Tisza István 100 évvel ezelőtt rámutatott arra, hogy a szavakban hirdetett szabadság és egyenlőség, valójában az indulatok szabadságát és az élvezetekben való egyenlőséget jelenti. Mára a cél az ember teljes és radikális átformálása lett.
A liberalizmus a marxizmus mintájára hirdeti felszabadítását. A különbség csak annyi, hogy – úgy, mint korábban a proletárokat a burzsujok – most a nőket a férfiak, a saját nemükhöz vonzódókat pedig a heteronormalitás képviselői nyomják el.
Az utóbbi napokban rengeteg szivárványos profilkép lepte el a facebookot. Bevallom kezdetben nem is értettem azt a hisztériát, mellyel a gyermekek LMBTQ-tartalmaktól és befolyásoktól való védelmével szemben tiltakoznak sokan. Annyira abszurdnak tartottam az egészet és annyira magától értetődőnek az ez elleni védelmet.
A „pedofiltörvényként” elhíresült jogszabály annak a szellemi hormonkezésnek kíván gátat szabni, mely ellen eddig csak a Mi Hazánk Mozgalom lépett fel – tettekkel és javaslatokkal egyaránt.
Miért baj az, hogy mostantól a 18 év alattiak számára tilos lesz olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja és a homoszexualitást népszerűsíti? Miért baj, hogy a gyerekek részére tartott, a nemi életről és szexuális fejlődésről szóló foglalkozások nem irányulhatnak a biológiai nem megváltoztatásának és a homoszexualitásnak a népszerűsítésére?
Persze látszólag nem ez verte ki a biztosítékot. Hanem az, hogy egyes vélemények szerint összemossák a pedofíliát a homoszexualitással.
Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza, a Népszavának ezt bírta nyilatkozni az ügy kapcsán:
„Tegyük fel, hogy egy középiskolában van két meleg diák, akik összejönnek, ez kitudódik és valaki leköpi, vagy esetleg más módon bántalmazza őket: az osztályfőnökük a törvény életbe lépése után még egy osztályfőnöki órát sem szentelhet az esetnek, hogy elmagyarázza, miért helytelen ilyet tenni, mert a jogszabály alapján akár a homoszexualitás propagálásának bűnébe is eshet és szankciókkal kell szembenéznie”.
Erre mit is lehetne mondani? Olyan erkölcsi aggályokat vizionálnak egyesek, mint tette pl. Nyakó István 2004-ben, a 23 millió román munkavállalótól rettegve.
Nem arról van szó, hogy ezután ne lehetne erről (is) beszélni. Csupán arról,
hogy nincs szükség több érzékenyítésre!
A problémára (a bántalmazásra) megoldást kell keresni, a devianciát viszont nem lehet propagálni! Toleranciára és irgalomra nem nevelhetünk a nemi identitás összezavarásával.
Ahogy a paradicsomot sem lehet palánta korában érzékenyítéssel erősíteni (abba belepusztulna), úgy az ember is csak akkor képes szilárdan megállni az élet viharaiban, mikor már kellő belső erővel rendelkezik. Akkor pedig már nem fog számítani, hogy honnan és milyen szél fúj, mert tudni fogja, neki csak egyetlen dolga van: az, hogy a helyén maradjon.
Bernáth Csilla
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
