Bizonyára mindnyájan emlékszünk rá, hogy néhány éve Orbán Viktor kormánya milliárdokat nem sajnálva körbeplakátolta az országot Soros György arcával, mondván, hogy meg kell állítanunk a Soros-tervet. Azzal viszont már sokkal kevesebben vannak tisztában, hogy Orbán Viktor a ’80-as években Soros-ösztöndíjas volt, az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális filozófia történetét hallgatta. Emellett a Liberális Internacionálé alelnöke(!) is volt, mely szervezet azzal a céllal alakult, hogy összefogja a világ liberális pártjait.
Nagyot fordult azóta a világ, Orbán a már említett plakátkampánnyal telitalppal állt bele korábbi pártfogójába, és azóta is folyamatos szereplője a kormány kommunikációjának a Soros-szervezetek elleni küzdelem (melyek tevékenysége valóban káros, gondoljunk csak a Transparency Internationalre vagy a TASZ-ra). Bár e küzdelem eredményességéről különösebben nem szoktak nyilatkozni, nehéz lenne olyan üléshetet találni az Országgyűlésben, amikor valamelyik kormánypárti politikus ne „sorosozna” egy jót.
Itt megállnék egy pillanatra, és tennék egy meredek kijelentést: Orbán valójában sosem váltott oldalt, nem fordult nagyot a világ, egyszerűen annyi történt, hogy taktikát váltott, igazodva a magyar néplélekhez.
Manapság külföldön a jóhiszemű konzervatív lelkek úgy hivatkoznak Magyarországra mint a „konzervativizmus bástyájára”, melynek látszatát mi tagadás, profi kommunikációjával kiválóan kialakította a kormány.
A legtöbben Európa megvédőjeként hivatkoznak rá, mert sikeresen elhitette, hogy megvédte a kerítéssel a magyar embereket a migránsoktól. Azonban aki egy kicsit tájékozottabb a témában, pontosan tudja, hogy aki át akar jönni a kerítésen, az át is fog jönni. Ha nem először, akkor másodszor, ha nem harmadszor, akkor tizedszer, de át fog jönni.
Az embercsempészek szabadon engedése mellett ennek az is az oka, hogy a határt védő rendőrök csupán taxiként funkcionálnak a macska-egér játékot gyakran már kifejezetten élvező migránsoknak.
Egy másik sarkalatos kérdés az LMBTQ-téma, mely ellen szóban szintén nagyon hangosan fellépett a kormány, törvényt is alkotva a homoszexuális propaganda ellen. A baj ezzel csak annyi, hogy büntetési tételt nem rendeltek hozzá, így gyakorlatilag olyan ez a törvény, mint ha nem is létezne. A Pride-felvonulás betiltása is csak idén merült fel, mikor új szavazói rétegek után kényszerült nyúlni a miniszterelnök, nevezetesen a Mi Hazánk szavazóit próbálja megszólítani a beharangozott radikálisabb intézkedésekkel, már ha egyáltalán lesz belőlük valami.
A Liberális Internacionáléban az Internacionálé a fontos
Visszatérnék arra, miért gondolom, hogy nem történt pálfordulás Orbán Viktor életében, nem lett hirtelen melegszívű honatya a globalista körök tanítványából. Nevezheti magát az ember liberálisnak vagy konzervatívnak, ez a modern világban már csekély jelentőséggel bír, elég csak arra gondolni, hogy a főglobalista Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciója papíron jobbközép-konzervatív jellegű.
Sokkal fontosabb az, hogy a gyakorlatban mit képvisel egy adott párt, egy adott ember. Orbán Viktorra ez hatványozottan igaz, hiszen többször elmondta már, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit csinál.
Talán ezt nem is nekünk, magyar embereknek, választópolgároknak mondja, hanem a globális nagyuraknak, hogy el ne felejtsék, attól, hogy Pinokkiót játszik mind a magyar, mind a nagypolitikai hadszíntéren, ő még mindig ugyanaz a jó szolga, akinek annak idején kinevelték.
Ahhoz, hogy megértsük ezt a gondolatmenetet, egyszerűen össze kell hasonlítanunk, hogy mit gondol és tervez Soros és a hasonló gazdasági elit, és azt, hogy mit csinál Orbán. Még véletlenül sem fordítva, mert ha Sorosék tevékenységét nézzük, csupa adományozással és jóemberkedéssel találkozhatunk, néhány gyanús tranzakción kívül. Ők csak terveznek, végre nem hajtanak. A politikusi nyúlványaik ezzel szemben minden szépet és jót elmondanak, tetteikből azonban kiviláglik, hogy mit is (és kiket) képviselnek valójában.
Pénzember tervez, politikus végez
Nézzünk néhány olyan konkrét témát, amelyekben a politikusok, kiemelten Orbán Viktor kiszolgálják a világhatalmi elit szándékait.
Népességcsere
A nyugati világban talán már visszafordíthatatlan szintet ért el a fehér ember lecserélése. Ezt a jelenséget a hivatalos nyelvezet szerint diverzitásnak, sokszínűségnek nevezik a pénzemberek szócsövei, így az Európai Unió vezetői. Érdekes módon erre csak a fehér többségű országokban van szükség, és akinek nem tetszik az elképzelés, hogy kisebbséggé váljon saját hazájában, az csúnya, gonosz rasszista. De milyen jó nekünk, hogy van egy Orbán Viktorunk, aki megvéd minket, igaz? Nem. Bár az illegális migránsok letelepítését egyelőre tényleg nem meri bevállalni, rafinált módon más megoldáshoz nyúlt: legális migránsokat hoz be, vendégmunkások címke alatt. Nekik viszont – szemben a kormányzati kommunikációval – eszük ágában sincs hazatérni, ahogy a huszadik században Németországba invitált törököknek sem volt.
Észrevették ugyan, hogy az emberek kezdenek türelmetlenek lenni, ezért szigorításról beszéltek, de csodák csodájára ez végül nem valósult meg, a hazánkban jelenlévő vendégmunkások száma évről évre nő, mára már sok tízezres nagyságrendről beszélhetünk.
Ehhez jön még hozzá a kivándorlás. Egy folyamatosan hanyatló gazdaságból, megbecsülést nélkülöző társadalomból nem csoda, hogy menekülnek elsősorban a szakképzett, dolgozni akaró emberek. Akik maradnak, azok vagy a rendszer haszonélvezői, vagy mazochisták, vagy pedig az évszázadokkal ezelőtt érkezett migránsaink közé tartoznak, akiknek robbanásszerű népességnövekedése szintén része Orbán cseles népességcsere-verziójának.
De melyik globalista pénzembernek is lenne érdeke egy identitással rendelkező, összetartó, homogén társadalom? Nekik csak olcsó melósokra, konzumidiótákra van szükségük, akikkel bármit megtehetnek, mert azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok, és hogy a paradicsom nem a polcon terem.
Bankdiktatúra
Orbán kormánya szereti hangoztatni azt a lózungot, hogy neki a magyar emberek az elsők. Ehhez képest sosem voltunk még annyira eladósodva, mint most. A bankok rekordbevételeket produkálnak, és pofátlan módon még tovább tervezik drágítani a mára már lassan kikerülhetetlen bankolást.
A magyar ember azonban kezdte megunni ezt a pofátlanságot, ezért Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter elkezdte azt kommunikálni, hogy moderálni fogják a bankokat. Nem kell aggódnunk afelől, hogy ha történik is valami, az egy előre kiszámolt, minimális veszteséget fog okozni a bankoknak, a kormánynak viszont kommunikációs szempontból megint elég muníció lesz legalább fél évre, hogy na, most aztán keményen odatette magát.
A valóság ezzel szemben az, hogy kifejezetten érdeke és célja a pénzügyi elitnek – és így a kormánynak is-, hogy saját tőke helyett hitelekből éljünk, bankkártyán tároljuk a pénzünk, hiszen így bármikor ki tudják húzni a talajt a lábunk alól, mikor valami rendszernek nem tetszőt csinálunk vagy mondunk.
A kedvenc példám erre a kanadai kamionosok esete a Covid-hisztéria idején. A kanadai vezetésnek nem tetszett, hogy ellenállnak az intézkedéseiknek (történetesen a kísérleti oltások kötelezésének), ezért nemes egyszerűséggel blokkolták a bankszámláikat.
„Befagyasztották a bankszámláját azoknak, akik napok óta tüntetnek a kormány ellen, a többi között a járványügyi intézkedések miatt. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök ezt egy ritka esetben, főleg a terrorizmus elleni fellépés részeként használt vészhelyzeti jogkörre hivatkozva vezette be. Úgy fogalmazott, hogy a kamionosok blokádja káros a gazdaságra és fenyegeti a közbiztonságot. A demonstráló kamionosok ügyét több mint 8 millió dollárral támogatták magánemberek. Ezt most azonban a hatóságok lefoglalták, hogy felszámolják a tüntetést” – számolt be a kamionos blokád idején az ATV az esetről.
Ebből az intő példából sem tanultak az emberek, és egyre emelkedik a bankkártyás fizetések száma hazánkban – részben persze amiatt, mert lassan lehetetlen lesz készpénzben kérni a fizetéseket.
Gazdaságpolitika
Számos példát hozhatnék még arra, hogy az Orbán-kormány valójában globalista, azonban a Fidesz gazdaságpolitikájánál ékesebb példára nincs szükség ahhoz, hogy ezt egyértelműen kijelenthessük.
Orbán Viktor szájából számos alkalommal elhangzott, hogy akkumulátorgyár-nagyhatalmat akarnak csinálni Magyarországból. Ez a koncepció gyakorlatilag minden ponton hibás, ezért nem lehet másra következtetni, mint hogy szándékosan teszik tönkre a még megmaradt magyar gazdaságot is. Az ilyen gyáraknak olcsó munkaerőre van szüksége, azaz vendégmunkásokat fognak hozni, ez már bevett gyakorlat, nem is titkolják, a magyar embereknek ettől nem lesz munkahelye.
A termőföldjeinket, vizeinket viszont súlyosan beszennyezik, talán örökre tönkreteszik – pedig egy agrár adottságokkal rendelkező ország vagyunk. Vagy pont ezért? A legveszélyesebb a globális ellátási láncokra a termelés és feldolgozás helyben tartása…
A nyersanyagok, amelyek az akkumulátorgyártáshoz szükségesek, nem találhatóak meg hazánkban, azokat importálni kell, így ez sem adhat okot a gyárak telepítésére.
Az elektromosautó-ipar igencsak döcögősen teljesít, mondhatni a kormány egész gazdaságpolitikája bármelyik pillanatban összeomolhat. Mégis hogyan képviseli ezzel a politikával Orbán a magyar embereket?
Természetesen a multicégek támogatását is meg kell említenem, mert míg a magyar kis- és középvállalkozások sorra mennek csődbe, a multicégek virágkorukat élik Magyarországon, hála a kormány eszeveszett támogatásának.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Orbán Viktor pontosan azt csinálja, amit a nemzetközi gazdasági elit érdekei diktálnak, csak olyan profin adja elő az ellenkezőjét, hogy még valóban magyar szívű emberek tömegeit is meg tudja vezetni.
Most akkor utálják egymást, vagy sem?
Cikkem eredeti felvetése az, hogy Soros György legjobb tanítványa Orbán Viktor. Azért a legjobb, mert véghez tudja vinni a globalista terveket úgy, hogy a világ 99 százaléka azt hiszi róla, hogy pont ő fogja megvédeni a nemzetállamokat. Emmanuel Macronról, a Rotschild-növendékről nyilvánvaló, hogy globalista érdekeket képvisel, Keir Starmer brit miniszterelnökről szintén nem merül fel kétség ezzel kapcsolatban.
Orbán azonban olyan rafinált, sunyi és emellett zseniális kommunikátor, hogy szinte senkinek nem esik le, hogy mit is művel valójában.
Ezért hívom őt Soros György legjobb tanítványának. De vajon kapcsolatuk tényleg rosszra fordult? Lehet.
Az egyik opció az, hogy a háttérhatalom egy konszolidált egység, melyben mindenkinek megvan a szerepe, de a nap végén Gyuri Bácsi és Viktor padavan egymás keblére borulnak, hogy na ugye, csak sikerült az a nagy terv.
A másik opció, ami valószínűbb, hogy van egy nagy törésvonal a világ vezetői között, és most a Trump–Putyin–Orbán–Netanjahu–Hszi Csin-ping front van megerősödőben, a „demokraták”–londoni bankárok–Zelenszkij–Tisza Párt–EU vezetése–Soros-csapat pedig gyengélkedik.
A két banda között csak annyi a különbség, hogy az egyik nyíltabban, a másik burkoltabban globalista. A közös pedig az bennük, hogy mind ugyanannak a gazdasági körnek az emberei, az érme két oldala.
Amíg csak köztük választhatunk, a győztes mindig a pénz lesz, az emberek pedig vesztesek, és úgy válunk rabszolgává, hogy nem is tudunk róla.
Kiemelt kép forrása: Getty Images
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
