Két erőszakos elkövető szexuális indíttatásból támadt újra gyerekekre. Hasonló bűncselekményekért többször is elítélték már őket. Somogyvári Tibor és Medveczky László mindketten fiatal életeket törtek derékba, szabadulásuk után pedig ugyanott folytatták, ahol előtte abbahagyták. Hol gyökereznek az ilyen embertelen bűnök? A kriminalisztikai tudománya szerint sok esetben soha fel nem dolgozott gyermekkori traumákban, a közömbös környezetben, abban, hogy akkor, amikor még idejében meg lehetett volna állítani – az akár évtizedekkel később beteljesülő – folyamatokat, elfordultak, közönyösek maradtak.
Az elkövetők a legtöbb esetben maguk is bántalmazottak voltak. Ez persze nem felmentés, nem enyhít a kegyetlen bűnökön, de ha megértjük az okokat, hogyan, mitől válik valaki ilyenné, akkor minimalizálható a veszély. Egyszóval megelőzhető lenne, hogy a gyermekeket családon belül érő, vagy akár iskolai abúzus, akár ezek együtt, valamint a társadalmi közöny újabb szörnyeket termeljenek.
Dr. Németh Zsolt kriminológussal a Közügyben arról is beszélgettünk, hogy a szabadulást követő megfelelő integráció, egy megfelelő pártfogó felügyelet és egy civil nyomon követés lehetővé tenné, hogy idejében kiütközzön a veszély, és elejét lehessen venni a bűnismétlésnek. Ehhez alapvető feltétel lenne, hogy az adott település lakói értesüljenek róla, ha veszélyes bűnelkövető költözik a környezetükbe. Ehhez joga is lenne minden állampolgárnak.
Nem működik megfelelően a gyermekvédelmi jelzőrendszer, oktatási intézmények tömegében hagyják kezeletlenül, vagy még fokozzák is a kortárs bántalmazást és ennek a következményei kódoltak.
A műsorban elhangzó vélemények nem feltétlenül tükrözik a Magyar Jelen szerkesztőségének álláspontját!
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
