Csalással szerezte-e a Kásler-féle Magyarságkutató Intézet egyik vezetője a doktori címét?

A Magyarságkutató Intézetről szóló írásunk megjelenése után egy olvasónk jelezte, hogy B. Szabó János, a Történeti Kutatóközpont igazgatója, azóta egyben az intézet tudományos főigazgató-helyettese is – szerinte – csalással, a doktori tanács megtévesztésével szerezte meg tudományos fokozatát. Ugyanis, egyik opponense, Sudár Balázs, egyben szerzőtársa is volt, ami összeférhetetlenséget feltételez. A vád nagyon súlyos, ezért részletesen utánajártunk, igaz-e, bizonyítható-e? 

B. Szabó János nem a jelenleg használt nevén, hanem Szabó János néven jelentkezett a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájába, feltehetőleg azért, mert ez a személyi igazolványában található hivatalos neve. „A középkori magyar könnyűlovasság történetének vitatott kérdései” című értekezését 2016. június 13-án védte meg, a PhD fokozatot ugyanazon év szeptember 21-én ítélték meg számára. Témavezetője: Bárány Attila; a doktori iskola vezetője: Papp Klára; bírálói: Veszprémy László és Sudár Balázs voltak. 

Két kérdést kell megválaszolnunk: Sudár Balázs az értekezés megvédése előtt szerzőtársa volt-e B. Szabó Jánosnak? Ha igen, akkor bírálóként való részvételével megsértette-e az egyetem valamely szabályzatát? Az első kérdést könnyű megválaszolni, ugyanis a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT, a Magyar Tudományos Akadémia által nyilvántartott bibliográfiai adatbázis) B. Szabó János publikációi megtalálhatóak. 

Ötről – pontosabban hatról, de ebből egy utánközlés – biztosan elmondható, hogy Sudár Balázs a társszerzője, és a védés előtt kerültek nyilvánosságra. 

Ezek a publikációk a következők: 

1. B. Szabó János – Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül”. II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez. I. rész. Századok, 146. (2012) 5. sz. 1015–1048. 

2. B. Szabó János – Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül”. II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez. II. rész. Századok, 147. (2013) 4. sz. 931–999. 

3. B. Szabó János – Sudár Balázs: A hatalom csúcsain. Magyarországi származású renegátok az Oszmán Birodalom politikai elitjében. Korunk, 3. folyam, 25. (2014) 11. sz. 24–30. 

4. B. Szabó János – Sudár Balázs: A hatalom csúcsain. Magyarországi származású renegátok az Oszmán Birodalom politikai elitjében. In: Hermann, Róbert (szerk.): Nemzetmentők vagy megalkuvók? Kollaboránsok a magyar történelemben. Komp-Press, Kolozsvár, 2015. 47–59. 

5. B. Szabó János – Sudár Balázs: Vgec-ügyek. Egy elfelejtett ősapa. In: Türk Attila (főszerk.): Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. Esztergom 2014. november 4–6. II. k. PPKE BTK Régészeti Tanszék – MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport. Archaeolingua, Budapest–Esztergom, 2017. 223–232. 

6. B. Szabó János – Sudár Balázs: Az állam szerkezete. In: Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában. MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport. Helikon Kiadó, Budapest, 2015. 171–178. 

Érdemes itt megnézni, hogy mit mond a társszerzőségről a Debreceni Egyetem doktori szabályzata. A 19. § (2) szerint: 

„Nem lehet a bizottság tagja a jelölt témavezetője, illetve olyan személy, aki az értekezés alapját képező közlemény(ek) társszerzője.” 

A Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár honlapján hozzáférhető a PhD értekezés alapjául szolgáló közlemények listája. Ez B. Szabó Jánostól hat magyar nyelvű könyvet, egy társszerzővel írt idegen nyelvű könyvet, négy könyvrészletet és négy hazai folyóiratban megjelent közleményt tartalmaz. De nincs köztük a fent említett öt darab, Sudár Balázzsal közös közleményből egy sem. Tehát ezt a szabályt formálisan nem szegte meg B. Szabó János. 

Azonban a Debreceni Egyetem doktori szabályzatának van egy másik pontja is, amely esetében nem ilyen egyértelmű a helyzet. A 13. §-a (7) szerint: „A szigorlati és bíráló bizottságok összeállítása során fokozott figyelmet kell fordítani az összeférhetetlenség elkerülésére. A doktori eljárásban nem vehet részt az, aki a doktorjelölt közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], vagy akitől az ügy tárgyilagos elbírálása egyéb okból nem várható el.” Ezzel az egyetem a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról szóló 387/2012. (XII. 19.) kormányrendelet 17. §-át építette be a szabályzatába: „A doktori eljárásban hivatalos bírálóként vagy bizottsági tagként nem vehet részt az a személy, a) aki az érintett személy közeli hozzátartozója, vagy b) akitől az ügy tárgyilagos elbírálása nem várható el.” 

A kérdés csupán az, hogy Sudár Balázstól elvárható volt-e az ügy, mármint B. Szabó János doktori értekezésének tárgyilagos elbírálása, vagy sem? Most tegyük félre az ideát, hogy minden szereplő jóhiszeműen és legjobb tudása szerint járt el. Nézzük inkább az életszerűségét! Adott egy szerzőpáros, amelynek 2012-ben megjelent első közös tanulmányuk kezdő részlete. Nem képezheti vita tárgyát, hogy egy ötletből, amíg a Századok című, a Magyar Történelmi Társulat nagy múltú folyóiratában megjelenik egy tanulmány, ahhoz két-három év kutatás, közös munka, de lehet, hogy több idő is kell. 

Hogyan várható el a szerzőpáros egyik tagjától 4–6 év közös munka után 2016-ban, hogy tárgyilagosan bírálja el a szerzőpáros másik tagjának a munkáját? Lehet, hogy B. Szabó János nem jelezte, hogy Sudár Balázs a szerzőtársa? Lehet, hogy tudomással bírt róla a Doktori Tanács, csak elnéző volt? Akár más is történhetett. De ez már mindenképpen erkölcsi aggályokat vethet fel. Miért nem lehetett a tárgyilagos bírálat követelményének megfelelően egy teljesen érdektelen bírálót felkérni?