A „társadalmi érzékenységgel” szembemenő kijelentései miatt visszavették Aranyosi Karinthy-gyűrűjét

„Gyűlöletkeltésre és az előítéletek erősítésére alkalmas megnyilvánulásai” miatt a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) az Aranyosi Péter humorista részére 2017-ben adományozott Karinthy-gyűrűt visszavonja – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája hétfőn az MTI-vel. 

A teljes indoklást akár valamelyik szélsőliberális toleranciaharcos is leírhatta volna, hisz az ilyen fázisokat puffogtat: „a közmédia nem tűri közösségeiben azokat, akik az emberi jogokat, az egyetemes emberi értékeket megsértik, ezért nem maradhat következmények nélkül, ha valaki az elismerés és ismertség fényét használja fel méltatlan, másokat súlyosan sértő megnyilvánulásokhoz”. 

A viráglelkű kóserkonzervatívok szerint Aranyosi nyilvánosan tett olyan kijelentéseket, melyek „nemcsak ízléstelenek” és „kirekesztőek” voltak, de „súlyosan sértették egyes nemzetiségek és népcsoportok méltóságát”. Poénjai ráadásul szerintük alkalmasak „gyűlölet szítására” és „az előítéletek erősítésére”. (Akkor valami alapjuk csak volt – a szerk.)

Mindenesetre az, hogy Aranyosi Péter a kormány két szent tehenével, a zsidókkal és a cigányokkal is mert viccelni, végül a Karinthy-gyűrűjébe került, amelyre a kijelentései miatt „méltatlanná vált”. A kóserkonzervatívok indoklása szerint ez a díj a „magyar humor legnemesebb hagyományait hivatott képviselni”.

Miért létezik egyáltalán Karinthy-díj?

Számomra eleve furcsa, hogy egy több éve kiosztott díjat csak úgy visszaveszünk, mintha szakítás után a sértődött fél visszakövetelné az ajándékokat, amiket 10 éve adott. Bár jelen esetben Aranyosi lehet, inkább jól járt, hiszen látva az elmúlt 35 év kitüntetettjeinek névsorát bármilyen magyarországi érdemrend kapcsán, az igazi megtiszteltetés: nem szerepelni köztük. 

Azon pedig érdemes lenne elmélkedni, hogy vajon tényleg a zsidó származású (Kohn) Karinthy-e a legalkalmasabb arra, hogy reprezentálja a „magyar humort és kultúrát”? Aki ráadásul az első világháborúban nem, hogy nem védte a hazát, hanem aktívan ágált az ország háborús erőfeszítései ellen, nyilvánosan bomlasztotta hazánk egységét, pacifizmusával és írásaival a morált igyekezett aláásni. 1918–1919-ben ráadásul a patkánylázadás mellé állt… Ha bármely írásom vagy megnyilvánulásom ellentétes egy ilyen ember szellemiségével az inkább megtisztelő, semmint kellemetlen. 

Ha lesz majd egyszer nemzeti kormánya Magyarországnak, a kultúráért felelős részleg első feladatai között kell legyen a díjak és elnevezések felülvizsgálata. Mert amely kormány alatt véreskezű kommunisták viselik könyvtáraink nevét, idegen bomlasztókról neveznek el díjakat, árulókról és besúgókról köztereket, attól jót ne várjunk. És még csodálkozunk, hogy társadalmunk színvonala olyan, amilyen? 

Gyebnár Dávid

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.