Szépek is a nemzeti hagyományok, még szebb, ha azok kiegészülnek a multikulturalizmus „áldásainak” tradícióival. Franciaországban már 40 éves hagyománya van az „újeurópaiak” szilveszteri ünneplésének, míg Németország csak az elmúlt egy évtizedben kezdte megtapasztalni a sokszínűség csodáit.
Franciaországban szilveszter környéken kifejezetten érdemes nagy összegű biztosítást kötni az autónkra, ugyanis ha azt leparkoljuk egy bevándorlók által tarkított nagyvárosban, jó eséllyel tűzijáték alapanyagként végzi, és január elsején legfeljebb egy kiégett roncsot találunk ott, ahol előző nap az autónkat hagytuk.
Arra se számítsunk, hogy a tűzoltók megfékezik a lángokat, hiszen ezek a derék „fiatalok” abból is sportot űznek, hogy a kiérkező lánglovagokat megtámadják.
Mivel a rendőrséget és az állami karhatalom szerveit túlságosan lefoglalja, hogy fehér nacionalistákat és jámbor keresztényeket hurcoljon meg, ezért már nem marad se erőforrás, se akarat a harmadikvilágbeli „csínytevők” megállítására, így az esetek jelentős többségében azok szabadon garázdálkodhatnak.
Ezen csoportok lelkesedése egyébként jottányit sem apadt az évek során, sőt, 3 éve zsinórban mindig sikerült megdönteni az éppen aktuális felgyújtott járművek rekordját. Idén kifejezetten érdekes lesz a helyzet, ugyanis a francia hatóságok „terrorfenyegetettségre” hivatkozva állítólag nagy erőkkel lesznek az utcákon. Kérdés persze, hogy a nagy „terrorista vadászat” közben marad-e energiájuk megfékezni az „ünneplő fiatalokat”, vagy pedig a fehér lakossághoz hasonlóan, ők is bambán nézik majd, ahogy városuk a primitív barbarizmus martalékává válik, miközben lelküket melegséggel tölti el a gondolat, hogy mennyire toleráns, befogadó társadalomban élnek, hiszen „a sokszínűség a mi erőnk”.
Irányi Dániel
Kiemelt képünk illusztráció
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
