Nemrégiben volt a nemzetközi nőnap, ilyenkor gyakran szokás azt szembe állítani március 25-tel, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepével. De vajon pontosan miről van szó? Ifj. Tompó László irodalomtörténészt és római katolikus hitvédőt kérdeztük ezekről a kérdésekről.
– Nemrégiben volt a nemzetközi nőnap, a későbbiekben jelentősége lesz még ennek a kérdésnek. Mit gondol erről?
– Az úgynevezett „Nemzetközi Nőnap”-ot az oroszországi bolsevizmus feminista előfutárai, Clara Zetkin és Rosa Luxemburg hirdették meg a XIX. században.
– Nem is létezhet másfajta felfogása?
Nehezen, hiszen bevallott céljuk a női és férfi nem közötti természetes különbségek teljes feladása, a nőemancipáció hangzatos neve alatt a nők eredendő hivatásának előbb megkérdőjelezése, majd felszámolása volt: eleinte csak a család, az anyaság, a gyermekvállalás iránti közöny, aztán már egyenesen mindezek elutasításának ideális állapotként való meghirdetése, híven a XX. századi, a balliberális ideológiák által támogatott nyugati és amerikai diáklázadásokhoz, illetve jelenkorunkban az egyre erőszakosabb gender mozgalomhoz.
– Helyes az a megközelítés, hogy a nőnap helyett március 25-ét, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét kellene helyette megünnepelnünk?
Feltétlenül! Március 25-e mind a magyar katolikus hitéletben, mind a magyar népvilágban Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, amikor is az Úr Jézus Krisztusnak Mária szűzi méhében történt fogantatását magasztalja.
E napon, kilenc hónappal az Úr Jézus születése előtt, Gábor főangyal vitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét (I, 26-38): „Az időben elküldé az Isten Gábriel angyalt Galilea városába, melynek neve Názáret, egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve, kinek neve József, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. És bemenvén hozzája az angyal, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok között. Mikor ő ezt hallotta, megzavarodék annak beszédén, és gondolkodék, miféle köszöntés ez. És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kedvet találtál az Istennél. Íme, méhedben fogansz és Fiat fogsz szülni, és nevét Jézusnak hívod. Nagy lészen ő, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni, és néki adja az Úristen Dávidnak, az ő atyjának királyi székét, és országolni fog Jákob házában mindörökké és királyságának nem leszen vége. Mondá pedig Mária az angyalnak: Miképpen leszen ez, mikor férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, mondá néki: A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; azért a Szent is, ki tőled születik, Isten Fiának fog hívatni. És íme, Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant öregségében, és ez a hatodik hónapja neki, aki magtalannak hivatik, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária pedig mondá: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”
– Honnan ered ez az ünnep?
Krisztus születése után 692-ben a trullai zsinat említi először ezen ezen eseményt nagyböjtben ünneplésre méltónak, noha előtte is sok helyen megülték. Magát az ünnepet a Jakab ősevangéliuma és azon üdvtörténeti gondolat előzte meg, hogy a világ megteremtése, Krisztus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon, a kereszthalál napján, március 25-én történt. Az ünnepet hivatalosan I. Sergius pápa (687-701) honosította meg Gyümölcsoltó Boldogasszony (Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) névvel.
– Milyen szerepe volt a magyar vallásos néphagyományban?
Középkori irodalmi emlékeink, néphagyományaink (elsősorban Bálint Sándor és Barna Gábor kutatásai alapján) bőségesen merítenek a megtestesülés fent idézett evangéliumi örömhírének titkából. A Müncheni Kódex naptárában Mária hirdetésének napja, a Lányi Kódexben Mária az evangéliumbeli titokra való tekintettel „Testfogadó Boldogasszony”-ként szerepel, a Lőcsei Kalendáriumban (1642) „Boldogasszony fogadása”, a Winkler Kódex naptárában és a Debreczeni Kódexben, valamint a moldvai csángó Gajcsánában „Gyimőcsótó”-ként emlegetik. Szakrális néphagyományunkban e nap az oltás, a szemzés napja, amiért Mária ekkor foganta méhében a Kisdedet. Az ember ilyenkor Szűz Máriával „almát olt”. Göcsejben az e napon beoltott fákat nem szabad megtörni vagy levágni, mert akkor vér folyik belőlük, s ha ezt valaki mégis megtenné, megvakul s halála után elkárhozik, hiszen ez annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad őket, maguktól kell elkorhadniuk. A tápiógyörgyei gazda pedig ilyenkor kertjében gyümölcsfái törzsét kereszttel jelöli meg. Őseink számára tehát Szűz Mária élete, a szeplőtelen fogantatás, az anyaság általi nőiség kifejezte az ég és föld találkozását, a természetes és a természetfölötti rend egymásba hatolását. Éppen ezért csak kívánnunk lehet, hogy emiatt ez, március 25-e legyen valódi nőnapunk, ezzel is óhajtva, hogy szeressük a hazának gyermekeket adó, nőkből anyákká váló véreinket úgy, amint Mária szerette Kisdedét és aztán az Őt!
– Mi kellene ahhoz, hogy a társadalom figyelme inkább erre a napra fókuszáljon, és ne március 8-ára?
Az eddig elmondottakból következően az, hogy a nőben mindenekelőtt a leendő családanyát lássuk, aki nem szexuális játékszer a férfivilág számára, hanem az egész emberiség megmaradásának záloga, aki házasságáig tiszta életével, onnantól kezdve pedig férje legfőbb e világi támaszaként és gyermekei édesanyjaként maradéktalanul igyekszik beteljesíteni Jézus óhaját: „Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5, 48) Tisztán az oltárig, híven a sírig! Egy tévedést eloszlatandó, az áteredendő bűn következményeképpen nincsen ideális házasság. A szerelmet felváltó szeretet azonban a sírig és azon túl is kötelezi a hitveseket. Éppen ezért bizony még a legrosszabb házasság is jobb, mint az elválás!
– És végül tágabb értelemben, hogyan látja a magyar társadalom viszonyulását a kereszténységhez? Egyáltalán mennyiben nevezhető még kereszténynek ma Magyarország?
– „Virágos kert vala / Híres Pannónia / Mely kertet öntözé / Híven Szűz Mária.” Ez egy középkori énekversünk egyik strófája. Bárcsak így lenne ma is! Ma azonban Magyarországon szinte nyoma sincs mindazon eszmények tömeges gyakorlatának, amik pedig az Árpádok országát és általában a középkort meghatározták. Gondoljunk csak a házasságok drasztikus csökkenésére vagy a még meglévők egyre gyakoribb felbomlására és általában a nemi devianciák terjedésére!
– Akkor nem lehetünk túl derülátók…
Bizony a boldogságos és szeplőtelen Szűz Mária ma is zokog, ma mindezeket látja!
Viszont illesse persze tisztelet a kivételeket, mindazokat, akik ma is vállalják a családalapítást, gyermeknevelést, akik Mindszenty Józseffel együtt vallják, hogy nem veszhet el az a nemzet, amelynek milliói kérik égi édesanyjuk, a Boldogságos Szűz pártfogását legjobbjaink szaporításával!
(Kiemelt kép: Fehér Gábor / FMH)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
