Bernád Ilona szülésznő, néprajzos szakíró, népi természetgyógyász népünk jóllétéért, szaporodásáért gyűjtötte össze a Kárpát-medencei, moldvai egészségkultúrát, amellyel a magyarok megőrizték testi-lelki egészségüket, életerejüket, és népünket szaporodónak tartották a nyolcvanas évek elejéig.
„A történelem alakította magyar falu… Az élet bástyája… Sok dolgos ember tette otthonává, életterévé, védelmezőjévé. Rendjét – a rendtartó falu élet- és munkarendjét – az évszázadok alakították ki és gyökereztették meg. A természet alakította, s az életnek az ahhoz, a lét szükségleteinek az előállításához igazodó, és annak a szolgálatában kialakult rendje. Erkölcse volt, munka- és életrendje volt. Ezek irányítottak.
A szerelemnek is megvolt a rendje. Az udvarlásnak, a lánykérésnek, a kézfogónak, a menyegzőnek az ideje. Az esküvő és a lakodalom, mint közösségi és élet-megnyilvánulás, a közösség, majdnem az egész falu ügye-ünnepe.
A hagyományos rend irányította a falu minden megnyilatkozását. közösség önmagát kormányozta, maga választotta meg a bíróját, albíróját, papját, kántorját, tanítóját, «jogtanácsosát», bábáját, teljes vezetőségét, elöljáróságát és szolgáit is. S az elöljáróknak nemcsak jogaik, kötelességeik is voltak.
Tüzek égtek nemcsak a kályhákban, de a lelkekben is, a szeretet tüzei, a jóság tüzei, segíts a bajban levőn, légy ott kalákázni, segíteni, amikor falustársad, komád vagy barátod házat épít… Adj kenyeret az éhezőnek, vagy vigyél «sorkosztot», komatálat a szülő anyának. Hatalmas és megtartó, erőt adó rend kormányozta ott az életet. A munka és szokás rendje, az erkölcs rendje.” (G.J., Kovászna, Háromszék)
„Régen nem volt ennyi gutaütés, nem volt ennyi lebénulás. Tettük a hordóba a káposztát, főztük a paradicsomot, ettük a finom túrót, főztük az üstbe a szilvalekvárt, sütöttük a kemencébe a lágy kenyeret. Ettük a cipót. Tele volt a kamránk. S jártunk a mezőre.” (M.N., Bethlenszentmiklós, Fehér megye)
„Nagynéném mondta, hogyha kertedben egy négyzetméteren zsályát termelsz, a házadban beteg nem lesz!” (J. I. K. É., Marosvásárhely)
„Mindig van gyógynövénytea nálunk. Többen a mezőre is mindig teát visznek. Akácfavirág, bodzafavirág, hársfavirág, fodormenta. Három-négyféle is. Ezeket egyszerűen, mivel egészséges és jó az íze is.” (A.F., Vargyas, Erdővidék)
„Most megint egyre jobban terjed a gyógynövények használata, de régebben is sokkal többet alkalmazták minden formában. Nagyanyáink mindig szedték a zsurlót, a kamillát, pásztortáskát, zsályát, mentát, nagyon sokféle gyógynövényt használtak erősítőnek.” (F. É., Nagybakta, Bereg, Kárpátalja)
Vértisztítás, tavaszi zöld kúra
„Az árvacsalán virágját is használjuk a vértisztításra. De ami tavasszal legelőször jön ki, a csípős csalán, az még erősebb! Teának, frissen vagy megszárítja a levelét, elteszi télire, s az aztán tisztítja nagyon a vért! Amikor még nem csíp, csinálnak belőle főzeléket, levest. Egészséges. Nem mind húst kell enni. Pótolja a vasat. Nagy a vastartalma.” (V. M. A., Torockószentgyörgy, Torda-Aranyos vármegye)
„A csalánt, a tisztító gyógynövényteát két hetet használom, mikor fogy a hold. Fogyó holdkor tisztul a szervezet, mi is fogyunk.” (K. K. É., Angyalos, Háromszék)
A gyógytea elkészítési módja: egy liter vizet felforralunk, két púpos evőkanálnyi friss vagy 1-1,5 kanál szárított gyógynövényt teszünk bele, negyedóráig áztatjuk, leszűrjük, és a maga valóságában, keserűen isszuk. Hogyha langyosra hűlt, tehetünk bele mézet. Napi 1 liter tea ajánlott. Lehet olyan formában végezni a kúrát, hogy naponta 2-3 csészével/bögrével iszunk, amelybe egy kiskanál növényt áztatunk.
„Ahogy vidul a természet, jó ződeket eszünk. Cikória (gyermekláncfű), sóska, csihán, utána jön a spenót. Az a tavaszi fáradtság megszűnik, s az ember úgy érzi, hogy újjászületik.” (F. L. M., Torja, Háromszék)
Gyógyélelmiszerek
„Hogy ne legyünk betegek, a csipkenyét (csipkebogyó) állandóan szedtük. Nagyon egészséges és finom. Sok benne a C-vitamin. Édesanyám lekvárnak főzte és teának áztattuk hideg vízben.” (Á. L. T., Pornóapáti, Vas)
„A csipkebogyó mellett a homoktövis bogyóját használom, hogy egészséges legyek. Nagyon jó. Méregtelenít, erősít, nagyon jó a májnak, szemnek.” (N. K., Kisvárda, Rétköz)
„A lépes mézzel együtt a virágport is használjuk.” (H. S. A., Karcfalva, Csíkszék)
„Hetven éves vagyok. Egészséges. Almát, gyümölcsöt sokat eszem.” (Sz. L. E., Abásfalva, Udvarhelyszék)
„Az almaecetnek külön kultúrája van itt Mohácson. Mások is, de én legalább húsz éve fogyasztom. Minden este az ivóvizembe töltöm. Tele van mindenféle ásványi anyaggal, vitaminnal és mindenféle finomsággal. Sok mindenre gyógyír ez az almaecet. Méregtelenítő is.” (B. K. É., Mohács, Baranya)
„A Mátra alján, Tarnaszentmárián tanultam az öreg néniktől. Mézes fokhagyma. A megfázások, betegségek megelőzésére, fiatalodásra is használjuk. A megpucolt fokhagymacikkeket egészbe beleteszem a befőttesüvegbe, s mézet töltök rá, míg ellepi. Egy hét múlva már jó. Ekkor már nem szagos a fokhagyma, jóízű, mert a mézet magába szívta. Naponta négy-öt mézes cikket be szoktam venni. A gyermekeknek is jó. Így elfogadják.” (N. I., Gyöngyös, Heves)
„Hagyma-, fokhagymaevés sokat volt a családban. Nagyon sok fokhagyma fogyott nálunk, nagyon jó gyógyításra, immunrendszer erősítésre. Csökkenti a vérnyomást is, hígítja, tisztítja a vért.” (S. F. I., Szeged–Mohács)
Egy székely asszony így összegzi népi egészségkultúránkat: „Az emberek sokat voltak levegőn, sokat dolgoztak fizikailag, természetes alapanyagokból, a kertből, mezőről étkeztek és betartották a böjtöket. S a közösségnek az ereje… Bizonyára a közösségek immunitását is rendezte az, hogy működjünk együtt, a kalákák, dalkörök, táncok, betegápolás, gyermekágy közösen.” (R.I.M., Parajd, Udvarhelyszék, 2023.)
Tegyünk mindig egészségünkért, alkalmazzuk bátran szüleink, nagyszüleink tapasztalatát, bölcsességét! (Folytatjuk…)
Bernád Ilona
Kiemelt képünkön: Bernád Ilona (fotó: Székely Hírmondó)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
