Káromkodós Blanka, Kávéfőzős Luca, Pukli István, a Feketeruhás Nővér, Palya Tamás és még sokan mások. Eltérő színvonalon, de a legtöbb tüntetésen mindig vannak emblematikus arcok, akik rendre ugyanabba a hibába esnek. A polgári ügyüket nem sikerül megtartaniuk középen, hanem pusztán azért, mert a támadást a Fidesztől kapják, a balliberális univerzumba sorolnak. Nem tudják megőrizni az autonómiájukat, és sem a személyük, sem az ügyük nem marad össztársadalmi többé, éppen ezért nem is képes fennmaradni sokáig. Tulajdonképpen ugyanazokká a figurákká válnak különböző sztorikkal – írja Facebook-posztjában Tibi Atya. Folytatás alább.
Nekem tök őszintén fogalmam sincs, miért tart a NoÁrgyerek (“a NoÁr a mozgalom neve!”) megint Montágh Imre beszédgyakorlatot némi Pap Rita koreográfival, de egy biztos: én nem azért mentem ki tegnap tüntetni, hogy levitézlett balliberális kabalafigurák öntudatparádéját nézzem. Sőt, ha azt látom, hogy az események elvesztik a polgári integritásukat, mert Bródy János és Lang Györgyi keltik fel bennük a “liberális” szónak azt a torz, félreértett szellemét, amire a telex-444 tengely előszeretettel maszturbál a mai napig, akkor inkább elkezdek gyűjteni a gyerekeim magánoktatására, és szarok az államira. Ezek ne reformáljanak semmit!
Palya Tamásnak azt a kérdést kell feltennie, hogy szalmalángot szeretne-e (mint a fent felsorolt többi azonosulható tüntetős arc), vagy inkább szikrája szeretne lenni egy egyre nagyobb, fokozatosan melegedő, de végül politikai irtásokon is átterjedő tűznek.
Ha utóbbi – és csak ennek van értelme -, akkor sokkal jobban kell ügyelnie rá, hogy a konzervatív, nemzeti táborból is csatornázzon be szereplőket az ügyébe, vagy a balliberálisokat is tartsa tőle távol.
Szerintem mindkettő járható út, mindkettő mellett szólnak érvek (noha nekem jobban tetszik a tüntetés nélkülük), de ha a mostanin haladnak tovább, a tüntetés ugyanarra a sorsra jut majd, mint az előzők: össztársadalmi támogatottság helyett egy szubkultúra, a polgári erőszak helyett Péterfy Bori koncert, a valós győzelem helyett önigazoló motyogás a morális győzelemről, a hosszútávú emlékezet helyett pedig percemberség marad.
Az ördöglakat régóta ugyanaz: a probléma a kormány, a kudarchoz vezető út pedig balliberális szerkesztőségekkel van kikövezve. Dicsértessék!