Mindhalálig hűségesnek maradni a nemzeti radikalizmushoz – öt éve halt meg Szőcs Zoltán

2020. február 28-án elhunyt Szőcs Zoltán, a Magyar Fórum heti publicistája, és két évtizeden át a Havi Magyar Fórum szerkesztője.

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhes szűklátókörűségük, gátlástalan rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális – azaz nem kommunista – ideológiával rendelkező ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, a következetességet, az emberi méltóságot, az empátiát, és fogalma sincsen arról, amit így hív a keresztény etika: lelkiismeret. Kommunistának lenni nem egyszerűen politikai elkötelezettséget jelent, sokkal többet és kevesebbet: a konyhalégy pimaszságát, az elvakult, beszűkült agyú, gondolkodásra képtelen, közveszélyes utópista bármi áron való hatalomvágyát, a mindenbe beszivárgó diktatúra vallássá emelését. A kommunista eltorzult lélek, vagy más megközelítésben: az egészséges szellemű, európai ember eredendően nem lehet kommunista.”

A fenti gondolatokat gyakran idézik különböző rendezvényeken, és rendre elhangzik az is, hogy milyen találóan foglalta össze a kommunizmus máig kísértő szellemiségét Alekszandr Szolzsenyicin, aki tizenegy évig raboskodott szovjet kényszermunkatáborokban.

Ebben a pár mondatban teljeskörűen benne van mindaz a keserves történelmi tapasztalat, amely az 1789-es francia forradalom óta minden baloldali diktatúra társadalompusztítását jellemzi.

Senki sem mondhatta volna jobban Szolzsenyicinnél.

Pedig valaki mégis. Aki ugyanis ezeket a gondolatokat megfogalmazta, az nem Szolzsenyicin volt, hanem az éppen öt esztendeje, 2020. február 28-án elhunyt Szőcs Zoltán, a Magyar Fórum heti publicistája, és két évtizeden át a Havi Magyar Fórum szerkesztője.

Szőcs Zoltán 2003-ban (fotó: Szécsi Ilona, forrás: saját)

Bár annyi igaz, hogy egy Szolzsenyicinről szóló írását nyitja ezekkel a gondolatokkal a Magyar Fórum 1998. október 8-i lapszámában, azonban ez a gyémántkeménységű néhány sor nem idézet az orosz irodalom legtöbbet szenvedett zsenijétől, hanem Szőcs saját esszenciája. Ilyen röviden és velősen talán senki másnak nem sikerült összefoglalnia a kommunizmus eo ipso hitványságát.

Az újságcikket IDE kattintva lehet elolvasni.

Ritka csillagállása a sajtóégboltnak, ha két olyan kiemelkedő írói nagyság publikál egyszerre együtt, mint Csurka István és Szőcs Zoltán a kilencvenes és a kétezres évek Magyar Fórumaiban. Ők ketten szabadították ki a nemzeti radikalizmus eszmerendszerét félévszázadnyi kommunista fojtóláncából. Mindenekelőtt a két világháború közötti szellemi élet vezérének, a tántoríthatatlanul zsidó és német társadalmi veszélyt kiáltó Szabó Dezső munkásságának feltámasztása köszönhető nekik.

Szervátiusz Tibor alkotása a Gellért-hegyen (forrás. szoborlap,hu)

Szőcs állíttatta fel a Gellért-hegyi Szabó Dezső-szobrot, és Csurka Magyar Fórum-könyvek sorozatába szerkesztette a Bartók Béla hagyatékából előkerült, A végzet ellen című Szabó Dezső-kézirat első kiadását. Ő írta meg a Szabó Dezső Enciklopédiát is, és tizenhat kötetnyi, Szabó Dezső mellett Pascaltól, Jungtól és Adytól ihletett kisebb-nagyobb terjedelmű tanulmányt, esszét, vagy egy-két mondatnyi maximát.

Szabó Dezső: A végzet ellen c. tanulmánya folytatásos közlésben 1993-ban (forrás: saját)

„Szőcs abszolút hűséges volt eszméihez, nemzeti filozófiájához, a nemzeti irodalom életigényeihez, már amennyire ez módjában volt” – idézi meg alakját a pályatárs Czegő Zoltán abban a Szőcs-emlékkötetben, amelyet egy másik, hűséges költő-barát, Dóczi-Székely Gábor állított össze 2021-ben, Fényűzéseim címmel.

Dóczi-Székely így méltatja: „Műveinek magmája életmű-sziklává szilárdult. Lezárt egésszé. Ez az életmű, a jó, a szép, az igaz elválaszthatatlan hármasságának jegyében született.”

És talán a rocklegenda Papp Gyula, a „csikágói gyerek” fogalmazta meg legszebben az érzést, amelyet mindnyájunkban hagyott, akik szerencsések voltunk ismerni Szőcsöt: „Nagyon hiányoznak a vele való beszélgetések, hatalmas űrt hagyott bennem.” Ezek a beszélgetések, és a nyomukban megszületett művek a nemzeti szellemi önvédelem máig nélkülözhetetlen forrásai.

Szőcs Zoltán Szolzsenyicinné lényegülését Trombitás Kristóf publikálta már 2023-ban a vasárnap.hu-n, de az internet népe makacs, és ebben a makacsságban ezúttal igazságszolgáltatás van. Mivel Szőcs Zoltán életében csak egyetlen díjat kapott: a Teleki Pál-érdemérmet 2019-ben, halála után a köztudat megítélte neki a legnagyobb kitüntetést: a Szolzsenyicin-díjat. És ez így van jól.

 

Kiemelt képünkön: Szőcs Zoltán az 1992-es sajtófesztiválon (forrás: saját)

 

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!