Százötven éve született Tormay Cécile, a legnagyobb hatású magyar politikus-írónő

Százötven éve, 1875. október 8-án született Tormay Cécile, az első világháborút követő magyar irodalom és közélet egyik legnagyobb hatású nőalakja. Életútja, írói munkássága és nemzetszolgáló tevékenysége mindmáig példát adnak elhivatottságból, hazaszeretetből és szellemi erőből. A magyar lélek krónikása, a nemzeti öntudat ébresztője, és a női hivatás méltóságának apostola volt.

Tormay Cécile irodalmi életművének csúcspontja kétségtelenül a Bujdosó könyv, a XX. század eleji magyar történelem egyik legkülönlegesebb dokumentuma. 

Politikai vádirat, amely nagyon gyorsan reagált a modern magyar történelem egyik legkatasztrofálisabb eseményére, magyarázatot adott a trianoni országvesztésre, 

és a korabeli olvasók tömegei számára komoly meggyőző erővel nyújtott választ: a trianoni tragédiáért elsősorban a zsidóság gazdasági térnyerése, bomlasztó tevékenysége, és az áruló magyar gróf, Károlyi Mihály a felelős. A magyar vezető osztályt pedig azért marasztalja el, mert képtelenek a megegyezésre, az összefogásra. 

A könyv lapjain egy nemzet szenvedése, hite és feltámadása szólal meg. Tormay – az események szemtanújaként és átélőjeként – nemcsak a kor drámáját rögzíti, hanem a magyar ember örök erejét, amely képes a legsötétebb időkben is megőrizni önmagát. Írása prófétai hangon hirdeti a hitet, hogy a haza mindig újjászületik, ha vannak, akik nem feledik múltját és küldetését. A Bujdosó könyv nem csupán emlékirat, hanem nemzeti hitvallás: szózat a becsület, a hagyomány és a szellemi függetlenség mellett.

A Napkelet – a magyar szellem új hajnala (1923–1940)

Tormay Cécile nem elégedett meg az alkotással: a magyar kultúra formálója és szervezője is volt. A Napkelet című folyóirat alapító főszerkesztőjeként olyan fórumot teremtett, amely a korszak legnemesebb szellemi erőit fogta össze a nemzeti műveltség, a keresztény értékrend és a magyar irodalom szolgálatában. A Napkelet célja az volt, hogy hidat építsen a múlt értékei és a jövő feladatai között – hogy a magyarság újra rátaláljon önazonosságára, szellemi otthonára. A folyóirat köré tömörülő alkotók, tudósok, írók és művészek generációját nevelte a hazaszeretet és a felelős gondolkodás eszméjére. Szerkesztői munkájának vezérelve az volt, hogy a kultúra nem öncél, hanem nemzeti küldetés, a nemzeti önazonosság megtartásának legfőbb eszköze.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége – a női hivatás diadala

Kevés magyar nő volt, aki akkora szervezőerővel, látomással és áldozattal szolgálta volna a közéletet, mint Tormay Cécile. 1918 novemberében életre hívta, majd 1919 novemberében újjászervezte a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét (MANSZ), amely rövid idő alatt több mint egymillió taggal az ország legnagyobb női közösségévé vált

A MANSZ a háború utáni időkben támaszt nyújtott az özvegyeknek, árváknak, a bajba jutott családoknak; kulturális, szociális és nevelési feladatokat vállalt. De ennél is többet: szellemi erőt adott a magyar nőknek, hogy felismerjék saját küldetésüket a nemzet életében. Felfogása szerint a nő a nemzet szíve – őrzi a hitet, a nyelvet, a hagyományt, és továbbadja a jövőnek.

Tormay Cécile öröksége

Tormay Cécile írásaiban a haza iránti szeretet, az erkölcsi tartás és a nemzeti öntudat szólal meg; közéleti munkásságában a szolgálat, a közösség és az önfeláldozás. Ő volt az a magyar írónő, akinek neve külföldön is a magyar szellem méltó képviselőjeként csengett, olyannyira, hogy 1936-ban és 37-ben irodalmi Nobel-díjra is jelölték. Nobel-díjat végül sem ő, sem Kosztolányi vagy Móricz sem kapott, ellenben Kertész Imre 2002-ben, a holokausztról szóló művei miatt elnyerhette a legrangosabb irodalmi elismerést.