A jognak asztalánál – a jogos védelem

Jogi sorozatunk második részében ismét egy mindenki számára hasznos jogi témát dolgozunk fel, hiszen mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem számíthatunk arra, hogy a rendőri erők jelen vannak és meg tudnak minket védeni, ezért saját magunknak kell ebben a nehéz helyzetben felvenni a küzdelmet támadóinkkal. Jelen írásunkban újfent dr. Grundtner András világítja meg számunkra, mit kell értenünk jogi értelemben vett jogos védelem alatt, a Btk. illetve a bíróságok hogyan viszonyulnak ezekhez a helyzetekhez.

– A legjobb először tisztáznunk a fogalmat, mit is ért a jog jogos védelem alatt?

– Jogos védelemnek nevezzük a jogban azt a tevékenységet, amikor valaki a saját, vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen irányuló, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadást elhárít. Ez a tevékenység nem büntethető, ha fennállnak a feltételei a büntethetőséget kizáró ok, azaz aki jogos védelmi helyzetben van, azzal szemben megszüntetik a büntetőeljárást.

– Itt rögtön felmerülhet egy kérdés, mit értünk közvetlenül fenyegető jogtalan támadás alatt?

– A jogtalan támadás olyan aktív, rendszerint erőszakos magatartás, ami valamely bűncselekmény, vagy szabálysértés tényállását valósítja meg. A támadás közvetlenül fenyegető, ha a támadás rövid időn belül várható és kétséges, hogy az védekezés nélkül elhárítható lenne. Ez utóbbinak a megítélése a legnehezebb az egész jogos védelem kérdéskörben. Annak ugyanis, aki ilyen helyzetbe kerül, nyilvánvalóan pillanatok alatt kellett döntést hoznia, míg azt, hogy ez a cselekedete az adott szituációban jogszerű volt-e, vagy sem, azt a bíróság dönti el, mégpedig úgy, hogy szakértők bevonásával hosszasan elemzi, tárgyalja az adott helyzetet.

Pozitív változás, hogy míg a régi büntető törvénykönyv szigorú feltételekhez kötötte a jogos védelem megállapíthatóságát – tehát nagyon ritkán adott rá hivatkozási alapot – az új, jelenleg hatályban levő Btk. kiterjesztette a jogos védelem lehetőségeit, körét.

Megjegyzendő, hogy ez azon ritka változtatások egyike a Mi Hazánk szerint, ami egyértelműen pozitív előrelépés volt a Btk. fejlesztése tekintetében. Egyrészt nem állhat mindenki mellett rendőr, hogy intézkedjen, másrészt évek alatt sem jött el az a rend, amire a kormányzat azt ígérte, hogy két hét alatt bekövetkezik. Vagyis belátható, hogy az államnak ebben az esetben le kell mondania az erőszak alkalmazásának monopóliumáról, és lehetőséget kell adnia erre annak, aki védekezésre kényszerül.

– Gyakorlati esetet említve, jogos védelem-e például az, hogyha két ember verekszik, és egy harmadik beavatkozik akár a láthatóan gyengébb mellett?

– Abban az esetben, ha két ember verekszik, mondjuk egy kocsma előtt – feltételezve, hogy kölcsönösen verekedni akartak – akkor mindketten letértek a jogszerűség útjáról, jogos védelemre már nem hivatkozhatnak, ezért hiába kerül az egyikük alávetett helyzetbe, akkor sem avatkozhat be jogszerűen, támadólag fellépve senki segítségül mellette. Beavatkozási lehetősége harmadik félnek csak akkor van, hogyha a védendő személy saját maga jogos védelmi helyzetben van.

– Hogyha végigmegyünk, a definíció szavain, mindegyikre el lehet mondani körülbelül, hogy a bírói gyakorlat alapján miért érdekes, mi az, amiben állást kellett foglalni?

Amikor a Btk. meghatározza jogos védelem szabályait, a törvény szövegében minden egyes szónak jelentősége van, ezeknek a szavaknak a konkrét fogalmi tartalmát pedig vagy a jogszabály értelmező rendelkezése, vagy a bírói értelmezés bontja ki.  Ez utóbbi a bírói gyakorlat, amely szerint a jogosság, mint kulcsfogalom adott helyzetre alkalmazott megítélése alapján eltérő döntések születhetnek. Az előbbi példánál maradva: amikor egy kocsmán belül valaki elfogad egy verekedésre való felhívást – bár nem ő kezdeményező, de elfogadja – és kimenve a kocsmából harcba száll, akkor nincs jogos védelmi helyzetben. Ellenben, ha a verekedésre való felhívás elfogadása nélkül kimegy a kocsmából, őt ott kint megvárják, és ott elkezdenek vele erőszakoskodni, akkor már jogos védelmi helyzetben van.

– Meglehetősen nehéz lehet, ezt hallva az egyes esetek megítélése.

– Igen, az, így ha bíróság elé kerül egy ügy – mivel minden szituáció más és más – a bíróság akár évekig is vizsgálhatja ezt, hiszen minden apró dolognak, mozzanatnak jelentősége lehet.

Régebben a bíróságok nem nagyon adtak helyt a jogos védelemre való hivatkozásnak, de ma már ez nem így van. Sőt van a jogos védelemnek több olyan minősített esete is, amikor a jogszabály maga állít fel vélelmet amellett, hogy a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha a védekező élete ellen irányult volna, magyarul a sértett arányosan védekezhet, akár a támadó, vagy támadók életének a kioltásával is. Ezek azok az esetek, amikor egyrészt a személy ellen irányuló támadást éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve, csoportosan követik el, másrészt a felsoroltak közül bármely módon elkövetett támadás során lakásba, illetve fegyveresen az ahhoz tartozó bekerített helyre hatolnak be.

– Itt megjelenik az arányosság mértéke fogalom, vagyis hogy mi tekinthető még megengedhető védekezési tevékenységnek.

– Itt is van változás, a régi Btk. ezt is meglehetősen szűken mérte, s azt mondta ki, hogy mindig mérlegelni kell az arányosságot, s ha valaki túllépésben volt – túllépésnek hívták, ha valaki a támadás súlyánál erőszakosabban válaszolt – akkor azt büntették. Ma alapvetően a menthető, azaz indokolt felindultság és az ijedtség miatti túllépés nem büntetendő, tehát ma már nem vizsgálja a bíróság azt, hogy mennyivel lett ez aránytalanabb, hogyha az egyébként nem egy megtorló jellegű cselekmény.

– Megint egy gyakorlati példát hozva, ha valaki kap egy pofont, az felhatalmazza őt, hogy jogos védelem címén a másiknak maradandó sérülést okozzon?

– A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, annak következményeit a támadó viseli, a védekező elhárító cselekményét pedig méltányosan kell megítélni. Egy pofon tettleges becsületsértést, esetleg könnyű testi sértést eredményező támadás, a válasz reálisan lehet arányosan súlyos testi sértés és annak maradandó egészségkárosodást okozó minősített esete is, de nem a sérelmek egymáshoz viszonyított aránya a lényeg, hanem az, hogy a jogos védelmi helyzettel nem lehet visszaélni. Amennyiben egyrészt a válaszcselekmény azonnali – tehát nem időbeli túllépésről beszélünk, ami akkor következik be, hogyha a támadó felhagy már a támadó szándékkal, a megtámadott fél pedig később visszatámad –, és másrészt a megtámadottat nem a megtorlás vezérli, akkor ez a cselekmény nem büntetendő az új Btk. szerint akkor sem, ha az ijedtség vagy menthető felindultság hiányzik.

– Vegyünk egy másik esetet, valaki este kutyát sétáltat és megtámadják, ő ráuszíthatja a támadóra a kutyát?

– A megtámadott mindent eszközt igénybe vehet a maga védelmére, így akár a kutyáját is. Vannak persze olyan eszközök, amiknek tilos a tartása – ha nincs rá külön engedélye – de ezeket is előveheti önmaga védelmére. Ebben az esetben, ha egyébként a feltételeknek megfelel, akkor őt felmentik jogos védelemre hivatkozva, de ha mondjuk ehhez lőfegyvert használt, akkor egy másik eljárásban pedig el fogják ítélni lőfegyverrel való visszaélés bűntette miatt.

– Egy újabb szituációs példa, valaki sétáltatja a kutyáját, egy illető odamegy hozzá, szóváltásba kerülnek, és a gazda kap egy pofont majd az illető elmegy, ekkor ráuszítható még a kutya?

– Természetesen nem, hiszen ez egy büntetendő időbeli túllépés, mert a támadást az illető már befejezte. De addig az időpontig, míg a támadás, vagy erőszakos fellépés tart, addig ugye használhat védekező eszközt, így a kutyát is.

A támadó cselekményét tehát két részre lehet bontani, a megtámadott minden eszközzel védekezhet – akár sokkal agresszívabb módon is, mint maga a támadás – de csak addig, amíg a támadó – önszántából, vagy valamilyen külső tényező hatására – fel nem hagy a támadással. Ezután a megtámadottnak már nincs jogos védelmi helyzete, s emiatt ő nem léphet fel támadólag a korábbi támadó ellen.

– Mi a tényállás akkor, ha egy támadás nem az utcán, hanem a valakinek a lakásában történik, mondjuk akkor, ha betörnek hozzá?

– Ugyanúgy, mint az éjszaka, csoportosan, fegyveresen, illetve felfegyverkezve elkövetés, ez is egy külön minősített esetkör. Ha egy lakásba mennek be valamelyik minősített módon – tehát vagy fegyveresen, vagy csoportosan, vagy felfegyverkezve, vagy éjszaka – az is törvényvélelem alapján az élet ellen irányuló támadásnak minősül. Tehát nem is kell vizsgálni innentől az arányosságot akkor sem, hogyha kioltja a támadó vagy a támadók életét az, aki védekezik. Van viszont ugyanennek a minősített esetcsoportnak egy olyan része, ami nem a lakásról, hanem a lakáshoz tartozó elkerített helyről, tehát mondjuk egy elkerített kertről szól. Oda csak arról állítja fel a vélelmet a támadóval szemben az emberölés arányosságára a törvény, hogyha fegyveresen mennek be, tehát ott a csoportosan, vagy éjszaka, vagy felfegyverkezve elkövetés már nem alapozza meg a vélelmet. Az életben azonban sokszor nehéz megítélni pillanatok alatt a megtámadottnak, hogy a támadónál van-e fegyver, a legtöbb ilyen esetben rettentő nehéz a bizonyítás.

A bíróság elé került esetekben általános szabály, hogy az államnak, az ügyészségnek kell bizonyítani a bűnösséget, de hogyha a büntethetőséget kizáró okokra hivatkozik valaki, akkor az arra való bizonyítékokat viszont neki kell szolgáltatnia.

– Lehet-e az is jogos védelem, ha támadólag cselekszünk, mert feltételezzük, hogy meg fognak támadni minket?

– Igen, jogos védelem esete fennállhat akkor is, ha még a támadás nem történt meg. Tehát valaki mondjuk nyúl az asztalon lévő kés felé, s előtte azt hangoztatta, hogy azt ő bántalmazásra fogja használni, akkor – még mielőtt ezt megtenné – erőszakosan felléphetnek vele szemben, mert ez is jogos védelemnek minősül. Azonban a sima becsmérlés, illetve a jövőbe vetett fenyegetés – egyszer majd teszek veled ezt meg ezt – nem ad alapot a jogos védelemre, a fő hangsúly mindig a most-ban, a jelenben történő cselekedetekre vonatkozik.

– Ha a fenyegetés csak verbális, vagyis szóbeli, arra miként lehet reagálni?

– Ha az élet vagy súlyos sérülés okozására irányuló kijelentés van, akkor már igazából jogos védelmi helyzetben van az, aki védekezik. Persze vizsgálni kell, hogy előtte mi volt, hogy volt-e kölcsönös verbális inzultus. Tehát hogyha két ember csak veszekszik, és azon belül elhangzanak szóbeli becsületsértő kijelentések, akkor még egyik sem alkalmazhat erőszakot. De akkor, amikor a kijelentés azt tartalmazza, hogy most téged én bántalmazni foglak, akkor már a szóban megtámadott alkalmazhat erőszakot, jogos védelem gyanánt.

– Miben változott még például lényegesen a joggyakorlatban a jogos védelem megítélése?

– 2009 előtt a Btk. és a régebbi joggyakorlat is elvárta a megtámadottól a kitérési kötelezettséget, de ez mostanra megváltozott.

A kitérési kötelezettség azt jelentette, hogy amikor a támadó közeli hozzátartozó volt, vagy láthatólag kóros elmeállapotban, láthatóan tudatzavarban – magyarul valamilyen eszelős – állapotban volt, az elől ki kellett térni, azaz meg kellett próbálni elmenekülni. Vélhetően a kitérési kötelezettséget azért helyezte hatályon kívül a jogalkotó, mert észlelte, hogy a társadalom által elfogadhatatlanná vált – az ennek ellenére sajnos egyre gyakrabban előforduló – családon belüli erőszak, és jogi lehetőséget akart adni a védekezésre a sértettnek ebben az esetben is.