Magáról az emlékparkról korábban keveset hallottam, így igencsak meglepett, mikor egy borús vasárnap reggel, nyitás előtt 1 órával megérkeztünk, s a parkolóban lakókocsiban várakozó turistákkal találkoztunk. Reggel 10-kor már szép számmal érkeztek az emberek, még egy szláv kirándulócsoportba is belefutottunk.
A látogatókat egy szép, nagy Atilla király szobor fogadja, alatta az emléktáblán egy idézettel Árpád fejedelemtől, amivel már a legelején sikerült felkelteniük az érdeklődésemet.
Három féle jegy vásárolható, a sima, a „Feszty jegy”, illetve az „Extra jegy”. Ez utóbbival nem csak a parkba léphetünk be, de a Feszty-körkép megtekintésén túl még a „Szer története és Magyarország történelme 3D-ben” című fél órás kisfilmet is megtekinthetjük.
A recepciós hölgy egyébként nagyon kedves és segítőkész, minden kérdésre ugyanolyan részletesen válaszol, mintha először tennék fel számára (holott csak míg sorba álltunk vagy háromszor megkérdezték tőle ugyanazt). De hasonló jók elmondhatók a park alkalmazottai és árusai jelentős részéről. Előttük le a kalappal. A dolgozók mentalitása rengeteget ronthat vagy javíthat egy-egy hely hangulatán. Így ez nagy pozitívum a helyszínnek. Ráadásul minden látogató még egy kis térképet is kap, jelmagyarázatokkal – amiről valamiért lemaradt a diavetítés helyszíne, így az okozott némi problémát, de ez most mindegy.
Kis netes böngészés, illetve térképtanulmányozás után elsőre azt gondolná az ember, hogy a park látogatása, már csak annak területe miatt is, minimum egy egész napos program. A kép azonban csalóka. Valójában néhány óra alatt végig lehet járni mindent, hiszen a legtöbb helyen csak egy-egy szobor, emlékmű, vagy szoborcsoport vár. Bizonyos részek pedig csak akkor érdekesek, ha éppen van valamilyen esemény. Egy átlagos napon, mint amilyenen mi is voltunk, legfeljebb egy vállrándítással lehet nyugtázni, hogy ez is itt van. Egyébként ezen a téren is hatalmas plusz pont az illetékeseknek, ugyanis minden hónapban igyekeznek rengeteg eseménnyel feldobni az emlékpark forgalmát. Augusztusban is elég sok program várja az érdeklődőket, szóval, aki teheti, mindenképp ezen napok valamelyikén látogasson el Ópusztaszerre.
Aki egy átlagos napon megy ki, az sem fog unatkozni, hiszen látnivaló akad bőven. A szobrok és emlékművek igen részletesek, jól kidolgozottak, látszik, hogy nem közbeszerzéssel készültek, hanem valódi művész alkotásai.
A leírásokat viszont nagyon hiányoltam, különösen a szoborparkban, ahol uralkodóink mellszobrai sorakoznak egy félkörben.
Ezekkel a kecskeszarv-fonatokkal (melyekkel egyébként sehol máshol nem láttam ábrázolást Aba Sámuelről) leírás hiányában a külföldi látogató elbizonytalanodhat, hogy most vajon egy magyar uralkodót lát maga előtt, vagy a Venom zenekar egy tagját?
Hogy mettől meddig uralkodott, azt valamiért csak Kun Lászlónál tüntették fel, de a látogatók róla se kapnak több információt. Pedig az oszlopokra simán elférne minden uralkodó alá egy-egy emléktábla legalább egy pár mondatos ismertetővel, hogy ki is volt ő, mettől meddig uralkodott, milyen jeles esemény köthető a nevéhez, vagy ilyesmik.
Hasonló a problémám a számos, szabadtéren elhelyezett felirattal. Vagyis, feltételezem, hogy a megrepedezett, lekopott táblák egykor feliratok lehetettek, mára azonban már semmi sem látszik belőlük. Nem tudom, hogy ennek oka hanyagság, vagy költséghiány. (Utóbbi esetében természetesen megértem a helyzetet.)
Ami még szintén fura volt, hogy a honfoglalásként elhíresült eseményünk ezer évének emléket állító alkotás miért egy hamisítatlanul görög stílusú épületet ábrázol, és annak tetején miért ül Árpád fejedelem két oroszlánnal?
Árpád vezér arcát elnézve, ezt ő sem egészen érti
A hét vezért megörökítő szobrok is minőségi munkáról árulkodnak.
Tovább ékesíti a park történelmi jelentőségét egy lerombolt templom romjai, melynek története majd 1000 évre nyúlik vissza. Sokáig bencés szerzetesek lakták, akik gyógynövényeket termesztettek itt. A romok még megvannak, ahogyan a kertet is megőrizték, ám a bencések nagyon hiányoznak, hiszen sok helyen vagy kiégett a növény, vagy gyógyfű helyett csak gaz nő.
A park végében „felhúzott” kis falu, a szélmalmával, a kis házaival és árusaival is igen hangulatosra sikeredett. A boltok számos régi, tradícionális portékával színesítették a kínálatukat, a „szatócs” nem csak nevében, de ruházatában is megeleveníti a múltat.
E mögött a „minifalu” mögött pedig egy mozdonyparkot(?) találunk, közvetlen egy kistemető és egy templom mellett, melynek ittlétének célját szintén jól titkolják. Ekkor gondolkodtam el, hogy tulajdonképpen hol is vagyok? És voltaképpen ez volt a legnagyobb problémám is a kültéri résszel, hogy az egész emlékpark olyan szedett-vedettnek éreztem. Az elején a jurták felett álló honfoglaló magyarok, mellettük pedig a királyok mellszobrai teljesen rendben vannak, ahogyan a templom romjai is beleillenek ittlétünk első pár századába, és a falunak is meg van a maga hangulata. Aztán viszont – indokolatlanul – ugrunk egy nagyot az 1950-60-as évekbe, ami nekem sehogy se illik a park hangulatába.
Ha rajtam múlna, azt mindenképpen lecserélném valami középkorira.
Valamiért – az Antifasiszta Mozgalommal közösen tüntető – Magyarok Világszövetsége is kapott egy kunyhót a helyszínen, amelynek kialakításakor lehet, kikérték az új „pajtik” véleményét is, ugyanis két „Nem, nem, soha!” zászló mögött egy magazinon Albert Einstein öltött ránk nyelvet. (Stílszerűen) a pincében bujkálva pedig a falakon történelmi nagyjaink és hőseink helyett Neumann Jánosok, Szilárd Leók, és egyéb hasonszőrűek néznek ránk. Neumann nevével vagy 3-4 helyen találkoztam, nem győzték ajnározni a matematikust, kifejtve mennyire büszkék rá. Ráadásul egy listát is kapunk „magyar” Nobel-díjasok néven, ahol még Imre Kertésszel is találkozhatunk (ő maga ragaszkodott a neve ezenmód történő írásához, annyira utálta és megvetette a magyarokat). Az összes név mellett csak annyi van írva, „állampolgárság – magyar”… Mintha az állampolgárság tenne bárkit magyarrá. Főleg olyanokat, akik Magyarországon végeztek, majd – akár háborús helyzetben, akár békeidőben – kimentek külföldre, és minden tudásukat és kapcsolatukat arra használták, hogy azon ország ellen harcoljanak, amely kitanította őket… Aki fogékony az ilyesmire, az persze megnézheti, és még akár vásárolhat is tőlük valami kiadványt. Véleményem szerint ezt a részt érdemes kihagyni.
Summa summárum egy sima jeggyel is megfelelő kikapcsolódást nyújt a park, még ha túl informatív nem lesz a leírások hiánya miatt.
Noha ezt némiképp kompenzálja a főépületben berendezett kiállítás, ami olyan múzeumjellegűen épül fel. Itt már részletes leírást kapunk, kellő mennyiségű információval és régészeti lelettel. A kiállítások tárgyai és témái emeletről emeletre változnak a háromszintes épületben, melyről sajnálatos módon túl sokat nem tudok mondani, hiszen – szerencsémhez híven – sikerült akkor ellátogatnom Ópusztaszerre, mikor a kiállítás több mint fele „felújítás miatt lezárva”.
A Feszty-körkép
A park egyértelmű fő látványossága a Feszty-körkép, és nem is alaptalanul. Ezt csak bizonyos időpontokban, limitált fő tekintheti meg, tehát nem mehetünk be akármikor. Egy csarnokban kell várakoznunk a beengedésre, ahol – az idő eltöltése végett – bámészkodhatunk a helyi szuveníresnél. Az igazán merészek akár vásárolhatnak is, ám én olyan szinten túlárazottnak éreztem mindent (a hűtőmágneseken és könyvjelzőkön kívül), hogy nem vitt rá a lélek. Lehet akármekkora infláció, én nem tudom elfogadni, hogy egy mezei tarsolyért 25 ezer forintot kérjenek el…
A Feszty-körképnél tilos a fotózás, így arról nem tudtam képet csinálni, de azt, amit ott látunk, egy fénykép nem is tudná visszaadni. A körkép igazi mestermunka, mely méltán az emlékpark főatrakciója. A magyarok bejövetelét a Kárpát-medencébe óriási aprólékossággal örökítette meg több festő, hiszen külön művész festette az eget, külön művész a tájat és külön művész az embereket, ráadásul a festmény előtti terepet is olyan gondossággal alakították ki, hogy a táj valósággal egybefolyik a festménnyel. Ezt kár lenne kihagynia annak, aki Ópusztaszeren jár.
Ha már a Feszty-körképre mindenképpen megéri befizetni, nem tudok hasonlóan pozitív hangnemben írni a „3D-s történelmi” vetítésről. Bevallom, a bejáratnál ránk tekintő Atilla szobor után kissé alaposabb, vagy ha úgy tetszik, pontosabb történelmi narrációt vártam volna. Amit kaptam, az viszont nettó csalódás.
Az animáció olyan, amilyen. Ezt nem róvon fel nekik, hiszen saját bevallásuk szerint önköltségen, mintegy hobbiként dobták össze a közel félórás kisfilmet (a 3D-t amúgy is parasztvakításnak tartom, de van, aki szereti, így ez tényleg csak gusztus dolga). Sokkal nagyobb probléma, hogy ami ott „történelem” címén elhangzik, az nagyjából a gengszterváltás utáni posztkommunista/liberális kulturmarxista általános iskolás törioktatás szintjén mozog, de még hasonló fogalmakkal is operál.
Ráadásul nem csak a második világháborús időszakról, hanem a kiegyezésről, sőt, még a tatárjárásról is. Miközben egész Európában arról beszélnek, hogyan állítottuk meg a tatárokat, mi itt (is) visszahalljuk azt a hazugságot, hogy a mongolok eljöttek, hogy felforgassák egész Európát, majd miután tönkre vertek minket, meggondolták magukat és hazamentek… Egy ilyen emlékparktól azért titkon reméltem, hogy ha már történelemi kisfilmet készít, akkor azt a valódi történelmünkre alapozva készíti el, nem pedig a liberálisok magyarellenes hazugságaival traktálja a nézőket.
Egy délelőttöt megér
Ha mindent összegezünk, a mérleg nyelve mindenképpen pozitívra billen, a hiányosságok és negatívumok ellenére mindenképpen megéri ellátogatni az ópusztaszeri emlékparkba, a Feszty-körképet pedig határozottan ajánlott megtekinteni, ha már ott vagyunk. A 3D-s diavetítést azonban csak saját felelősségre!
A parknak viszont jót tenne, ha a “sokat markol keveset fog” igazságát megfogadva gazdag történelmünkből való véletlenszerű csipegetés helyett kiválasztana egy adott korszakot (vagy akár pár évszázadot), és arra fektetne nagyobb hangsúlyt. A kevesebb néha több.
Ha itt végeztünk, lesétálhatunk a főútig, ahol a Csillagösvény Labirintus és Élménypark vár minket, melyről legnagyobb bánatomra nem tudok véleményt mondani, ugyanis délutánra a nyár ismét őszbe fordult, így a szakadó eső szabotált minden szabadtéri tevékenységet a nap hátralévő részére…
A parkban működő büféről szintén nem tudok véleményt mondani, ugyanis bent a községben található egy nagyon hangulatos csárda. Mi ott ettünk, és ezt ajánlom mindenkinek. A személyzet iszonyatosan kedves, és az eső elől behúzódó embertömeg ellenére sem hanyagoltak el senkit, nem pörgették az embereket, sietették az asztalok feszabadulását, hanem tényleg vendéget láttak mindannyiunkban. Ráadásul jó, bő adagokat adnak gusztusos tálalásban, és az árak is csak olyan mértékben emelkedtek, amennyire azt a kormányunk dilettáns gazdaságpolitikája megkövetelte.
Aki tehát Csongrád-Csanád vármegyében jár, ne hagyja ki Ópusztaszert! Amerikai típusú gyorsétterem és hamburgerező, vagy valami puccos étterem helyett pedig jó magyar módra, egyen csárdában!
Irányi Dániel
Kiemelt kép forrása: Wikipédia; a cikkben szereplő fotók a szerző saját felvételei
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
