Tűzszüneti nyilatkozat, költségvetési fenyegetés: A texasi San Marcos esete

Amikor San Marcos városi tanácsa tavaly ősszel határozatot fogadott el a közel-keleti tűzszünet mellett, Greg Abbott texasi kormányzó tüstént azzal fenyegette meg a 70 000 lakosú várost, hogy megvonja tőle az állami támogatásokat. A precedens dermesztő hatást váltott ki Texas egész területén: más önkormányzatok gyorsan visszavonták hasonló határozataikat, vagy törölték a tervezett megbeszéléseket.

A konfliktus egy jelképes, nem kötelező érvényű nyilatkozat körül robbant ki, amely semmilyen gyakorlati intézkedést vagy forrás-átcsoportosítást nem tartalmazott. A határozat pusztán a helyi közösség aggodalmait tükrözte a polgári áldozatok és Amerika szerepe miatt a konfliktusban. Mégis Abbott kormányzó „helytelen külpolitikai aktivizmusnak” nevezte a helyi döntést, és azzal fenyegetőzött, hogy megszünteti a város infrastruktúra-karbantartási, gazdaságfejlesztési és közbiztonsági támogatásait.

San Marcos különösen sebezhető helyzetben van, mivel a Texas Állami Egyetem székhelyeként jelentős állami együttműködésre kényszerül. A város közlekedési infrastruktúra-támogatásokra, gazdaságfejlesztési ösztönzőkre és közbiztonsági programokra támaszkodik, amelyek mind-mind állami jóváhagyást igényelnek. Abbott hajlandósága arra, hogy ezeket a függőségeket egy jelképes határozat miatt kihasználja, világosan megmutatja, hogy a külpolitikai megfontolások immár felülírják a helyi prioritásokat még akkor is, ha semmilyen tényleges politikai változás nem történik.

Az esemény nem érthető meg az amerikai külpolitikát minden szinten alakító befolyásolási hálózatok ismerete nélkül. Az Amerikai–Izraeli Közügyi Bizottság, ismertebb nevén AIPAC, valamint a Rágalmazás-ellenes Liga (Anti-Defamation League) kiterjedt hálózatokat épített ki a törvényhozási eredmények befolyásolására a szövetségi kormányzattól egészen a helyi városi tanácsokig.

John Mearsheimer politológus, Az izraeli lobbi és az amerikai külpolitika című kötet szerzője részletesen dokumentálta, hogyan működik ez a kifinomult rendszer. A befolyásolási hálózat: kutatóintézeteket, politikai akcióbizottságokat és civilnek nevezett szervezeteket foglal magába, amelyek együttesen alakítják a közéleti diskurzust és a politikai döntéseket.

Thomas Massie kentuckyi republikánus képviselő ritka nyíltsággal beszélt arról, hogy „rajtam kívül minden kongresszusi képviselőnek van egy AIPAC-gondnoka, aki rendszeresen hívja és meglátogatja őket.” Massie leírása szerint az újonnan megválasztott képviselőket rendszeresen megkeresik érdekvédelmi szervezetek, és gyakorlatilag gondnokokat rendelnek hozzájuk, akik irányítják külpolitikai álláspontjaikat.

A San Marcos-határozat elfogadását követő órákban szervezett nyomásgyakorlási kampány indult a városi tanács tagjai ellen telefonhívások, elektronikus levelek és közösségimédia-üzenetek formájában. A helyi sajtó készen kapott direktívákat arról, miért helytelen és helyénvaló az önkormányzati külpolitikai véleménynyilvánítás. Ez az azonnali és összehangolt válasz egyértelműen mutatja, hogy Abbott fenyegetései nem spontán reakciók voltak, hanem egy jól szervezett, szélesebb stratégia részei.

Az amerikai infrastruktúra állapota katasztrofális szintet ért el. Az Amerikai Építőmérnöki Társaság becslése szerint az Egyesült Államok 2,6 billió dollár beruházási hiánnyal néz szembe a következő évtizedben. Utak, hidak, vízvezetékek és szélessávú hálózatok sürgős felújítást igényelnek a versenyképesség és az életminőség fenntartásához.

Texas városai különösen szenvednek a migránsok miatt kialakult gyors népességnövekedés következményeitől, amely túlterhelte a meglévő infrastruktúrát. A szélsőséges időjárási események pedig feltárták a villamosenergia-hálózatok, vízrendszerek és közlekedési hálózatok sérülékenységeit. Maga San Marcos is küzd árvízproblémákkal, elöregedő vízvezetékekkel és közlekedési anomáliákkal, amelyek mind a lakosokat, mind az egyetemi közösséget sújtják.

Ugyanakkor az izraeli segélyek éves összege ma már meghaladja az 50 milliárd dollárt, amelynek jelentős része katonai támogatás formájában érkezik. Ez a támogatás végső soron inkább a hadiipar malmára hajtja a vizet, semmint valódi humanitárius célokat szolgál. Miközben a hazai infrastruktúra folyamatosan pusztul, dollármilliárdok áramlanak külföldre automatikus megújítással, felülvizsgálat nélkül.

Abbott finanszírozási fenyegetéseinek különös iróniája, hogy akár még súlyosbíthatják is azokat az infrastrukturális problémákat, amelyekkel az állami és helyi tisztviselőknek együttműködve kellene foglalkozniuk. Azzal, hogy egy jelképes határozat miatt fenyeget közlekedési támogatások és gazdaságfejlesztési források megvonásával, az állam saját fejlesztési céljainak aláásását kockáztatja.

A közvélemény-kutatások egyértelműek és következetesek: az amerikaiak elsöprő többsége, 78 százaléka a külföldi segélyek csökkentését és a hazai fejlesztések előtérbe helyezését támogatja. A Chicagói Globális Ügyek Tanácsa 2024-es felmérése szerint a válaszadók egyértelműen a hazai kiadásokat részesítenék előnyben. Hasonlóképpen, a közel-keleti konfliktusról szóló közvélemény-kutatások szerint a tűzszüneti erőfeszítések jelentős támogatást élveznek. Ez különösen igaz a fiatalabb amerikaiak körében, akik nagy számban jelen vannak egyetemi közösségekben, például San Marcos városában.

Mégis a törvényhozási döntések mind állami, mind szövetségi szinten következetesen ellentétes irányba mutatnak, ami a népakarat és a politikai végrehajtás közötti mély szakadékot jelzi. A San Marcos-ügy ezt a kapcsolathiányt példázza. A helyi tisztviselők, akik közvetlenül felelősek választóiknak és a választók nemzetközi erőszakkal kapcsolatos aggodalmaira próbáltak reagálni, pénzügyi büntetésekkel találták magukat szembe olyan nézetek kifejezése miatt, amelyek összhangban állnak a közvélemény jelentős részével.

Abbott fenyegetései messze túlmutatnak a meglévő jogszabályi kereteken. Texas, akárcsak több mint harminc másik amerikai állam, olyan bojkottellenes törvényeket vezetett be, amelyek megtiltják az állami szerződéses partnereknek, hogy részt vegyenek Izrael bojkottjában, gyakorlatilag korlátozva ezzel a véleménynyilvánítás szabadságát.

A San Marcos-határozat azonban nem tartalmazott gazdasági bojkottot, befektetés-visszavonási döntést vagy szerződésmódosítást, amelyek jellemzően kiválthatnák ezeknek a törvényeknek az alkalmazását.

Ehelyett a kormányzó válasza azt sugallja, hogy még a külpolitikai álláspontoktól való nézeteltérés jelképes kifejezése is pénzügyi következményekkel járhat. Ez a végrehajtási mechanizmusok aggasztó kiterjesztése jelentős alkotmányos kérdéseket vet fel. Az amerikai alkotmány első kiegészítése hagyományosan védi a politikai véleménynyilvánítás szabadságát, ideértve az olyan önkormányzati döntéseket is, amelyek egy közösség erkölcsi vagy politikai álláspontját fejezik ki.

A precedens veszélyes: ha egyes államok pénzügyi eszközökkel hallgattathatják el a helyi önkormányzatokat, a demokratikus diskurzus tere drasztikusan szűkül. A helyi tisztviselők, akik a legközelebb állnak az emberekhez és közvetlenül felelősek választóiknak, nem fejezhetik ki közösségük aggodalmait anélkül, hogy ne kellene tartaniuk az állami megtorlástól.

A helyzet egyre fenntarthatatlanabbá válik, ahogy az infrastrukturális szükségletek sürgősebbé válnak és a közvélemény egyre indulatosabbá válik a külföldi beavatkozásokkal szemben. 

A külföldi segélyek átlátható elosztási rendszere lehetővé tenné a választók számára, hogy megfontolt döntéseket hozzanak a kiadási preferenciákról. A segélykötelezettségekbe beépített határidős záradékok rendszeres újbóli jóváhagyást igényelnének bizonyított eredmények alapján, nem pedig automatikus megújítást.

Alkotmányos eljárások az állami végrehajtási mechanizmusok indokolatlan kiterjesztésével szemben szintén megoldást kínálhatnak, mivel a San Marcos-ügy világos kérdéseket vet fel az önkormányzati véleménynyilvánítás alkotmányos védelmével kapcsolatban. Ennél is fontosabb azonban, hogy szélesebb körű társadalmi vita szükséges a nemzetközi kötelezettségek és hazai szükségletek közötti megfelelő egyensúly kialakításáról.

A San Marcos-ügy több mint egyszerű helyi kormányzati vita. Rendszerszintű problémát tár fel az amerikai demokráciában: kis, jól szervezett lobbicsoportok képesek felülírni a többségi akaratot kifinomult befolyásolási műveletekkel és állami szintű kényszerítéssel. Az eset alapvető kérdést vet fel az amerikai kormányzásról: alárendelhető-e a helyi demokratikus döntéshozatal külpolitikai megfontolásoknak.

A San Marcos-eset élesen rávilágít, hogy Amerika jelenlegi politikai rendszere bizonyos lobbicsoportok érdekeit helyezi a népakarat és a szélesebb közvélemény elé. Ha az egyes államok kormányai megbüntethetik a helyi önkormányzatokat pusztán jelképes határozataikért, a helyi demokrácia alapjai kerülnek súlyos veszélybe. Ez nem csupán alkotmányos vagy politikai, hanem Amerika demokratikus jövőjének szempontjából is létfontosságú kérdés.

(Az Austin American Statesman, MSNBC, Chicagói Globális Ügyek Tanácsa,  Thomas Massie kentuckyi képviselő kongresszusi nyilatkozatai, John Mearsheimer, San Marcos városi tanács határozatai és Abbott kormányzó hivatalos nyilatkozatai nyomán)