Hallottál már a meseterápiáról?

„A mesék közvetlenül a tudattalanhoz szólnak, képeket és szimbólumokat közvetítenek, amelyeket minden ember ösztönösen ért. Más terápiás módszerekkel szemben a mese nem analizál, nem boncolgat – egyszerűen belső utazásra hív, ahol a hallgató maga talál rá a saját válaszaira. A népmesék ősi mintázatokat hordoznak, amelyek évezredek alatt formálódtak és közös emberi tapasztalatokat sűrítenek magukba.” – Csabai Dorina Eszter mese- és művészetterapeutával beszélgetett Temesvári Márta a meseterápiáról.

– Mit jelent a „meseterápia” kifejezés, és mit csinál egy „meseterapeuta”?

– A meseterápia egy olyan módszer, amely a történetek, különösen a népmesék erejét használja az önismeret fejlesztésére, a lelki folyamatok megértésére és a belső erőforrások aktiválására. A meseterapeuta segíti a résztvevőket abban, hogy a mesék szimbólumai által saját élethelyzetüket felismerjék és új nézőpontokat találjanak.  

– Hogyan kerültél kapcsolatba a meseterápiával? Mi vonzott benne?

– Egészségtan tanárként végeztem az egyetemen, s úgy találtam, hogy a mesék, azon belül is a népmesék hozzájárulhatnak az egészséghez, a teljességhez. Nem elhanyagolható, hogy minden népcsoportnak vannak népmeséi, melyek bárki számára hozzáférhetők.

Ez még csupán a mesélés öröme, út a kiteljesedéshez. A mesemondásra, mint terápiára azért van szükség, mert elszakadtunk attól a világképtől, mely harmóniában tart bennünket, s ide vissza kell találnunk. A mese egy térkép ahhoz, hogy a saját életünkben eligazodhassunk. A meseterapeuta pedig egy kísérő, aki lámpást tart a mesejárónak, biztonságban kalauzolja a szimbólumok, mesei képek világában.

– Miért döntöttél úgy, hogy meseterapeuta leszel?

– Számomra a mesékkel való munka hivatás. Erre éreztem hívást, csak követtem a belső hangot, én ebben találtam meg a kiteljesedésem, a fejlődésem lehetőségét. Belesimult az életembe, összefontam egyéb más tudásommal, s most azt mutatom meg a hozzám érkező gyermekeknek és felnőtteknek, miként tudják használni a meséket a saját önismereti útjukon, a kibontakozásukban. Az a célom, hogy rám már ne is legyen szükség, tanulják meg élni a mesét.

– Mi az, amit egy mese adhat, amit más terápiás módszerek nem?

– A mesék közvetlenül a tudattalanhoz szólnak, képeket és szimbólumokat közvetítenek, amelyeket minden ember ösztönösen ért. Más terápiás módszerekkel szemben a mese nem analizál, nem boncolgat – egyszerűen belső utazásra hív, ahol a hallgató maga talál rá a saját válaszaira. A mese szereplői, helyszínei, minden a történetben, közvetítő közegként képesek vezetni, támogatni bennünket.

– Miért van olyan erős hatása a meséknek a pszichénkre?

– A népmesék ősi mintázatokat hordoznak, amelyek évezredek alatt formálódtak, és közös emberi tapasztalatokat sűrítenek magukba. Az archetípusok – a hős, a segítő, a próbatételek – univerzális élettapasztalatokat tükröznek, ezért minden korosztály tud velük azonosulni.

– Milyen képzéseket kellett elvégezned, hogy meseterapeutává válj?

– Főiskolai, egyetemi képzéseken szerteágazó tudásra kellett szert tennem. Az alapképzésem az egészségtan és a pedagógia, s ehhez kapcsolódhatott hozzá több meseterápiás és művészetterápiás módszer megismerése szakirányú képzéseken. Számomra fontos a jóga, a természetpedagógia, s a női körök vezetése – így ezeken a területeken folyamatosan igyekszem elmélyíteni a tudásomat. A sok papír mind mellékessé válik azonban, amikor a gyakorlatban mindennapi tapasztalatot szerezhetek. 

– Milyen továbbképzések léteznek ezen a területen? Vagy inkább önfejlesztési útra lépnek a meseterapeuták?

– A meseterápiás módszerek folyamatosan fejlődnek, így számos továbbképzés létezik a pszichológia, pedagógia vagy művészetterápia területén. Ugyanakkor a meseterapeuták gyakran önállóan is mélyítik tudásukat, kutatják a mesék rétegeit, vagy más terápiás ágakkal ötvözik a módszert.

– Hogyan segít a mese a traumák feldolgozásában vagy az önismeret fejlesztésében?

– A mesék képei gyakran párhuzamba állíthatók az egyéni élethelyzetekkel. Egy-egy mesei hős küzdelmei és sikerei segítenek abban, hogy a résztvevő kívülről lássa a saját belső folyamatait, és megérezze: van kiút, van lehetőség a fejlődésre és a változásra.

– Hogyan zajlik egy meseterápiás foglalkozás?

– A folyamat mindig az adott csoport vagy egyén igényeire szabott. Általában összehangolódással, játékos gyakorlatokkal kezdünk, előkészítjük magunkat arra, hogy egy különleges (dimenzió)kapun át belépjünk a mesébe. Az élőszavas mesemondást követően különböző önismereti vagy művészeti gyakorlatokkal mélyítjük el az élményt. Művészetterapeutaként tudatosan alkalmazom a rajzolás, agyagozás, krétarajzok, akvarellfestés, montázs és kollázskészítést az önismereti folyamatban.

– Milyen szerepe van a hagyományos népmeséknek a terápiás munkádban?

– A népmesék különösen fontosak, mert generációkon át csiszolódtak és formálódtak, míg elérték azt a tökéletes szerkezetet, amely időtlen emberi tapasztalatokat tükröz. A bennük rejlő bölcsesség segít eligazodni az élet kihívásaiban. Igyekszem felkutatni a mesék legtisztább, legősibb változatát, de olykor változtatok a szövegen, ha erre van szükség. 

– Hogyan választod ki a megfelelő mesét egy adott személy vagy csoport számára?

– A mese kiválasztásának többféle módja lehet. Meghatározza a meseválasztást a kliens vagy csoport életkora, aktuális problémája, élethelyzete és a terápiás cél. Gyermekek esetén figyelek a nyelvezetre, a mese hosszára, a gyerekek érettségi szintjére, hogy játékosan tudjak számukra megküzdési stratégiát és önbizalmat közvetíteni a mese által. A serdülőkkel szívesen használok beavató meséket: ki vagyok, mi a dolgom a világban nőként, férfiként –  az identitáskeresés releváns téma. Szem előtt tartom, hogy a mesének legyen mondanivalója a  kliens belső/külső konfliktusával kapcsolatban, akár szimbolikusan tükrözze azt. Segíthet a mese veszteség, gyász, önbizalomhiány, válás, új család létrejötte esetén; máskor az erőforrások mozgósítása, átváltozás, fejlődés megélése, elakadások oldása, új perspektíva nyitása lehet a cél. 

– Vannak olyan univerzális mesék, amelyek szinte mindenki számára működnek?

– Vannak olyan mesék, amelyek egyetemes élettémákat dolgoznak fel, például az útnak indulás, a próbák, a gyógyulás, a segítő megtalálása, megküzdési stratégiák kialakítása,  erőforrások aktiválása a legtöbbünknél mozgásba hozható bizonyos történetekkel. 

Azt azonban fontos hangsúlyoznom, hogy egy mese elolvasása éppen annyi, mint egy mese elolvasása, semmi több. S az a történet, ami segített az egyik embernek, nem biztos, hogy a másikat is tudja támogatni, még ha látszólag ugyanaz is a probléma. Vannak, akik üzenetben kérnek tőlem mesét egy ismerősük gyermekének szorongására, párválasztási nehézségük oldására. Küldjek át egy mesét, elolvassák, s legyen minden rendben. Ez sajnos nem így működik. A válasz mindig összetett, mert a meseterápia nem „egy mese – egy probléma” rendszerben működik, hanem mindig az adott ember vagy csoport belső világához és lelki szükségleteihez kapcsolódik. A terapeuta többféle szinten is figyel, amikor mesét választ – az élethelyzeteket, a lelki mintázatokat. A mese nem univerzális gyógyszer, hanem tükröző és vezető eszköz – és csak akkor működik jól, ha rezonál a kliens belső világára is. A mese „belső ajtókat nyit”, de erre készen kell állni. A megfelelő mese ott érinti meg az embert, ahol éppen tart.

Lehet, hogy hosszú ideig dolgozunk ugyanazzal a történettel, heteken, hónapokon át, ám az is előfordulhat, hogy elindulunk egy mesében, és a belső munka fordulatot hoz, s át kell lépnünk egy másik történetbe a további fejlődéshez. 

Egyrészt azon dolgozom, hogy az emberek sok tanító történetet ismerjenek meg, amelyekben megtanítom eligazodni őket, s megmutatom, hogyan élhetik a meséket, hogyan fordíthatják saját jóllétük fejlesztésére. S ha ebben elakadnak, akkor elegendő újra felkeresni, hogy egy új nézőpontot beengedjen a kliens.

– Van kedvenc meséd, amit gyakran használsz terápiás célokra? Ha igen, miért?

– Van egy alap történettáram, nagyjából ötven-száz mese, ami felmerül bennem, mikor mesét keresek, de folyamatosan kutatom, keresem az újabb mesei mintákat, megközelítési lehetőségeket. 

– Hogyan lehet egy klasszikus mese terápiás hatását a modern élethelyzetekre alkalmazni?

– A mesék alapvető emberi kérdésekkel foglalkoznak: önbizalom, kitartás, félelem, önállóság, szeretet, szerelem, bőség, termékenység, veszteség és árulás. Ha ezeket a témákat modern kontextusba helyezzük – például munkahelyi kihívások, párkapcsolati dilemmák, életválságok –, a mese ugyanúgy működni fog.

– Egyéni vagy csoportos formában hatékonyabb a meseterápia?

– Mindkettőnek megvan a maga ereje. Egyéniben mélyebb személyes munka zajlik, míg csoportban az egymásra reflektálás, a közösségi élmény is erősítheti a terápiás hatást.

– Milyen életkorban a leghatásosabb ez a módszer? Gyerekekkel és felnőttekkel is működik?

– A meseterápia minden korosztálynál működik, mert a mesék mindig az adott élethelyzethez idomulnak. Gyermekkorban a játékos feldolgozás segít, felnőttkorban pedig az önreflexió.

– Milyen különbségek vannak a gyermekeknek és a felnőtteknek szóló meseterápia között?

– A gyerekeknek szóló terápia inkább élményszerű, mozgásos és játékos, sokat énekelünk, mozgunk, míg a felnőttek számára sokkal inkább az analógiákon, szimbólumokon és belső felismeréseken alapul a mesemunka.

– Van-e különbség aközött, hogy valaki hallgatja a mesét, vagy ő maga mesél?

– A csoporttagok befogadják, hallgatják a történetet, de közben figyelnek magukra. Mindennek van jelentősége – a felbukkanó gondolatoknak, testi érzeteknek, érzéseknek, sőt még az elfelejtett részeknek is. Mindezt szépen kibontjuk a mese után, bejárjuk a történetet, s egyben a saját világunkat is. Nagyon izgalmas kaland.

Mesélés során a mesemondó együtt lüktet a csoporttal, érzékel, figyeli a létrejött hatásokat. Miközben mesélek, átélem a történetet, de figyelem, a csoporttagok minden rezdülését, ügyelek a megtartó erőre, a biztonságunkra. 

– Volt olyan eseted, amikor a meseterápia különösen nagy hatást gyakorolt valakire – amit te se gondoltál volna előre? Amikor mélyreható változást hozott valaki életébe?

– A mesékkel való munka értékét éppen ezek a sorsfordító esetek mutatják meg. Több esetre is emlékszem pontosan, amikor egy-egy kliens a foglalkozás közben egy felismerés hatására fontos kijelentést tett, akár döntést hozott. Ezek a mondatok ott csengenek a fülemben ma is – többnyire mélyről jövő, különös határozottsággal tett kijelentések ezek. 

Egy meseterapeutának saját önismeretét is folyamatosan fejlesztenie kell ahhoz, hogy másoknak segíteni tudjon, így én magam is éreztem már a sejtjeimben a mese erejét. Lehet, hogy egy mesével hirtelen történik egy nagy változás, de az is ugyanolyan rendben van, hogy hosszú idő alatt formálódik, érik meg egy felismerés, döntés. Nem kell siettetni semmit, türelmes, nyitott, kíváncsi hozzáállás szükséges.

– Ha valaki érdeklődik a meseterápia iránt, hogyan kezdhet el vele foglalkozni akár önállóan is?

– Érdemes elkezdeni tudatosan olvasni a meséket, figyelni, milyen érzéseket váltanak ki, és akár egy naplóban lejegyezni a gondolatokat. Léteznek meseterápiás képzések és workshopok, amelyeken mélyebben megismerkedhetünk a módszerrel. Hozzám sokan érkeznek olyanok is, akik inspirációt keresnek a munkájukhoz, lélekfrissítő önismeretben szeretnének részt venni, új ismereteket szerezni. 

– Hogyan látod a meseterápia jövőjét? Egyre nagyobb szerepe lesz a pszichológiai és pedagógiai munkában?

– Egyre nagyobb az érdeklődés a meseterápia iránt, hiszen az emberek keresik a mélyebb önismereti utakat, és a mesék intuitív módon segítenek ebben. A pedagógiában is egyre inkább felismerik, hogy a történetek érzelmi biztonságot adnak a gyerekeknek.

– Van-e olyan projekted vagy célod a közeljövőben, amit szeretnél megvalósítani ezen a területen?

– Szeretek mindig megújulni a munkámban, a kreatív ötleteimet az igényekhez igazítani. Áramlásban vagyok, figyelem magam, mi az, amit adni tudok, s figyelem az érdeklődőket, keresőket is, mire van éppen szükségük.

Jelenleg az évszakhoz igazodó művészetterápiás önismereti folyamatokat vezetek, vannak mesecsoportjaim felnőttek, gyermekek számára. Szívesen foglalkozom nőkkel, a női életfeladatok, kihívások mentén haladva a kiteljesedést támogatom népmesékkel. Szeretek a természetben is mesélni, használni az erdő, a rét, a kövek, a víz, a szél, és az állatok segítségét a mesélés, az önismereti út során.

Van egy igazi kis meseházam a Velencei-tó mellett, ahol megpihenhet a mesés vándor, a foglalkozások során kaphat egy varázseszközt, amelyet a saját életének kibontakoztatására fordíthat. A meséket elviszem azokhoz is, akik talán még mesét sem hallottak soha, a megyei család- és gyermekjóléti központ munkatársaként is mesélhetek.

Mindig van egy új ötletem, amit megálmodok, megvalósítok. Jelenleg is egy izgalmas projekten dolgozom, de erről még mást nem mondhatok. Annyi bizonyos, hogy mint a mesékben, ebben a folyamatban is megnyílik a tér, új értelmet nyer az idő fogalma, s a mesés belső fejlődési út valóban hozzáférhető lesz bárki számára. 

Temesvári Márta