Az „Árulónak” nevezett konzervatív képviselőnő lemond: Marjorie Taylor Greene szakít Trumppal és a Kongresszussal

Marjorie Taylor Greene Georgia 14. kongresszusi választókerületének republikánus képviselője november 21-én, pénteken jelentette be, hogy lemond tisztségéről, megbízatása 2026. január 5-én jár le. A jelentős bejelentés egy héttel azt követően történt, hogy Donald Trump megvonta támogatását korábbi legelkötelezettebb szövetségesétől.

Greene következetesen kitartott ugyanis az „Amerika az első”-elv mellett. Bírálta a külföldi háborúk finanszírozását, beleértve Izrael támogatását a gázai háborúban. Ellenezte az amerikai munkahelyek külföldi munkavízumokkal való kiszorítását, és követelte a Jeffrey Epsteinhez köthető pedofil bűnügycselekmények teljes iratanyagának nyilvánosságra hozatalát.

Trump már korábban „árulónak” és „őrültnek” nevezte Greene-t, miután a képviselő nyilvánosan bírálta az elnököt. Lemondását követően Trump azt állította, hogy Greene csökkenő támogatottsága miatt távozik. A képviselő azonban a lemondását bejelentő felvételen világossá tette, hogy nem ő változott meg, hanem Trump és a Republikánus Párt hagyta el az „Amerika az első” alapelveit.

Greene 2020-ban került először a Kongresszusba, és éveken át Trump egyik leghangosabb védelmezője volt. Fellépett a Trumppal szembeni második alkotmányos vádemelési eljárás ellen 2021-ben, és a január 6-i események után is kitartott mellette.

A mostani szakítás azonban végleges politikai törést jelez. Greene szerint Trump elfordult a hétköznapi amerikaiaktól, akik nem képesek kifizetni egészségbiztosításukat, miközben adóikat külföldi háborúk és más országok érdekei emésztik fel.

Az alábbiakban közöljük Greene lemondó nyilatkozatának magyar fordítását, amelyben részletesen ismerteti álláspontját és döntésének indokait:

My message to Georgia’s 14th district and America.
Thank you. pic.twitter.com/tSoHCeAjn1

— Marjorie Taylor Greene 🇺🇸 (@mtgreenee) November 22, 2025

„Köszöntök mindenkit.

A Képviselőházban (az amerikai törvényhozás alsóháza – a szerk.) mindig a hétköznapi amerikaiakat képviseltem, éppen ezért gyűlöltek Washingtonban, és sosem volt ott helyem. Mindkét párt választási ciklusonként ugyanazt játssza: felhasználják az amerikaiakat, hogy hatalomra jussanak, miközben meggyőzik őket a másik oldal gyűlöletéről. Az eredmény mindig ugyanaz.

Akármerre is leng a politikai inga, legyen az republikánus vagy demokrata, a hétköznapi amerikaiaknak sosem jön jobb. Az államadósság egyre csak nő. A nagyvállalatok és a globális érdekcsoportok maradnak Washington kegyeltjei.

Az amerikai munkahelyeket folyamatosan megszüntetik – illegális bevándorlók veszik át őket, munkavízummal érkező külföldiek, vagy egyszerűen kiviszik a gyárakat külföldre. A kisvállalkozásokat továbbra is elnyelik a nagyvállalatok. Az amerikaiak verejtékkel megkeresett adói mindig külföldi háborúkat, külföldi segélyeket és külföldi érdekeket finanszíroznak.

A dollár vásárlóereje pedig folyamatosan zsugorodik. Az átlagos amerikai család már nem tud megélni egyetlen kenyérkereső jövedelméből, mindkét szülőnek dolgoznia kell a túléléshez. Ma gyermekeim nemzedékében sokan reménytelennek látják jövőjüket, és nem hiszik, hogy valaha megvalósíthatják az amerikai álmot.

Ez összetöri a szívemet. 2020-ban azért indultam a kongresszusi választáson, és azóta minden nap azért küzdök, mert hittem, hogy a »Tegyük újra naggyá Amerikát!« (Make America Great Again! – MAGA. Trump mozgalmának jelmondata – a szerk.) azt jelenti, valóban Amerika az első. A Kongresszus legkonzervatívabb szavazási múltjával rendelkezem, védem az alkotmány első kiegészítését (szólásszabadság – a szerk.), a második kiegészítését (fegyvertartási jog – a szerk.), a meg nem született gyermekeket, mert hiszem, hogy Isten a fogantatáskor teremti az életet, és szeretem az egyszerű emberek ügyét védeni.

Keményen harcoltam az erős, biztonságos határokért. Küzdöttem a Covid-zsarnokság és a kényszeroltások ellen. Soha nem szavaztam meg külföldi háborúk finanszírozását az Önök keményen megkeresett adójából.

Pedig már csaknem egy éve többségben vagyunk, a törvényhozói munka mégis nagyrészt háttérbe szorult. Nyolc hétig tartó indokolatlan leállást éltünk át, melynek következtében a Képviselőház működése egész idő alatt szünetelt, most pedig kampányidőszakba lépünk, ami azt jelenti, hogy minden bátorság eltűnik, és mindenki csak a biztonságos újraválasztására játszik.

Nemzetünk történetének leghosszabb leállása alatt dühöngtem a házelnök és saját pártom ellen, amiért nem voltak hajlandók előrelátóan dolgozni egy olyan terven, amely megmenti az amerikaiak egészségügyi ellátását, és megvédi őket a felháborítóan túlárazott, megfizethetetlen biztosítási díjaktól.

A Képviselőháznak nap mint nap ülésezve kellett volna orvosolnia ezt a katasztrófát, de ehelyett Amerikát ismét undorító politikai drámával etették mindkét oldal részéről, nap mint nap, a televízióban. 

Törvénytervezeteim, amelyek Trump elnök végrehajtási rendeleteit tükrözik – mint például: új népszámlálás, amelyben csak amerikaiakat számolnak meg az új választókerületek kialakításához; az angol legyen az Egyesült Államok hivatalos nyelve; súlyos bűncselekmény legyen kiskorúak orvosi nemi átalakítása; valamint más javaslatok, mint az elsődleges lakóingatlan eladásakor a tőkenyereség-adó eltörlése és a H-1B vízumok (külföldi szakmunkások számára kiállított amerikai munkavízumok – a szerk.) megszüntetése – egytől egyig porosodnak.

Így van ez a legtöbb kongresszusi képviselő törvénytervezeteivel. A házelnök sosem terjeszti fel azokat szavazásra. Sok hétköznapi amerikai már nem hagyja magát könnyen becsapni a fizetett politikai propagandistákkal és tanácsadókkal a tévében, sem a közösségi médiában tevékenykedő fizetett bérenceikkel, akik szektaszerű buzgalommal igyekeznek másokra erőltetni a párt álláspontjait.

Mert az emberek tudják, mekkora a hitelkártya-adósságuk, tudják, mennyivel nőttek a számláik az elmúlt öt évben. Ők maguk járnak bevásárolni, és tudják, hogy az étel túl sokba kerül. Lakásaik bérleti díja is folyamatosan emelkedett.

Már számtalanszor túllicitálták őket vállalati befektetési alapok, amikor házat akartak venni. Kirúgták őket, miután arra kényszerítették, hogy betanítsák munkavízummal rendelkező helyettesüket. Az egyetemi diploma, amire mindenki buzdította őket, csak adósságba taszította őket, de a nagy, hatjegyű fizetés elmaradt.

Egyre több hajléktalan embert látnak saját közösségük utcáin. Nem tudják megfizetni az egészségbiztosítást, gyakorlatilag bármiféle biztosítást, és ezért már nem lehet őket becsapni. Ezeket az embereket képviselem és szeretem, mert az én családom és barátaim is mind ilyenek. Hétköznapi amerikaiak.

Áldásnak érzem, hogy öt évig képviselhettem Georgia 14. kerületét. Ez a kerület tele van a legcsodálatosabb, jószívű, istenfélő, hazafias, szorgalmas emberekkel, akikkel csak találkozhat az ember. Jó, rendes, hétköznapi amerikaiak. 

Keményen dolgoztam, hogy adófizetői pénzeket hozzak vissza a kerületbe, és segítsek a helyi szükségleteken. Biden belbiztonsági miniszterét vádemelési eljárás alá vontam, miután láttam, hogy választóim életüket vesztik, miközben ő veszélyes határinváziót segített elő hazánkba.

Vezettem a szélsőségesen baloldali, politikailag elfogult NPR és PBS (államilag támogatott rádiós és televíziós közszolgáltatók – a szerk.), valamint a korrupt USAID (az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége – a szerk.) finanszírozásának megvonását. Ezt az igazságügyi albizottság elnökeként tettem. Keményebben küzdöttem, mint szinte bármely más megválasztott republikánus, hogy Donald Trumpot és a republikánusokat hatalomra juttassam.

Éveken át beutaztam az országot. Saját pénzemből milliókat költöttem. Drága időt vesztettem családommal, amit soha nem kaphatok vissza.

És megjelentem olyan helyeken is, mint például a New York-i bíróság előtt, a Collect Pond Parkban, őrjöngő baloldali tömeg ellenére, amikor Trump a demokraták jogháborújával szembenézett. Közben a legtöbb rendszerpárti republikánus, akik titokban gyűlölik őt, hátba szúrták, és semmi ellen sosem védelmezték meg, mind befogadást nyertek közvetlenül a választások után. És soha nem felejtem el azt a napot, amikor egyedül kellett hagynom édesanyámat, miközben édesapámat éppen agydaganattal operálták, hogy Washingtonba repüljek Trump elnök védelmére, és nemmel szavazzak a demokraták második vádemelésére 2021-ben.

Szegény édesapám és szegény édesanyám! Mindannyiunk számára túl sok volt. Mindezek ellenére sosem változtam meg, és sosem mondtam le kampányígéreteimről. Csak néhány kérdésben képviseltem eltérő álláspontot (a rendszerpárti republikánusoktól – a szerk.): ellene voltam a H-1B vízumok által történő amerikai munkahelyek felszámolásának, támogattam az állami moratóriumot a mesterséges intelligencia terén, elleneztem az életre szóló, 50 éves jelzálogcsapdákat, határozottan elleneztem a külföldi háborúkban való részvételt, és követeltem az Epstein-akták (Jeffrey Epstein pedofilbotrányának iratai – a szerk.) nyilvánosságra hozatalát.

Ezektől eltekintve minden alkalommal következetesen pártom és az elnök mellett szavaztam. A hűségnek kölcsönösnek kellene lennie, és képesnek kell lennünk lelkiismeretünk szerint szavazni, valamint kerületünk érdekeit képviselni, hiszen munkánk lényege a képviselet. Az »Amerika az elsőnek« azt kell jelentenie: Amerika az első, és kizárólag az amerikaiak az elsők – soha semmilyen idegen ország érdeke ne kapcsolódjon az Amerika az első elvéhez kormányzatunk falain belül.

Kiállni az amerikai nőkért, akiket 14 évesen megerőszakoltak, akiket emberkereskedők használtak ki, akiket gazdag, hatalommal bíró férfiak zsákmányoltak ki, nem járhatna azzal, hogy árulónak neveznek, és az Egyesült Államok elnöke fenyeget – az az elnök, akiért küzdöttem. Jóllehet ez fájdalmas, szívem mégis örömmel teli marad, életem boldogsággal van tele, és valódi meggyőződéseim változatlanok, mert önértékelésemet nem egy férfi határozza meg, hanem Isten, aki mindent teremtett.

Látjátok, sosem becsültem a hatalmat, a címeket vagy a figyelmet, minden rólam szóló téves feltételezés ellenére. Nem ragaszkodom ezekhez a dolgokhoz, mert értelmetlen és üres csapdák, amelyek túl sok embert tartanak fogva Washingtonban. Hiszek a mandátumidő korlátozásában, és nem gondolom, hogy a kongresszusi képviselőségnek életre szóló pályának vagy öregek otthonának kellene lennie.

Egyetlen célom és vágyam az volt, hogy a Republikánus Pártot felelősségre vonjam az amerikai népnek tett ígéreteiért, hogy valóban Amerika legyen az első, hogy küzdjek a demokraták olyan káros tervei, mint például: a Zöld Megállapodás (Green New Deal – szélsőséges klímapolitikai terv – a szerk.), a nyitott határok halálos és veszélyes politikája, és a gyermekek és nők ellen irányuló transzideológiai támadás ellen.

Ezzel együtt jártak az éveken át tartó szünet nélküli, véget nem érő személyes támadások, halálos fenyegetések, perek, nevetséges rágalmak és hazugságok rólam, amelyeket a legtöbb ember egyetlen napig sem bírna ki. Tisztességtelen és helytelen volt nemcsak velem, hanem különösen családommal szemben, de helytelen volt kerületemmel szemben is.

Túl sok önbecsülésem és méltóságom van. Túlságosan szeretem családomat, és nem akarom, hogy kedves kerületemnek el kelljen viselnie egy fájdalmas és gyűlölettel teli előválasztást ellenem az elnöktől, akiért mindannyian küzdöttünk. Megharcolva és megnyerve választásomat, miközben a republikánusok valószínűleg elvesztik a félidős választásokat, cserébe elvárják tőlem, hogy megvédjem az elnököt a vádemelés ellen – miután gyűlölettel telve tízmilliós összeget fordított ellenem, és megpróbált elpusztítani. Ez mind annyira abszurd és teljesen komolytalan.

Nem leszek bántalmazott feleség, aki abban reménykedik, hogy minden elmúlik és jobb lesz. Ha az elnök és a MAGA politikai gépezet félredob, és neokonzervatívok, a gyógyszeripar óriásai, a technológiai óriások, a katonai-ipari komplexum, külföldi vezetők és az elit adományozói réteg váltanak fel – akik soha nem tudnak kapcsolódni az igazi amerikaiakhoz –, akkor sok hétköznapi amerikait is félredobnak és felváltanak.

Nincs olyan terv, amely megmenti a világot, és senki nem játszik valamilyen 4D-s sakkjátszmát. Amikor a hétköznapi amerikai emberek felismerik és megértik, hogy mindkét párt politikai-ipari komplexuma széttépi ezt az országot, hogy egyetlen olyan megválasztott vezető sem, mint én, képes megállítani Washington gépezetét abban, hogy fokozatosan elpusztítsa országunkat, és ehelyett a valóság az, hogy ők, a hétköznapi amerikaiak, a nép birtokolja az igazi hatalmat Washington felett – akkor ott leszek az oldalukon, hogy újjáépítsük országunkat.

Addig is visszamegyek azokhoz az emberekhez, akiket szeretek, hogy teljes életet éljek, ahogy mindig is tettem, és várom az új utat, ami előttem áll. Lemondok hivatalomról, utolsó napom 2026. január 5. lesz, és várom, hogy sokakkal újra találkozzam valamikor a jövőben.

Isten áldjon meg benneteket, és Isten áldja meg Amerikát.”