Pozitívan csalódtam a Fővárosi Nagycirkusz Melyiket a 9 közül? című előadásában.
A félreértések elkerülése végett rögtön az írásom elején szeretném leszögezni, hogy nem értek a cirkuszművészethez, aki tehát szakmai kritikát vár most tőlem, azt el kell, hogy szomorítsam. Ellenben aki megelégszik egy laikus szubjektív élménybeszámolójával, annak itt a helye, igyekszem – már amennyire lehet – a szavak eszközével visszaadni a Fővárosi Nagycirkusz Melyiket a 9 közül? című előadásának hangulatát.
Ha az emlékeim nem csalnak, utoljára általános iskolás koromban voltam cirkuszban. S bár ennyi év elteltével talán természetes, hogy nem teljesen tiszta minden kép az akkor látott előadással kapcsolatban, az azért megvan, hogy relatíve „hagyományos” produkcióról volt szó – bohóccal, zsonglőrrel, porondra hívott nézővel és sok vadállattal.
Nekem ez volt a cirkusz, fel sem merült bennem, hogy ennél több, vagy akár kevesebb is lehetne. Így amikor egy ismerősömnek köszönhetően még a két ünnep között meghívást kaptam a Fővárosi Nagycirkuszba, kissé vonakodva mondtam igent. Végül azonban beadtam a derekamat, és elvárások nélkül, pusztán pár órányi kikapcsolódás reményében ültem be a nézőtérre.
Az előadás előtt unalmamban beleolvastam a műsorfüzetbe, és meglepődve konstatáltam, a néhány perc múlva kezdődő produkció Jókai Mór egyik novellája, a Melyiket a 9 közül? alapján készült. Ekkor még nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval, a fejemben valahogy nem állt össze, hogy egy cirkuszi elődadásnak lehet története is, ami ráadásul egy Jókai-novella.
Pedig mennyire, hogy lehet! A Melyiket a 9 közül? zseniálisan ötvözi a klasszikus cirkuszi elemeket (akrobaták, zsonglőrök, kötéltáncosok) a történetmeséléssel és az ahhoz kapcsolódó zenei betétekkel, melyek egy részét a helyszínen lévő zenészek játszották el.
Az előadás „újhullámos” volta abban is megmutatkozott, hogy nem szerepeltek benne vadállatok, sőt a tényleges produkcióba mindössze két lovat vontak be, illetve behoztak még mutatóba néhány aranyos kisállatot – tengeri malacot, törpepónit, kutyát, macskát.
Ennél a pontnál be kell vallanom, nekem hiányoztak a vadállatok. Tudom, hogy évek óta nagy harc folyik az állatvédők és a cirkuszok között arról, hogy állatkínzásnak minősül-e az oroszlánok, majmok, tevék, elefántok, zsiráfok és egyéb vadon élő állatok idomítása és mutatványokba való bevonása, és jelen írásomban nem is akarok mélyebben belemenni a témába, de azt fontosnak tartom leszögezni, hogy kár lenne minden hagyományunkat feláldozni a progresszió oltárán. Ráadásul a társulatok többsége rendkívüli odafigyeléssel és szeretettel viseltetik az állatok iránt, nem tudom, mennyivel rosszabb a cirkusz, mint az állatkert – ha már itt tartunk.
No, de térjünk vissza a darabra. A vadállatokhoz hasonlóan bohócok, törpék és óriások sem léptek porondra – igaz, ez utóbbiak hiánya egyáltalán nem volt fájó, sőt. Így legalább nem állt fent a veszélye annak, hogy erőltetett vagy éppen modoros poénok fogják „színesíteni” az előadást, és amiatt sem kellett rosszul éreznünk magunkat, hogy fogyatékossággal élő embertársainkból csinálnak – szó szerint – cirkuszi látványosságot.
Ja, és majd’ elfelejtettem, azt is abszolút pozitívumként lehetett értékelni, hogy a nézők (akik nagy része gyerek volt) bevonása anélkül megtörtént, hogy bárkit a színpadra kellett volna szólítani. Mindenki kapott két kavicsot, amiket a produkció meghatározott pontjain – kvázi a tapsolást helyettesítendő – össze kellett kocogtatni.
A gyerekek szemmel láthatóan nagyon élvezték a kétfelvonásos előadást, de a szép karácsonyi dalok, a megható történet és az akrobatamutatványok nemcsak a kicsiket kápráztatták el, hanem bizony a nagyokat is. A magam nevében legalábbis elmondhatom, kifejezetten élveztem az előadást, nem gondoltam volna, hogy ez felnőttfejjel is megtörténhet velem egy cirkuszban.
Annak pedig különösen örültem, hogy a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, Fekete Péter által rendezett darabban – Jókai novellájával összhangban – többször előjött a kereszténység, valamint a család fontosságának hangsúlyozása is központi szerepet kapott. Magába a történetbe nem akarok ennél részletesebben belemenni, mert nem lenne illő spolilereznem, még akkor sem, ha – mivel karácsonyi játékról van szó – egyelőre nem adják elő többet a Melyiket a 9 közül?-t a Fővárosi Nagycirkuszban.
Viszont Jókai Mór novelláját minden további nélkül el lehet olvasni most is. Megéri.
S ki tudja, talán jövő karácsony tájékán a cirkuszban is viszontláthatjuk a történetet. Ha így lesz, én biztosan ott leszek.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
