Négylábú unokatestvérek, a kutya-farkas viszony II.

A kutyák és a farkasok olykor, szándékosan vagy véletlenül, de kereszteződnek egymással. Arra a kérdésre, hogy vajon az így megszületett állatoktól milyen tulajdonságok várhatóak, illetve hogy ezek a tulajdonságok egy előre kiszámítható folyamatból jöttek létre, vagy csak a véletlen esetleges következményei, a folytatásban is Dr. Kubinyi Enikő egyetemi tanár, etológus mondja el hozzáértő válaszát.

– A csehszlovákok valamikor az ötvenes években hosszú kísérleteket folytattak farkasok és németjuhászok keresztezésével, mi lett ennek az eredménye?

– Ezeket a kutyákat farkas hibrideknek nevezzük. Ha az volt a cél, hogy legyen egy jó felépítésű, egészséges, de jól irányítható munkakutya, akkor azt mondanám, hogy ez nem valósult meg, ezek az állatok munkára nem igazán alkalmasak. Bár ezek a kutya-farkas keverékek nagyon szépek, hiszen küllemükben jól hozzák a farkast, viszont a viselkedésükben is megnyilvánul a farkasok mentalitása, és emiatt nem szívesen fogadják el az irányítást. Ezt sokszor úgy fogalmazzák meg, hogy makacsok, önállóak, szeretnek elszökdösni vagy összeverekedni. Szakemberré kell válni ahhoz, hogy valaki jól tudja kezelni őket.

– Egyébként ön mondjuk tartana egy ilyen farkas hibridet otthon?

– A legtöbben azért tartanak ilyen állatokat, mert nagyon szépek, és a kutyagének miatt a farkasoknál egyszerűbb a tartásuk. De az én számomra még mindig túl nehezen nevelhetők, én a mindenkivel barátságos, szívesen alkalmazkodó kutyákat kedvelem.

2001–2002-ben részt vettem farkasok nevelésében és összehasonlítottuk azonosan nevelt kutyák és farkasok viselkedését. Nagyon sokféle kutya vizsgálatát végeztem, viselkedés-és genetikai vizsgálatokat, személyiségvizsgálatokat.

Arról is készült vizsgálatunk, hogy a kutyák egy ugyanakkora termetű példánya, mint a farkas, kisebb aggyal rendelkezik. Tehát a háziasításnak  az egyik következménye az lett, hogy csökkent az agymérete a kutyáknak. S más tekintetben is megváltozott a felépítésük, rövidebb lett az orruk, kisebbek lettek a fogaik.

Vannak persze nagyon erőteljes felépítésű kutyák, és természetesen van is ilyen cél, hogy kutyákkal védekezzenek farkasok ellen. Például a nagytestű pásztorkutyáknak az a feladata, hogy védjék a nyájat a farkasok ellen, és ezt meg is tudják tenni. 

– Tehát akkor nagyon csúnyán fogalmazva egy kutya butább, mint egy farkas?

– Nem így mondanám, inkább arról van szó, hogy a túléléshez sokkal kevesebb erőfeszítésre van szüksége, hiszen az emberek tartják életben. Az agy egy nagyon energiaigényes szerv, úgyhogy ha a túléléshez kevésbé van szükség rá, akkor a természetes szelekció abba az irányba megy, hogy csökkenthető az agyméret, mert a szervezet nem tart fönt fölöslegesen egy ennyire költséges szervet. Viszont általánosságban azt mondani, hogy a kutyák butábbak, az túlzás lenne, mert ez attól függ, hogy mit vizsgálunk. Az tény például, hogy a kutyák jobban irányíthatóak, szófogadóak – vagyis általános felfogás szerint okosak – egy farkas meg nem szófogadó. De úgy is közelíthetünk ehhez a kérdéshez, hogy a farkasok önállóbbak a döntéseikben, nem kíváncsiak arra, hogy más mondja meg nekik, hogy mit is kellene csinálni.

– A kutya és farkas felépítésének a hasonlósága akár természetes úton való párosodást, szaporulatot is eredményezhet?

– A farkas a kutyát sokszor zsákmányállatnak tekinti, viszont a párzási, ivarzási időszakban más a helyzet, ilyenkor a természetben is előfordul, hogy szaporodnak egymással a kutyák és a farkasok.

Vannak erre bizonyítékok is, Olaszországban egy kameracsapda már rögzített olyan farkasfalkát, amelyben egy fekete-fehér foltos, juhászkutyára emlékeztető állat trappolt. De készültek Európában máshol is felvételek, ahol a képen egy fekete színű farkas tűnik fel, ez is biztos, hogy kutyával való kereszteződésnek az eredménye. 

De ami talán a legérdekesebb, hogy a Kaukázusban, ahol az őrkutyáknak az lenne a feladata, hogy őrizzék a nyájat a farkasoktól, a kutyaállomány  tíz százaléka farkas hibrid. Van, hogy a kutya közvetlen felmenője egy farkas, mert az ivarzási időszakban a szabadon tartott, farkasokhoz hasonló méretű kutyák engedik magukat befedezni a farkasoktól.

Amerikában a farkasokon kívül a prérifarkasok is keveredhetnek kutyákkal. Ami minket is érint, az az, hogy akár Horvátországban, akár Magyarországon, az egyre inkább elszaporodott aranysakálokkal párosodnak a kutyák. 

– Térjünk vissza az alapesetre, amikor kutya és farkas párosodik, mit lehet mondani a megszületett utódokról?

– Annak, hogy milyen lesz ezeknek az állatoknak a viselkedése, nincsenek határozott törvényszerűségei, hiszen attól függ, hogy milyen kutyával párosodott a farkas. Azért az általánosságban elmondható, hogy a hibrid sokkal kevésbé lesz engedelmes, tehát kevésbé lesz tanítható és motiválható, nem lesz annyira szófogadó. Úgy is mondhatjuk, hogy makacs lesz és önálló, ezért hajlamosabb lesz arra is, hogy levadássza a többi háziállatot. Hajlamosabb lesz a szökésre, az agresszióra, úgyhogy sokkal határozottabb kezű nevelés kell hozzá, és még ebben az esetben is lehet, hogy adott esetben mindig veszélyes marad például a gyerekekre.

– Ennek ellenére régóta folynak kísérletek a kutya-farkas hibridekkel, tudható előre a kölykök viselkedése?

– Tudományos kísérletek nem folynak. Divatból hoznak létre hibrideket, a Trónok harca jó reklámot csinált nekik. Kutyák tenyésztésekor a kiválasztott szülők eleve egy fajtához tartoznak, eleve sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz, mint egy farkas, meg egy valamilyen kutya, és hasonló szülőknek a kölykei is hasonlóak lesznek. Viszont hogyha egy farkast és egy valamilyen kutyát párosítunk, akkor az egyáltalán nem mindegy, milyen fajta a kutya. Tehát lehet egy malamuttal párosítani, de lehet egy uszkárral is, és akkor értelemszerűen más-más félék lesznek a kölykök. De hogy milyenek, azt nem tudjuk megmondani, mert bár vannak kölyöktesztek, azok csak nagyon durva becslésre valók, lényegében nincsenek olyan tesztjeink, amelyek segítségével meg tudnánk határozni, hogy milyen lesz majd az állat felnőttkorában.

– Akkor ezekben az esetekben elég nagy a viselkedési szórás?

– Igen, mert kölyökkortól kezdve – hiszen nagyon tanulékony állatokról beszélünk – az állatok nagyon sok benyomást szereznek az életük során, a viselkedésüket pedig erősen befolyásolják ezek a tapasztalatok. Az is sokat számít, hogy hogyan tanítják, hogyan képezik őket, mert egy rossz adottságú kutya – vagy akár egy hibrid is – egy jó kiképzőnek a kezében jobb teljesítményre képes, mint egy olyan kölyök, aki adott esetben lehet, jobb adottságokkal született, de nem értettek a neveléséhez.

– Itt felmerül a kérdés, a genetika számít, vagy a tanult viselkedés?

– Egy egyeden belül nem lehet szétválasztani azt, hogy egy viselkedésnek mekkora része örökölt, és mekkora része tanult. Minden viselkedésre igaz – ez az emberi viselkedésre és kutyáknak a viselkedésére is egyformán helytálló –, hogy azt az egyed részben tanulta a környezetétől, részben örökölte az őseitől.