Mindenki anya volt a parlamenti padsorokban

Gyönyörű, verőfényes tavaszi nap volt április 5-ike szombatja. Azonban még ennél a napsütésnél is jobban bearanyozta több mint négyszáz édesanya napját az a tudat, hogy résztvevői lehetnek az első Anyaparlamentnek az ország házában.

Ha az ember elhelyezkedett az Országház felsőházi üléstermének karzatán és lepillantott a parlamenti patkóra, olyan látványban volt része, amelyet még ennek az ódon épületnek a falai sem láttak soha. A képviselői helyeken, de még az elnöki pulpituson is csupa-csupa nő foglalt helyet. A férfiak „diszkriminatív kirekesztése” azonban ez alkalommal nem a véletlen műve volt, hanem annak volt köszönhető, hogy az első Anyaparlament tartotta ülését a teremben.

Az Anya-Ország Alapítvány és a Mi Hazánk Mozgalom által szervezett Anyaparlament első plenáris ülése néhány perccel 10 óra után a Himnusz eléneklésével kezdődött meg. Most azonban nem volt vitadélután, azonnali kérdések sem hangzottak el, ezek helyett érdekesebbnél érdekesebb anyasággal, gyermekneveléssel, családügyi kérdésekkel kapcsolatos előadásokat hallgathatott meg a négyszáz anyaképviselő. Az előadók között volt dr. Borvendég Zsuzsanna EP-képviselő, dr. Fiszter Zsuzsanna hitelügyi szakértő, Füssy Angéla, a Magyar Jelen újságírója és dr. Pécsi Rita neveléskutató is. A referátumokra szánt két óra gyorsan elszállt, zárásképpen parlamenti ülés keretében kézfelemeléssel – mint az elnöklő Dúró Dóra megállapította, szemmel látható többséggel – fogadták el az Anyaparlamentnek szánt tíz pontból álló határozati javaslatot, illetve Novák Előd és Téglássy Imre átadták a Magyar Életért díjat a háromgyermekes édesanyának, Kertész Nikolettának. Végül a Szózat és a Székely himnusz eléneklése után állófogadás várta a résztvevőket, ahol lehetősége nyílt az anyáknak az egymás közötti beszélgetésekre.

Ezen a fogadáson találtunk néhány neves közszereplőt és a nevük elhallgatását kérő nyilatkozókat is, a következőkben a velük készült interjúkból adunk közre rövid válogatást.

Az Anyaparlament ötletgazdája, megálmodója és megvalósítója Dúró Dóra, a Mi Hazánk alelnöke a rendezvény kapcsán az alábbiakban foglalta össze legfontosabb gondolatait:

„Mindenképpen nagyon sikeresnek érezhetjük már az első Anyaparlament rendezvényünket is, sokak szemében láttam meghatottságot, szemmel láthatóan mindenki nagyon felemelőnek érezte az eseményt, s ez mindenképpen a folytatásra ösztönöz minket. Ezért rendszeresen – hogy milyen időközönként, az még nem dőlt el – fórumot szeretnénk biztosítani az édesanyáknak, bár az nem biztos, hogy erre mindig itt az Országházban kerül majd sor. Ezek a rendezvények arra is szeretnék majd felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel forduljanak az édesanyák felé, hisz a jövő az ő kezükben van.

Az Anyaparlamentre bárki jelentkezhetett, a meghívásnak annyi volt a kitétele, hogy az aspiránsnak anyának, nagymamának kellett lennie. Végül a felhívásunkra több mint négyszáz édesanya és közel száz gyermek regisztrált. Az édesapák is elkísérhették a párjukat, ők a karzaton foglalhattak helyet, a kisbabás anyukáknak szoptató, pelenkázó helyiséget biztosítottunk, a nagyobb gyerekek pedig az ülés ideje alatt parlamenti tárlatvezetésen vehettek részt.

A mostani Anyaparlament ülése alatt adtuk át a Magyar Életért díjat is, a díjazott Kertész Nikoletta lett, aki minden tiszteletet megérdemel, hiszen egyedül neveli édesanyaként három sérült gyermekét.

Az ülés után egy állófogadás keretében vendégeltük meg a meghívottakat, ahol lehetőségük volt kötetlenül beszélgetni nemcsak egymással, de az ülésen előadókkal és a megjelent mi hazánkos országgyűlési képviselőkkel – dr. Apáti Istvánnal, Novák Előddel, Szabadi Istvánnal – is."

Dr. Borvendég Zsuzsanna nemcsak, mint a Mi Hazánk európai parlamenti képviselője, hanem mint az Anyaparlament egyik felszólalója is nyilatkozott lapunknak:

„Fantasztikusnak tartom az ötletet, hogy anyákat hívtak meg a világ legszebb parlamentjébe, mert ez az épület nem arról híres, hogy itt a nők, az anyák valaha is erőfölényben lettek volna. Egy ilyen helyre meghirdetni egy Anyaparlamentet, az azt is jelenti, hogy van olyan politikai erő Magyarországon, amely nemcsak a család és a hagyományos értékek mellett áll ki, de elismeri és méltányolja azt a hihetetlen plusz energiát is, amivel egy családanya felneveli a jövő generációját. S teszi ezt egy anya mindamellett, hogy hasonló terheket cipel a vállán, mint a férfiak, hiszen ma már egy nő is dolgozik, segít az anyagi biztonság megteremtésében, sőt sok esetben karrierjét is építi.

Az előadásomban összevetettem a nyugati világ és a mi anyamodellünket, rámutattam, hogy nekünk kötelességünk megőrizni a mi hagyományos családi értékeinket. Sőt továbbmegyek, rajtunk, közép-európaiakon múlik, hogy sikerül-e megmenteni az európai civilizációt, és még a nyugati emberek számára is megmenteni azokat az értékeket, amelyek most elveszni látszanak. Hiszen napjainkban Nyugaton nem hogy szabadon fellépni, de még szabadon gondolkodni sem lehet igazán, ott az emberek többsége talán fel sem fogta még, hogy milyen veszélyben vannak. Tehát nemcsak saját magunkat védjük, amikor óvjuk az értékeinket, hanem akárcsak évszázadokon át, most is Európa védőbástyája vagyunk, bár most nem karddal harcolunk, hanem – s ez is meglehetősen nehéz feladat – szellemi honvédelmet folytatunk."

A Magyar Életért díj kitüntetettje Kertész Nikoletta a következőket mondta:

„Úgy érzem ez a díj, az elmúlt 25 nehéz évem elismertségét szimbolizálja, illetve annak az elismerését, hogy amiért eddig küzdöttem, az jó és igaz volt. Fel szeretnénk hívni a figyelmet arra – mert meggyőződésem, hogy az én három gyermekem betegségeit is ezek okozták –, hogy a védőoltások, sok esetben nagyon komoly veszélyt jelenthetnek a gyermekek számára és megbetegíthetik őket. Nem vagyunk oltásellenesek, viszont ügyvéd és orvos csapatunkkal azért küzdünk, hogy Magyarországon is – miként a világ legtöbb országában ez már megvalósult – az oltások beadásának választása önkéntes legyen.

Mi tehát nem ellenesek, hanem kritikusak vagyunk az oltások tekintetében. Mi nem azt akarjuk elérni, hogyha bárki szeretné beoltatni a gyermekét, az ne tehesse meg, de azt mindenképpen, hogy – a szülők illetve akár a gyermekorvos javaslatát figyelembe véve – ne mindenki legyen kénytelen fölvenni az állam által előírt oltásokat.

A Mi Hazánk – illetve elsőként személy szerint Novák Előd – egyetlen parlamenti erőként állt be az általunk megfogalmazott célok mögé. Ennek része az is, hogy olyan parlamenti indítványt nyújtottak be, amelynek megfogalmazásában nekem is jelentős szerepem volt. De nem állunk meg ezen a ponton, a párt csatornáin keresztül el tudunk jutni ahhoz a szélesebb réteghez is, akiket magunk mögött szeretnénk tudni céljaink megvalósítása érdekében.

Legszentebb meggyőződésem, hogy az oltási kötelezettség nemsokára feloldásra kerül. Elsőként azt szeretnénk elérni, hogy a gyermekorvos adott esetben adhasson mentességet, a következő lépcső pedig az, hogy csak az kapjon oltást, aki azt kifejezetten kéri.

Már csak azért is remélem, hogy teljes siker koronázza törekvésünket, hiszen napjainkban Európa 27 országából 17-ben önkéntes az oltás, de a többi országban is jóval kevesebb a kötelező oltások száma, mint hazánkban. Ebben a sorban a sok kötelező oltással a világ országai között mi állunk az első helyen, s ezen mindenképpen változtatnunk kell."

Az egyik anyaparlamenti képviselő babájával a hasi hordozójában, név nélkül mondta el számunkra benyomásait:

„Facebookon értesültünk férjemmel erről a rendezvényről, neki rögtön az volt az első mondata, hogy nekem itt kell lennem. A nálam lévő héthónapos kisbaba a harmadik gyermekem, mellette van egy hatéves és egy kétéves gyermekünk is. Grafikus a végzettségem, Budapesten lakunk, férjem és másik két gyermekem sajnos nem tudott eljönni.

Most úgy van a felállás nemek tekintetében a családunkban, hogy két lány és egy fiú, de a férjem nagyon szeretne egy új gyermek vállalásával »egyenlíteni«. Mindhárom gyermeket egy csodaként élem meg, így egy újabb csöppség vállalásától sem ment el a kedvem, s mivel a családon belüli csapatmunka is remek, így ha úgy adódik, állunk mindennek elébe.  

Visszatérve az Anyaparlamentre, annak nagyon örülök, hogy volt helyiség szoptatásra, pelenkázásra. Ezt a lehetőséget igénybe is vettem, de emiatt sajnos nem tudtam minden előadást teljes egészében meghallgatni. Az előadók között voltak néhányan, akiknek ismertem a nevét, és – mert én eddig nem igazán foglalkoztam politikával – számomra eddig ismeretlenek is. A harmadik gyermekem megszületése után erősödött meg bennem az az érzés, hogy ebből a politikai állásfoglalásból nekünk sem lehet többé kimaradnunk.

Ha a rendezvénnyel kapcsolatban lehet némi hiányérzetem, akkor az az, hogy nem volt lehetőség hozzászólásokra, kiegészítések elmondására. Bár belátom, hogy ebbe az időkeretbe ez már nem férhetett bele, de talán, ha lesz folytatás, akkor majd ott ezekre is lesz lehetőség."

A mellettünk lévő pultnál falatozó édesanya is szívesen bekapcsolódott a beszélgetésbe: 

„Én a Mi Hazánk tagja vagyok, sőt ennek keretében Szekszárdon önkormányzati képviselősködöm. A pártvonalon e-mailben kaptam értesítést, hogy lesz ez a rendezvény, s akkor határoztam el, hogy jelentkezem. Megfeleltem a feltételnek, hiszen két gyermek – egy nyolcéves kislány és egy ötéves kisfiú – édesanyja vagyok. Mivel Szekszárd elég messze esik Budapesttől, a korai kelés miatt őket nem tudtam magammal hozni, amit nagyon sajnálok, mert a Parlamentben én már többször jártam, s minden alkalommal gyönyörűnek találom.

Úgy gondoltam, hogy egy ilyen esemény jó alkalom arra, hogy mi, mint édesanyák összegyűljünk, és akár az előadások által, akár az azt követő beszélgetéseken információkhoz jussunk, információkat tudjunk egymásnak átadni. Az előadásokat nagyon hasznosnak találtam, hiszen minden édesanya figyelmét felhívta arra, mire érdemes odafigyelnie. Az előadókat ismertem, így azt is tudtam, kitől milyen témában várható beszéd, s a változatosság miatt a két óra sem tűnt hosszúnak. Egyszóval nagyon örülök, hogy itt lehettem, s ha lesz másik alkalom bizonyára arra is jelentkezni fogok."

Fotó: Cavalli Mátyás