Ahány kormány, annyi – valljuk be – sikertelen roma felzárkóztatási program volt már. Az elmúlt harminc évben láthattuk, mekkora kudarc volt a Magyar Bálint-féle liberális integrációs oktatási modell, a Gyurcsány Ferenc-féle romastratégia, de az is kiderült, hogy a jelenleg tíz éve regnáló Orbán-kormány által jóváhagyott milliárdok is értelmetlenül, minden eredmény nélkül mentek el a cigányok nevelésére. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a roma oktatást alapjaiban megreformáló, drasztikus lépést egyik kormány sem akarja, vagy meri megtenni. A valóság ugyanis – miként azt egy pedagógus portálunknak elmondta – sok-sok kétséget ébreszt az emberekben. Az Elemi.hu-nak nyilatkozó tanítónő, aki jól ismeri a cigány oktatás helyzetét, tekintve, hogy maga is oktatott a száz százalékban roma Tiszabőn, hosszasan beszélt arról, milyen a tanárok, az agresszív, sokszor valamilyen fogyatékkal élő gyermekek helyzete, amit a szülők hozzáállása a legkevésbé sem segít. A pedagógus külön kiemelte az érdemi munkát nem végző Soros szervezeteket, és egyéb roma jogvédő egyesületeket.
– Hittem, hogy a Klik változtatni akar a felzárkóztatási stratégián, azonban gyorsan kiderült számomra, hogy sajnos semmit nem csinált. Úgy vélem, azáltal, hogy a Máltai Szeretetszolgálat átvette például a tiszabői, vagy tiszaburai iskolát nem történt előrelépés. Csupán a “suba” sűrűbb szövésű és nagyobb, ami a cigány iskolákban lévő probléma tömeget fedi – vág bele a dolgok közepébe a tanárnő, aki szerint az oktatás területén a feladat önzetlen, professzionális szakmai alapokon való működtetésére van szükség.
– Ami azonban a roma gyerekek ügyében zajlik nem más, mint szándékos károkozás.
Legyünk őszinték, a Fidesz is csak most kapta fel a fejét. Pedig már jó pár tíz éve zajlik az oktatás tönkretétele. Úgy vélem, Mohácsi Erzsébet és testvére Mohácsi Viktória ebben az “adj még egy süteményt az utált gyereknek” politika mókamesterei. Egyetértek Horváth László országgyűlési képviselővel abban, hogy a sorosista jogvédők tökélyre fejlesztett pénzszerző akciójáról van szó. Azonban, ezek a civilek nem tudtak volna áskálódni, ha nem lenne valóban nagy a gond, ha nem lenne igaz, hogy a roma gyerekek iskolái oly mértékben alkalmatlanok a feladatuk ellátására, hogy sok esetben jobb lenne a gyerekeknek, ha nem kellene oda járniuk. Egy iskolának arról kell szólni, hogy ott megvannak a biztonság és a tanulás feltételei.
Ott, ahol a diákok egy részének attól kell rettegnie, hogy a gyerekek másik része rendszeresen bántalmazza őket, ott olyan mértékben hatalmasodott el az erőszak és a terror, hogy tanulásról nem beszélhetünk. Sokkal inkább beszélhetünk különböző bandák iskola és a pedagógusok feletti uralmáról
– fogalmaz a neve elhallgatását kérő oktató. Zsuzsa – nevezzük most így – úgy látja, azzal, hogy az iskolaőr státuszt létrehozta a kormány, elismerte, hogy egyes iskolákban a bántalmazás úgy elhatalmasodott, hogy korlátozott eszközök megengedése mellett az állam erőszakszervezetének alkalmazására van szükség ahhoz, hogy a bandák uralma csökkenjen.
– Legfőbb ideje riadót fújni és komolyan venni, hogy az iskolában nem egy- egy diák sorsa, jövője formálódik, hanem mindannyiunké. Példának vegyük most is Tiszabőt. Mintegy húsz évvel ezelőtt a helyi képviselő-testület az igazgatóval felvettetett egy udvari munkást, akinek az volt a feladata, hogy a feldühödött szülőktől megvédje a pedagógusokat. Az atrocitások száma és a durvasága nem csökkent, a kerítés és portaszolgálat nélküli iskolába az nem ment be, aki nem akart.
Több tanár szégyellte a bántalmazást, ezért titokban is tartotta. A szünetekben a basáskodó, az agresszióval, mások lelki bántalmazásával előrejutó bandavezérek rendszeresen bántalmazták társaikat. Napi rendszerességgel rántották őket a földre, rúgták, ütötték őket, amit a többiek élvezettel szemléltek.
Egy-egy ilyen bántalmazásnál mindig hatalmas tömeg verődött össze. Igen, a kvázi iskolaőr ilyenkor megvárta míg a tömeg összeverődik, amíg eldől, ki a győztes. Majd lassan, komótosan odalépett, és a győztest vállára tett kezével kikísérte a tömegből. A bántalmazott pedig magára maradva örült, hogy mások nem kezdték el ütni – számol be tapasztalatairól Zsuzsa.
Arra a kérdésre, hogy miért nem lett következménye az agressziónak, hogy a tanárok miért nem mertek a megtámadottak védelmére sietni, szerinte külön oka van. – A dráma-háromszög törvényszerűségéből tudható, hogy a megmentőből így vagy úgy de üldözött lesz. Nem egy diák és tanár tapasztalta már meg, hogy miután a bántalmazott mellé állt, az agresszor további segítséget hívott. Nem ritkán tapasztalható az is hogy a bántalmazott diák, akit a tanár vagy a társ védelmezett is a megmentő ellen fordul. A lényeg, hogy a tapasztalat szerint a megmentőből általában üldözött, célpont lesz – vélekedik a pedagógus, aki szerint ezért tapasztalható az is, hogy a különböző felzárkóztatást célzó ösztöndíjakat sem annak függvényében ítélik oda valakinek, hogy ki milyen tanuló, hanem a banda hierarchiájában elfoglalt hely dönti el a tanulmányi eredményt.
– Egy- egy ilyen iskolában nem a tudást és szorgalmat értékelik, hanem azt hogy kinek milyen megbecsültsége van a bandákban.
A szülőket sem a gyerek tudása vagy szorgalma érdekli, az ösztöndíjak elnyerése érdekében egy rossz jegy miatt csapatostól vonulnak be a pedagógust számonkérni. Az is megtörtént, hogy az egyébként bukásra álló diáknak a bizonyítványa, naplójegyei négyesre szépültek, csakhogy a féléves bizonyítvány alapján megkaphassa az útravaló ösztöndíjat, persze mindez szülői nyomásra. Volt olyan, hogy egy hetedik osztályos lány drog hatására oly mértékben lett rosszul, hogy nagyszülei mentővel kórházba vitették. A lány állami gondozásba kérette magát, ahol örültek kitűnő bizonyítványának. Majd kiderült, hogy a kiváló bizonyítvány mögött olyan tudás van, ami az alsó tagozatban is osztályismétlést vonna maga után – derül ki szavaiból.
A tiszabői iskolában több évet eltöltött tanár úgy véli, sokkal szimpatikusabb lenne az iskolarendész elnevezés, és olyan szakemberekre lenne szükség, akik nyomon tudják követni az egyes iskolai bandák szerveződését. – Persze itt nem baráti csoportosulásokat értek. Fontos lenne, hogy tevékenységével érvényt tudjon szerezni az iskolai lopások, rongálások elkövetőinek a kézre kerítésében és a kellő büntetés kieszközlésében. Naivitás ugyanis azt gondolni, hogy egy iskolarendész könnyű helyzetben lesz, hisz ott, ahol az iskolát bandák uralják, ahol a bántalmazások lopások, rongálások mindennaposak, a pedagógusoktól nem sok segítséget fog kapni. Sokkal inkább puffer szerepbe fog kerülni. Egyszerre lesz figyelmetlen, türelmetlen, vagy éppen gyenge – állítja Zsuzsa, aki hozzáteszi, a manipulatív pedagógusok nem kis jártasságot szereztek abban, hogy a bűnözői bandákba tömörült gyerekeket a csoportjaik élére helyezzék, hogy szemet hunyjanak az agressziójuk felett.
– Ha az iskolaőrök nem ismerik fel azokat a mechanizmusokat, amelyeket a bántalmazó szemlélő szerepbe bújt tanárok alkalmaznak, akkor az iskolában tovább fog nőni az agresszió.
Az iskolaőr jól felfogott érdeke lesz, hogy megfigyelje az agresszor diákokkal való kapcsolatát, s azt, hogyan reagál egy-egy bántalmazásra, hogy az osztályában kiket és miért bántalmaznak a társai. Nagyon durva példák vannak arra, hogy azokban az iskolákban, ahol az egyes bűnözésre hajlamos diákok átvették az irányítást, hogyan honorálják azt tanáraik. Csokoládé, pénzadomány, használati tárgyak, stb. Ezt a fajta viselkedést nem a pedagógiai kultúra, a segíteni akarás, hanem a félelem motiválja.
Tiszabőn az egyik tanár annyira nem volt kapcsolatban a valósággal, hogy aranyhímzésnek nevezte azon tanítványait, akik dicsekvésből elmondták neki, hogy a hittantanárt kizsebelték: kedveskedve átölelték, míg egyikük a zsebébe nyúlt és a benne lévő pénzt kiemelte
– sorolja a megdöbbentő eseteket a pedagógus, aki reméli, nem az iskolaőr intézményének bevezetése lesz az egyetlen intézkedése a kormánynak, mely ezt a durvasághalmazt felszámolni lesz hivatott.
Elemi.hu, Fotó illusztráció: hirek.sk
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
