Vigyázzunk mind a harminckét kincsünkre! I.

A fogmosás, a korszerű fogápolás a modern ember életének elengedhetetlen velejárója. Sokan azt gondolják a kellemetlen szájszagok, a lyukas fogak okozta fájdalmak miatt kell – kötelességszerűen – reggel-este kezünkbe venni a fogkefénket, pedig az esztétikumon kívül az egészségünk megóvása szempontjából is nélkülözhetetlen ez a művelet. Ferenczi Eszter dentálhigiénikussal készült kétrészes interjúnk első részében nagyon sok érdekességet megtudhatunk a szájhigiénia fontosságáról, fogaink nélkülözhetetlen szerepéről.   

– Nézzük elsőnek az említett végzettségét, mit is fed ez a tevékenység?

– A dentálhigiénikus olyan szakember, aki minden olyan dologgal foglalkozik, ami a fogászati higiéniával kapcsolatos. Ez jelenthet fogkőleszedést, fogfehérítést, de tanácsadást is fogászati témákban. Ehhez a szakmához szükséges az asszisztensi végzettség, tehát valamilyen fogászati tapasztalattal, gyakorlattal szükséges rendelkezni. 

Nekem egyébként megvan a szakmához tartozó fogtechnikusi, fogászati asszisztensi képesítésem is, a szakmai tapasztalataimhoz pedig jelentősen hozzájárult, hogy másfél évig külföldön – Olaszországban – dolgoztam egy fogorvosi rendelőben.

– Mindenki szeretne vakítóan fehér fogakat, de a fogaink nem csak a bájos mosoly miatt fontosak. 

– A miatt is, meg azért is mert a táplálékkal való kapcsolatunk, annak feldolgozása – az emésztés – már a szánkban megkezdődik. Bármilyen étel kerül a szánkba, a rágás folyamata automatikusan megindul, így előkészítjük a tápanyagot, valamint ezzel jelezzük is testünk többi részének, a gyomrunknak, hogy készüljön fel, hiszen megkezdődik a táplálkozás. Az természetesen nem mindegy, hogy milyen táplálékot veszünk magunkhoz, de bármi is kerül a szánkba, az ott lévő baktériumok – hiszen ugyanúgy akár a bélrendszerünkben, a szánkban is rengeteg baktérium található – azonnal munkába kezdenek. Azért mondható el, hogy az emésztés már a szájban elkezdődik, mert ezek a baktériumok ugyanúgy működnek, mint bármilyen élőlény. Fennmaradásuk, szaporodásuk feltétele az oxigén megléte – amit lélegzéskor szívunk be – és a magunkhoz vett táplálékunk egy részét is felélik. Ezek a kis baktériumok összeállnak, kolóniákat alkotnak, szemmel láthatóvá válnak, ezt a szájban keletkezett anyagot úgy hívjuk, hogy lepedék.

– Ez a lepedék milyen esetben okozhat problémákat az ember számára?

– Ennek a lepedéknek egy része elmeszesedik, s a fogainkon megtapadva alkotja a fogkövet. A megkapaszkodott fogkő pedig a szánkban előbb- utóbb olyan növekedésbe kezd, olyan méreteket ölt, hogy elkezdi nyomni az ínyt, ami egy idő után nem bírja tovább a terhelést, elveszti a rugalmasságát, és kialakul ezen a helyen egy gyulladás. A gyulladás pedig visszahúzódásra, sorvadásra készteti az ínyt, aminek előbb-utóbb a fog elvesztése a következménye.

– Hogyan tudnánk megismerni egy fogat, ha mondjuk, metszetben vizsgálnánk meg?

– Kicsit úgy kell elképzelni, mint egy hagymát, aminek különböző rétegei vannak. Legbelül van a pulpacsatorna, ami táplálja a fogat – hisz a fog egy élő szervezet – s minél messzebb megyünk a rétegekben a felszín felé, annál kevesebb szerves anyagot találunk az összetételében, tehát egyre inkább előjön az élettelen jelleg. A fogat egyébként gyakran hasonlítják ebben a tekintetben a hajunkhoz vagy a körmünkhöz.

– Említette a hajat, a körmöt, velük ellentétben viszont a fogunk néha nagyon tud fájni.

– Ez a fájdalom akkor jelentkezik, ha a fog mélyében van már a baj; amíg csak a felszínén, azt észre sem vesszük. Ha például már hideget vagy meleget érzünk a fogunkkal, az már azt jelenti, hogy a zománcon át tud hatolni ez az érzés, lehet, hogy már azon van például egy kis lyuk vagy repedés, ami ezt elősegíti.

– A fogakra legnagyobb veszélyt a szánkban képződött fogkövek jelentik, azonban ezek nem minden ember szájában képződnek ugyanolyan mértékben. Ennek mi az oka?

– Az egész dolog már a születésünk után elkezd kialakulni, mikor a kisbaba a szájába vesz különböző dolgokat, s ezekkel viszi be a szájába a legkülönfélébb baktériumokat. Én ezért ellenzem, és nagyon nagy problémának gondolom azt, hogyha például kiesik a gyerek szájából a cumi – ami azért elég gyakori – az anyuka gyorsan lenyalja és visszarakja a baba szájába. Mert ezzel a mozdulattal már át is viszi a baktériumokat a saját szájából a gyermek szájába. Ezzel tehát sokat árthat, főleg, ha az anyának nem megfelelő a flórája, de ha megfelelő, még akkor sem javasolnám. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a csecsemők, kis gyerekek immunrendszere – ellentétben az anyáéval – még nem teljesen alakult ezért is okozhat gondot a nem megfelelő baktérium átadása.

– De hát meg kell ismertetni a gyerekek szervezetét a különböző baktériumokkal, nem?

– Ez így van, csak azért nem mindegy, hogy mivel. Vegyük azt a gyakori fiatalkori jelenséget, amikor a tinédzserek nyalják-falják egymást, vadul csókolóznak, de akkor nemcsak a szenvedélyüket fejezik ki egymás iránt, hanem baktériumok tömkelegét is átadják a másiknak. Persze ebben a korban ők ezzel még a legkevésbé sem foglalkoznak. Bár a csecsemőkhöz képest kamaszkorban már erősebb az immunrendszer, az egészség fenntartása érdekében, ebben a korban sem kellene teljesen elhanyagolni a higiéniát. 

Visszatérve a baktériumokra, ezek megjelenésében nagyon sokat számít az életvitel, az, hogy ki hogyan táplálkozik, milyen életmódot folytat, milyen gyakran mos fogat, s persze itt is nagyon sokat számítanak a genetikai adottságok. Ez tehát egy sokváltozós összetételű végeredmény, pont ez okozza, hogy ahány ember, annyiféle szájflóra, nyálösszetétel alakul ki.

– Néha azt látni, hogy színes bőrű embereknek ragyogó fehér fogsora van. Ennek mi lehet az oka, ez is emberfajta függő dolog?

– Tulajdonképpen ezek a dolgok kötődnek a sötét bőrű népességekhez, de nem igazán úgy, mint gondolnánk. Ugyanis a szakmánkban köztudomású, hogy különböző bőrtípusú embereknek különböző a fogaik színezete. Minél világosabb valakinek a bőre, annál világosabb a foga színe is. Az afrikaiaknak például nagyon sötét a bőrük, azért tűnnek olyan fehérnek – bár ha objektíven lemérnénk, akkor ezeknek a fogaknak a színe sötétebb, mint egy fehér ember fogsora – a fogaik, mert nagyon nagy a kontraszt a bőrük színéhez képest. Manapság teljesen természetes, hogy a párválasztás bőrszíntől független, ezért nem lehet általánosítani. Előfordul, hogy egy gyermek színesebb bőrt örököl, de mondjuk egy sárgásabb fogszínt, vagy kisebb méretű fogakat nagyobb szájpaddal.

Az is érdekes, hogy a fogak mérete függ az adott személy méretétől is; egyszerűbben fogalmazva, a nagyobb termetű emberek szájában nagyobb fogakat is találunk.

– Térjünk vissza fogaink legnagyobb ellenségére, a fogkőre, ezt az anyagot hogyan kell elképzelni?

– Fogkőnek az egyre növekvő baktériumkolóniák megkövesedett anyagát nevezzük. A nagy veszélyt az jelenti fogaink számára, hogy ez a fogkő saját szempontjából legideálisabban a fog nyaki részén szeret a legjobban megtelepedni, mivel bármilyen mozgó képlet problémát okozhatna a lepedék megtapadásában.

Azt tudnunk kell, hogy az anatómiánk úgy van kitalálva, hogy a fogat az íny védi, ami teljesen le tudja zárni a baktériumoktól a foggyökér részt, a fogunk élő részét. A fog szerves része szorul tehát a legnagyobb védelemre a szervetlen anyaga – mint a zománc – az viszont védtelen.

A kialakuló fogkő viszont visszanyomja az ínyt, s ezáltal a káros baktériumok be tudnak jutni a foggyökér felé. Ha a baktériumok jól érzik magukat, akkor elkezdenek szaporodni, növekednek a kolóniáik, s egyre lejjebb szorítják az ínyt. Az ínyünk meglehetősen rugalmas, de van egy tűréshatára; ha ezt elérjük, akkor elkezd sorvadni, vagy akár el is válhat a fogtól. Ekkor a gyulladás egyre erősebbé és erősebbé válik odabent, aminek nemcsak az a vége, hogy ez részünkre nagy fájdalommal jár, de az is, hogy előbb-utóbb elveszítjük ezt a fájó fogunkat.

– Megoldást jelentene minden fogunkat kihúzatni és újakat beölteni a helyükre?

– Ez egy régi és rossz elképzelés volt, ezt az idő túlhaladta. Ma már a cél minden fog lehetőség szerinti megmentése, s ennek egyik oka pont a fogakat tartó állkapocs viselkedése. Amelyik részen az ember elveszíti egy vagy több fogát, ott a fogakat tartó állkapocscsont is elkezd sorvadni. Ez jól kimutatható azoknál az embereknél, akik kivehető műfogsort hordanak, hiszen náluk a szájképlet állandóan változik. Az állkapocscsont folyamatos sorvadása miatt, időről időre alá kell bélelni a műfogsort tartó részt, már csak ezért is legjobb, ha megőrizzük a természettől kapott fogainkat.

– Napjainkban megjelentek az implantátumok is, erről mi a véleménye?

–  Ez a módszer eléggé ijesztőnek tűnik, hiszen az állkapocscsontba fúrnak bele, viszont ez semmilyen komolyabb fájdalommal nem jár. Előnye ennek a módszernek, hogy a befúrt csavar, illetve a ráhelyezett műfog arra készteti az állkapocscsontot, hogy megálljon a sorvadása, ez által egy nagyon hosszú távú, akár örök megoldást jelenthet. Ez tehát egy költséges megoldás, viszont egészségmegőrzés szempontjából – ha valaki elvesztette az eredeti fogait – jelenleg a legjobb választás.

Cikkünk folytatásában arra fogunk kitérni, hogy mit tegyünk fogaink megóvása érdekében, melyek azok a mindenki által használható praktikák, amelyek segítenek bennünket ebben a folyamatban.