21.1 C
Budapest
2022. július 7., csütörtök
Magyar Jelen
Belföld Hírek Kiemelt

Toroczkai tényleg tudja vállalni a régi írásait?

Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke a napokban az ATV és a Hír TV adásában is azt mondta, hogy ő az egyetlen pártelnök, aki minden korábbi írását tudja vállalni, azokat is, amelyeket nagyon régen írt. Nos, nézzünk egy példát! A következő írása a Magyar Jelen nyomtatott számában jelent meg, még 2009-ben, Néhány gondolat a nyugati dekadenciáról címmel. A Mi Hazánkkal kapcsolatos, az elmúlt hetekben megjelent hírek alapján, Toroczkai vélhetően az alábbi írását napjainkban is tudja vállalni:

Néhány gondolat a nyugati dekadenciáról

„Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párisra vessétek!” – írta szerencsétlen Batsányi Lajos 1789-ben a francia forradalom első sikerei miatti örömében, pedig ha az emberiség sorsát valóban előre nézhette volna, minden bizonnyal nem írja meg ezt a versét. A „nagy” francia forradalom, amely végül a saját fiait is felfalta – Robespierre, Danton, Desmoulins és mások is az általuk korábban előszeretettel alkalmazott guillotine alatt végezték – soha nem látott poklot szabadított az emberiségre. A szabadkőművesség első, immáron a világ sok ezer éves rendjét is felforgató nyilvános „rendezvénye” volt a francia forradalom. Hazug, hamisan csengő hármas jelszava – a szabadság, egyenlőség, testvériség -, valamint a szintén az elnyomást segítő „emberi és polgári jogok” ekkor lettek világszerte ismertek, s általuk a szabadkőműves eszmék mindenhol követőkre leltek. Jellemző, hogy nálunk az a koszovói szerb származású Martinovics Ignác vezette a jakobinus összeesküvést, aki a kivégzése előtt sem volt képes megőrizni a méltóságát; egyszerűen összeesett a félelemtől. Előtte pedig a jakobinus társaság tagjai mindannyian sorban elárulták egymást, így tudta a császári hatóság felgöngyölíteni az egész csapatot. Döbbenet, hogy még nemzeti körökben is előfordul nagy ritkán, hogy Martinovicsot pozitív történelmi szereplőként állítják be, csupán azért, mert „a Habsburgok ellen küzdött”. Az ilyen tudatlanokat talán elég emlékeztetnem arra, hogy az eredetileg nagyon helyesen jeltelen sírokba földelt „magyar” jakobinusokat kormányzati szinten először az 1919-es patkánylázadás, a Tanácsköztársaság alatt akarták újratemettetni, de erre már szerencsére nem jutott Kun Béláéknak ideje. Végül 1960-ban a Kádár-féle kommunista rezsim tartotta meg a díszes temetést.

A szabadkőművesség eszméje a felvilágosodás, de ugyanígy a modernkori demokrácia, a liberalizmus és a kommunizmus is. Mindez semmi másról nem szól, mint a történelmi rend felforgatásáról, vagyis a társadalmi piramis fejtetőre állításáról. Az volt a baj, hogy vannak kiváltságos rétegek és uralkodók? Ma, amikor megvalósult a szabadkőműves világrend, ugyanúgy vannak. Csak most azok kerültek felülre, akik a természetes kiválasztódás szerint a társadalom legalján kellene, hogy elhelyezkedjenek. Évezredek, évszázadok alatt homályosultak el a szakrális uralkodók, Istenkirályok, hogy a helyüket fokozatosan átvegyék a simlis, hazug, csaló, minden hájjal megkent lumpen elemek. Atilla nagykirály vagy Gyurcsány? A daliás Szent László vagy a gnóm Horn Gyula?

Vajon valóban a szabadkőműves forradalmak hozták el a démosz szabadságát? Ismerjük a demokratikus népköztársaság és a demokratikus köztársaság működését. Emlékszünk az 56-os szabadságharc megtorlására, amely lényegesen véresebb és nagyobb méretű volt, mint az egyébként szintén kemény Haynau-féle leszámolás. Ma pedig tucatnyi hazafi sínylődik börtönben, s jó páran vagyunk, akik szúrást érzünk a gyomrunk felől, ha rendőrt vagy megszálló határőrt látunk, s minden nap úgy kelünk fel, hogy talán az utolsó szabad levegőn töltött napunk kezdődik el. Ez, valamint a naponta megtapasztalt kettős mérce a szabadkőművesség demokratikus köztársaságának szabadsága.

Egyenlőség? Vessük csak vigyázó szemeinket arra a bizonyos Párizsra, a szabadkőműves fővárosra: utcán heverő hajléktalanok a Champs-Élysées-n éppúgy, mint a többi nagyvárosban, mindenfelé. A földön fekvő nincstelenek mellett autószalonok sorakoznak, méregdrága luxusjárművekkel a kirakatokban. A nyolcsávos autóút közepén limuzin húz el, benne egy mágnás ölelkezik tucatnyi kurvával. Éppen kokaint szippantanak fel. A párizsi éjszakában a Szent Szívről elnevezett templom, a Sacra Coeur hosszú lépcsőjén részeg fiatalok százai vonaglanak, a bécsi Opera tövében herointól bódult ifjú pár kigyózva gabalyodik össze. A túloldalon a híres, elegáns kávéház üvegei mögött a magyarországi szabadkőműves közéleti személyeket éveken át pénzelő postabankos Princz Gábor szokta kavargatni a forró csokoládéját. Megteheti, mert a szintén szabadkőműves ügyészség és bíróság futni hagyta.

Luxusmárka és koldus Párizsban 2009-ben

Testvériség? Kik között? A szabadkőművesség ugyan Londonban, Amszterdamban, Párizsban vagy éppen Marseille-ben kisebbségbe szorította a fehér őslakosságot, de a négerek a párizsi metrón is Afrika-jelet hordanak a nyakláncukon, a külvárosi negyedeikbe be sem engedik a bennszülött fehéreket, időnként a rendőröket sem. Legfeljebb egy flört kedvéért mártóznak meg a fehér nők között, egyébként a saját fajukkal házasodnak. A már több tízmilliós nyugat-európai muzulmán bevándorlók pedig hatalmas mecseteket, dzsámikat építenek, amelyek lassan elfedik az ősi keresztény templomokat.

A szabadkőműves fajkeveredés működik ugyan, de lassan Dél-Ázsia és Afrika bekebelezi Európát. A fizikailag még jelen lévő fehér lakosság pedig mentálisan semmisül meg. Divat lett a homoszexualitás, sőt megalkották a felfoghatatlan „metroszexualitást” is. Mindegy mi, csak normális ne legyen. Nehogy még a végén család is lehessen belőle. Intő szabadkőműves jelzés, hogy a középkor egyik legnagyszerűbb alkotását, a párizsi Notre Dame-ot, amelyet az egyébként szinte mindent elpusztító francia forradalom alatt majdnem teljesen leromboltak, később mégis sikerült megmenteni, ám a Sátán erői ebbe nem nyugodtak bele.

A legtöbb nyugati szakrális katedrálisban, templomban ma már találhat szabadkőműves kultikus jelképet az értő szem. Spirituálisan is próbálják átvenni a hatalmat a régi világ felett. Így, a francia forradalom rombolásai után helyreállított Notre Dame egyik különtermében, ahol a sok száz éves ódon falak melletti üvegszekrényekben régi szentek, királyok és egyházi személyek ereklyéi találhatók, a szoba közepén egy kalitkában oda nem illő tárgy látható: papi öltözet, amelyet 1997-ben viseltek az atyák az ifjúsági világtalálkozón. A paláston az utóbbi évtizedekben a homoszexuális parádékon megszokott szivárvány-jelkép húzódik.

A liberális divattervező által készített papi ruha a Notre Dame-ban

Bár, a Biblia pozitívan ír a szivárványról, a zsidók által abban az időben szinte megszállt marokkói Casablancában született, szabadkőműves divatdiktátor által tervezett egyházi ruha szinte ordít a sok száz éves ereklyék között. Lett is egyébként ebből annak idején ügy, hiszen a katolikus egyház később az öltözetet úgy magyarázta, hogy „a klérus nem tudta, hogy a szivárvány a homoszexuálisok szimbóluma, úgyhogy állítólag ettől függetlenül használták”. Mindenesetre érdekes ez a magyarázat, főleg, hogy a szivárvány jelkép 1970 óta a homokosok világszerte ismert jelképe. Ahogy az is, hogy miért kell egy papi palást elkészítéséhez egy liberális divattervező. Az „újpogányságról”, illetve a katolikus egyházról most itthon kibontakozó, érzelmileg elfogult vita helyett inkább ezektől a szabadkőműves rákos sejtektől kellene megtisztítani a történelmi egyházakat, s ha visszatérünk az alapokhoz, nem lehet baj. Jézus még mindig figyel minket, hiszen feltámadott a keresztre feszítést követően.

S, ha már itt tartunk, szólnunk kell a zsidóságról is. Az Aranybulla és a nyugati törvények is tiltották a zsidóknak a tisztségek viselését. Nyilván okuk volt a szent királyoknak ezt is belefogalmazni az alkotmányba. A szabadkőművesek titkos társaságai azonban kiváló alkalmat jelentettek az egyre nagyobb pénzvagyonra szert tevő zsidóknak arra, hogy a társadalmi piramis aljáról szép lassan a csúcsára jussanak.

Persze, ehhez először fel kellett akasztani a királyokat, vagy inkább le kellett fejezni őket, ahogy a guillotine alá küldték XVI. Lajost, de agyon is lehet lőni őket, mint tették a cári családdal Oroszországban a vörösök. Sikerült a nagy terv, s ma zsidók ülnek a valódi trónokon, legyen az a Világbank, az amerikai központi bank vagy éppen az IMF. A majomketrecekbe pedig Barack Obamákat és Bajnai Gordonokat tettek. Párizsba pedig nem csak az ősz szökött be, hanem kaftános zsidók is, akik manapság hangszórókkal felszerelkezett, hangos autókaravánokkal járják a várost, s időnként meg-megállnak – például az Opera épülete előtt, amely Adolf Hitler szerint a világ legszebb épülete – s zajos körtáncot járnak. A minap került fel a nemzeti radikálisnak mondott internetes hírportálokra az a videó, amin ugyanezt csinálják pajeszos zsidók a pesti metrón is. A provokatív, harsogó zenével és a tánccal a világ feletti győzelmüket ünneplik. Mutatják, hogy ők mindent megtehetnek.

Talán mégis igaza van Batsányi Lajosnak: Vigyázó szemetek Párisra vessétek! Éppen most akarnak a világ legnagyobb múzeumában, a párizsi Louvre épületében McDonald’s gyorséttermet nyitni. Oda, ahol többek között az etruszkok kincseit, vagy éppen Hammurabi közel négyezer éves kőbe vésett törvényoszlopát őrzik. Persze, az épületbe már eddig is a szabadkőműves piramis-szimbólumon keresztül lehetett leereszkedni, már ha az agresszív néger bóvliárusokon át tudta verekedni magát a jámbor érdeklődő.

Jean-Charles de Castelbajac egy másik vallásgyalázó alkotása

Látjuk a szépség körül ólálkodó szörnyeteget. A megfordított piramis nem maradhat örökké így. A természet rendje utat tör magának.

További híreink

„Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!”

Faragó Dániel

Május kilencedike…

Joó György

Kiengedték a karanténból a Vuhanból hazahozott magyarokat

Dunai Tibor

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben

Magyar Jelen