheli a felelősség a katyni vérengzésért? Mondjuk ki, hogy miattuk került szovjet megszállás alá Kelet-Európa, mert nem csatlakoztak az antikomintern paktumhoz és nem léptek szövetségre Németországgal a vörös veszedelem ellen?

Vagy beszéljünk a Japán Birodalomról, melynek vezetősége bekapta Roosevelt csaliját, lecsapott Pearl Harborra, így casus belit adva az Egyesült Államoknak a háborúba való belépéshez. Ezt követően kegyetlen, véres háború következett, minek végére, 1945-re Japán valamennyi gyönyörű, történelmi városát porig rombolták az amerikai bombázók. Milliók haltak meg, még többen éheztek és váltak hontalanná. Ráadásul augusztusra már Németország is rég kapitulált, a vörös horda pedig Japán felé fordult.

Az ázsiai birodalom tudta, vége a játéknak, s megkezdték a puhatolózást egy lehetséges béke felé, amitől Truman úgy megijedt, hogy azonnal elrendelte az atombomba ledobását Hirosimára, majd gyorsan Nagaszakira, nehogy idő előtt megadják magukat a japánok. Később már az amerikaiaknak se tudták eladni a hazug propagandát, miszerint „ez volt az egyetlen módja a Japán Birodalom legyőzésének”, így a narratíva lassan megváltozott. A „jóságos és bölcs Truman elnök” immáron nem is a háborút akarta lezárni az atommal, hanem Sztálinnak üzent, hogy jobb, ha megáll ott a csapataival, amiben megegyeztek, vagy Moszkva is úgy végzi, mint Nagaszaki és Hirosima. Immáron Truman nem azért vált hőssé, mert lezárta a második világháborút, hanem, mert „megakadályozta a harmadikat”. Az atommal biztosította a békét. Milyen áron? „Kit érdekel, a vesztesek fizették meg”. 

Figyelem, a képsorok egyáltalán nem túlzóak

A gázai népirtásért pedig a Hamászt kell okolni. Ennek a konfliktusnak sem volt előzménye, nem voltak kiváltó okai, régi sérelmek, régi megtorlandó fájdalmak. Minden lelőtt gyermek, minden letarolt ház, minden kivégzett asszony legitimálható, mert két éve október 7-én történt egy terrorcselekmény? Mert a győztesnek mindig igaza van? Semmi probléma nincs azzal, ha valaki az Ószövetség szabályai szerint akar játszani, csak ne lepődjön meg, ha a játékszabályokat a másik oldal is átveszi. 

Gyebnár Dávid 

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.