12.1 C
Budapest
2022. május 20., péntek
Magyar Jelen
Belföld Hírek Kiemelt

“Mit kell még nekünk ezektől elviselnünk?” – helyzetkép Gyöngyöspatáról

Nem könnyű a dolga az újságírónak, ha senki nem nyilatkozhat neki: így jártunk Gyöngyöspatán tegnap, épp az ítélethirdetés pillanatában is a cigánysoron próbálva megtudni, mi is a helyiek reakciója.

A Mátraalján húzódó, egykor lélegzetelállítóan gyönyörű település idén év elején nem először került a közérdeklődés középpontjába. Közel egy évtizede lett Gyöngyöspata ismert az egész ország előtt, amikor a betelepült cigányság terrorja az őshonos magyarokkal szemben már elviselhetetlen méreteket öltött.

2011-ben került előtérbe a patai iskolai helyzet, a kisebbségi ombudsman helyszíni látogatását követő ajánlással, amely sérelmes szegregációnak minősítette a cigány tanulók felzárkóztatására kényszerült, és ezért külön cigány osztályokat szervező iskolai gyakorlatot. A probléma adott volt: mit tehet a pedagógus akkor, amikor a tanköteles fiatalkorú cigánygyerekek úgy kerülnek be az iskolába, hogy sem a tanulást, sem a kötelességet nem ismerik? Hiszen ezekre nemhogy nem rendelkeznek otthonról hozott mintákkal, de szüleik, illetve családi környezetük példája nyomán már gyermekként is a társadalmi normák be nem tartása, a törvényen kívüliségre berendezkedett bűnözői életmód a követendő út.

A cigány gyerekek külön oktatása ezért egyenes és felelős következménye volt annak, hogy a cigányok által eluralt, félelemben tartott település iskolájában a cigány származású tanulók ellehetetlenítették az oktatást, illetve magyar társaikkal szemben erőszakosan fellépve, fenyegetve töltötték el az időt. Valójában tehát igen álságos azt a folyamatot igazságtalan szegregációnak nevezni, amely történetesen épp a magyar diákokat igyekezett védeni, illetve nekik az egészséges fejlődéshez, tanuláshoz való jogot biztosítani – egyszersmind a kezelhetetlen cigány hozzáállást is valahogy kezelhetővé tenni.

A folyamatot erősítette az is, hogy a megvert, leköpött, bántalmazott gyerekeket szüleik szép lassan, mind nagyobb arányban kezdték el más települési iskolákba járatni: mára már nyolcvan magyar gyermek tanul, nem szülőfaluja iskolájában, hanem a környező települések valamelyikén.

Ehhez képest a magyar bíróság az így kialakult cigány osztályokat „jogellenes elkülönítésnek” minősítette, illetve a tanulást minden módon szabotáló, elkerülő diákok részére nyújtott „alacsonyabb szintű oktatást” is elítélte. Az ítélet: hatvan cigány gyermek (ill. törvényes képviselőjük) részére nem vagyoni kártérítésként száz millió forint kifizetésére kötelezte az iskola fenntartóját. A tegnapi ítélet pedig elutasította azt a keresetet, amely természetbeni (oktatási) szolgáltatással kívánta kiváltani, az oktatás nem megfelelő mivoltát sérelmező ítéletből származó büntetést.

Gyöngyöspata nagyobbik része csendes, takaros, hagyományos magyar község képét mutatja, ahol hétköznap csak néhányan voltak az utcán, főleg idősek. Mindenki egyetértett abban, hogy nem tett jót a településnek az, ahogy az elmúlt évtizedben a cigány és nem cigány együttélés problémájának emblematikus jelképévé lett. Bár senki sem nyilatkozott hivatalosan, mégis hangot adtak annak, hogy mélységesen igazságtalan az, hogy ilyen ítélet született. A járványhelyzet ugyan lecsillapította a kedélyeket – mondta egy idős bácsi, de ez az ítélet most biztosan felkorbácsolja az indulatokat. „Mit kell még nekünk itt ezektől elviselnünk?” – sóhajtott fel, a patak túlpartjára, a cigánysor felé intve fejével.

Mi is arra vettük az utunk. A hídon átkelve hirtelen megélénkült a környezet: keresnünk sem kellett, jöttek a cigányok – akik között az ítélet híre futótűzként terjedt. Gondoltam, itt közlékenyebbek lesznek, azonban mindenki azzal kezdte, nem nyilatkozhatnak. Így hát maradt a beszélgetés, nem is kellett senkit megszólítani, ahogy a cigánysoron lassan befelé haladtunk az az érzésem támadt, hogy mi vagyunk a helyieknek a sztori. Mindenki azt kérdezte, hogy mikor kapják meg a pénzt, és miután erre nyilván nem tudtunk válaszolni, azért mi is feltettünk néhány kérdést.

Mindenben segít az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvány – mondták többen. Rendszeresen tartják velük a kapcsolatot, pontosan tájékoztatják őket – tudtuk meg. Azt is tudják, hogy harminc napon belül meg kell érkezni a pénznek. Felvetettem, hogy az önkormányzat nem biztos, hogy tudja ezt teljesíteni, amire meglepő tájékozottsággal kezdték el ecsetelni a végrehajtás jogi szabályait, határidőket.

A cigánysoriak öröme egyébként határtalan volt. „Egyszer a földön igazság született…!” – kiabálta újra és újra egyik-másikuk. Van, aki másfél milliót kap, de olyan is van, aki 15 millió forintot vár – ő a kérdésemre, hogy mihez kezd ezzel az összeggel azt válaszolta, a gyerekeit Budapestre, magániskolába fogja járatni „ott, a rendőrkapitánysággal szemben”.

Aztán sokan házfelújításról, malacok vásárlásáról beszéltek. Megkérdeztem, az alapítvány segített-e abban is, hogy az emlegetett kitűnő tanulók oktatási ösztöndíjakhoz jussanak, esetleg más, a tehetségük mentén járó képzésekben részesülhessenek? Hogyne, nagyon sokat – hangzott a válasz, de konkrétumokat nem tudtam meg.

Az össze-vissza portákon lévő romos, sokszor eszkábált kalyibákkal kiegészített cigányházak között egyetlen zárt kertes ház volt. Az udvaron csendben kapálta a szegényes virágágyát egy nagyon idős magyar néni. A kerítéshez lépve szólítottam meg, csendesen, ügyelve arra, hogy a minket mindig figyelő cigányok ne hallják szavaink. A fiával él a házban, aki azért költözött hozzá, mert többször fenyegették éjjel a nénit, verték az ajtaját, feldúlták a veteményesét. A néni a második mondatnál elsírta magát. Úgy némán, kicsit remegő szájjal, szinte suttogva kérdezte talán nem is annyira tőlünk: „Istenem, hát mibe kellett kerülnöm nekem?”

A cigánysort és a nénit magunk mögött hagyva elgondolkodtam. Ha itt most a jogvédők (valójában jogi projektszervezetek) precedenst teremtettek arra, hogy a magyar állam a bűnöző életmódot, a magyarokkal szembeni agresszív és félelemkeltő hozzáállást legitimálja, sőt még jogszolgáltatással és kártérítéssel meg is jutalmazza, félő, hogy a cigányság végképp szegregációba szorulva, önmagát a világtól és az egészséges közösségi léttől végérvényesen megfosztja.

Joó György – elemi.hu

További híreink

Novák Előd a Pesti Tv-ben: fizessenek járványszolidaritási adót a multióriások

Faragó Dániel

Ismét a határon túli magyarok ellen uszítanak Gyurcsányék

Irányi Dániel

Ferenc pápa: Jézus születése a feltétel nélküli szeretet üzenetét jelképezi

Dunai Tibor

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben

Magyar Jelen