Orwelli újbeszél: a buzerancia az büszkeség, avagy gyalázatos hazugok a szavak becsületét is megrontották

A napokban megmozdult az egész Európai Unió a homoszexuálisok magyarországi „hátrányos megkülönböztetése” ellen, amely a kormány elvetélt próbálkozásában merült ki, hogy gyermekvédelem ürügyén megakadályozza a Pride provokációt. Valójában azonban a homoszexuálisok önmagukat hozzák hátrányos helyzetbe – a saját életmódjukkal. Az alábbi példák, tények és adatok a degeneráltságban avantgárd Egyesült Államokból valók, amely sajnos e tekintetben is etalon lett Európa számára. Gazdag István véleménycikke.

Köztudott, hogy az AIDS elsősorban a homoszexuálisokat és drogosokat sújtja. Az amerikai AIDS-es esetek több mint fele az amerikai népesség mintegy 4-6 százalékát képviselő homoszexuálisok közül kerül ki (a nagyvárosi homoszexuálisok 10 százaléka AIDS-es), akárcsak a szifiliszesek 60 százaléka, és az egyéb (nem nemi) betegségekkel kórházba kerültek 17 százaléka. Felmérések szerint sok homoszexuális aktusra ittas vagy bedrogozott állapotban, illetve szexuális orgiák (gangbang) alkalmával kerül sor, így aztán nem csoda, hogy a homoszexuálisok 78 százaléka valamilyen nemi betegségben szenved. Felelőtlen, szabados és egészségtelen életmódjuk miatt a homoszexuálisok jelentős mértékben ki vannak téve a szifilisz, a gonorrea, a hepatitis B, az ún. meleg bél (gay bowel) szindróma, a TBC és a cytomegalovírus- (CMV-) fertőzés veszélyének. A homoszexuálisok 39–59 százaléka (lakóhelyük függvényében) bélférges vagy egyéb bélparaziták hordozója és terjesztője. Homoszexuálisok felelősek az USA történelmének első „nemi érintkezés útján terjesztett tífuszjárványáért”, amely emberi ürülék fogyasztásának az eredménye. A homoszexuálisok és leszbikusok 25–33 százaléka alkoholista. A pszichiáterek 73 százaléka szerint a homoszexuálisok kevésbé boldogok, mint az átlagemberek, és a szakemberek 70 százaléka szerint a boldogtalanságukat nem a társadalmi megbélyegzés okozza. Az öngyilkosságok mintegy felét homoszexuálisok követik el.

Egy átlagos homoszexuálisnak 20–106 szexuális partnere van évente (egy átlagos heteroszexuális férfinak 8 az egész élete során), és a homoszexuálisok 70 százaléka csak egyetlen alkalommal létesít nemi kapcsolatot a partnerei több mint felével. Egy felmérés szerint a homoszexuálisok 43 százalékának 500 vagy ennél is több szexuális partnere volt, a 28 százalékuknak ezernél is több, és ezek 79 százaléka bevallotta, hogy a partnereik fele teljesen idegen volt a számukra, a 70 százalékuk esetében egy éjszakás (vagy egy perces!) szexuális együttlétben merült ki a kapcsolat. Sok homoszexuális kedvenc időtöltése ún. cirkáló területek (crusing area) felkeresése anonim szex céljából. A homoszexuálisok 41 százaléka szexelt idegenekkel nyilvános vécékben, a 60 százalékuk fürdőházakban, és az ilyen légyottok 64 százalékában kábítószereztek. A homoszexuálisok 37 százaléka a szado-mazo szex híve, ami esetenként „baleseti halállal” végződik. San Franciscóban, az USA „legmelegebb” városában külön kurzusokon oktatják a homoszexuálisoknak, hogy hogyan ne öljék meg egymást perverz szexjátékaik során. 

A homoszexuálisok átlagosan 42 évesen halnak meg, és csak a kilenc százalékuk éri meg a 65. életévet. (A heteroszexuális nős férfiak általában 75 évesen halnak meg.) A leszbikusok átlagosan 45 évesen halnak meg, és csak a 24 százalékuk éri meg a 65. életévet. (A heteroszexuális férjezett nők általában 79 évesen halnak meg.) A homoszexuálisok esetében százszor nagyobb a valószínűsége, hogy meggyilkolják őket (általában valamelyik szexpartnerük), 25-ször nagyobb a valószínűsége, hogy öngyilkosságot követnek el, és 19-szer nagyobb a valószínűsége, hogy közúti balesetben veszítik az életüket, mint a heteroszexuálisok esetében. A leszbikusok 21 százaléka gyilkosság vagy közúti baleset áldozatává válik, vagy öngyilkosságot követ el, vagyis 534-szer nagyobb valószínűséggel veszítik el így az életüket, mint a 25–44 éves, fehér, heteroszexuális nők. Ugyanakkor a súlyos bűncselekmények miatt halálra ítélt amerikai nők fele leszbikus. A homoszexuálisok 33 százaléka elismeri, hogy szexelt már fiatalkorú vagy kiskorú partnerrel, 73 százalékuk pedig 19 éven aluli fiúkkal. A bejelentett gyermekmolesztálások több mint egyharmadát homoszexuálisok követik el, ami az össznépességen belüli számarányukat tekintve azt jelenti, hogy több mint hússzor nagyobb valószínűséggel zaklatnak szexuálisan gyermekeket, mint a heteroszexuális férfiak. 

Egy tanulmány szerint a gyermekmolesztálás és a pedofília a homoszexuálisok körében sokkal gyakoribb, mint a heteroszexuálisok körében, ha az egy főre jutó arányt vesszük figyelembe. Ötször nagyobb a (homoszexuális pedofilok által) szexuálisan molesztált fiúk, mint a (heteroszexuális pedofilok által) szexuálisan molesztált lányok aránya. „A homoszexuális életmóddal kapcsolatos kutatások megerősítik, hogy ez szinte kizárólag egy fiatal-orientált (youth-oriented) kultúra, nagyon kevés meleg mutat preferenciát az idősebb férfiak iránt. A pedofilok mintegy 86 százaléka homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak tartja magát. A gyermekmolesztálás a homoszexuális mozgalom szerves része – ez egy érvényes tézis.” ¹

Az amerikai közegészségügyi szervezet (CDC) főiskolai hallgatók körében vizsgálta a nemi erőszakot. Az eredmények azt mutatják, hogy a homoszexuálisokat 329 százalékkal gyakrabban erőszakolják meg, mint a heteroszexuálisokat. A heteroszexuális diákok körében 7,2 százalék (medián), a homoszexuális diákok körében 23,7 százalék volt a szexuális együttlétre kényszerítés (más néven nemi erőszak) előfordulási gyakorisága. A CDC tanulmányát kiterjesztették a párkapcsolati erőszakra is. Azt értékelték, hogy a felmérést megelőző 12 hónapban a barátjuk vagy barátnőjük szándékosan megütötte, megpofozta vagy fizikailag bántalmazta-e őket. A randevúval kapcsolatos erőszak előfordulási gyakorisága 10,2 százalék volt a heteroszexuális diákok körében, 27,5 százalék a homoszexuális diákok körében. A vizsgálatban a komolyabb drogfogyasztás is erősen a homoszexuálisok felé tolódott el. A kokain bármely formájának életük során egy vagy több alkalommal történő használatát a heteroszexuális diákok 4,1 százaléka, a homoszexuális diákok 22,3 százaléka jelentette. 

Igy causa proxima adatokkal és bizonyítékokkal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a homoszexuális diákok között – a heteroszexuálisokhoz képest – lényegesen több az erőszaktevő vagy megerőszakolt (3,29 az 1-hez), a partnerekkel szemben erőszakos (2,70-szer), promiszkuzív (2,69-szer) és súlyos droghasználati problémákkal küzdő (7–10-szer, kábítószertől függően). Az adatok tehát arra utalnak, hogy a homoszexuálisok körében egy markáns nemi erőszak- (erőszak-drog) szubkultúra érvényesül.

Történelmi perspektívában a homoszexuális politikai mozgalom a „ne zárjatok börtönbe és ne zsaroljatok minket” szlogenről előbb a „gyógyítsátok meg az önmagunknak okozott halálos betegségünket”, majd a „tiszteljétek szexuális identitásunkat” szlogenre váltott. Ez minden szempontból hihetetlen siker számára. Amerikában a folyamatos LMBTQ-barát médiapropaganda olyan hatásos volt, hogy az amerikaiak úgy vélik, majdnem minden negyedik (23,6 százalék) polgártársuk homoszexuális vagy leszbikus, miközben a valós arányuk hozzávetőleg 4-6 százalék. Az USA nemileg aberrált népességének túlbecslése részben annak köszönhető, hogy a csoport rendkívül exhibicionista, amint azt a Pride parádék is eklatánsan demonstrálják.²

Egy öt évvel ezelőtt végzett felmérés szerint az európaiak átlagosan 80 százaléka úgy véli, hogy „a társadalomnak el kell fogadnia a homoszexualitást” (a nyugat-európaiak valamivel nagyobb arányban gondolják ezt, mint a kelet-európaiak; a magyarok 49 százaléka az elfogadás mellett, 39 százaléka ellene foglalt állást), és – noha erre külön nem kérdeztek rá a felmérésben – értelemszerűen annak népszerűsítését is, tehát implicite a Pride-jelenséget is.³

A nyugati burzsoázia által elrendelt ideológiai tömegszelídítés új szakaszát éljük át, amelynek keretében a köz- és magánszféra homoszexualitással való telítődését „haladásnak” nevezik, amely kifejezés azok számára, akik használják, a középosztály és a népi osztályok gyenge kulturális ellenállását jelenti ezzel a szelídítéssel szemben. Ezeknek a propaganda- és átnevelési kampányoknak az a céljuk, hogy a burzsoázia egyik frakcióját ugyanúgy szentesítsék az intermaszkulin anális szex iránti vonzódása címén, ahogyan egy másik lényeges frakcióját is szentesítik a zsidósága címén.

Ennek a felhajtásnak köszönhetően a domináns frakció nyilvánosan elnyomottként tetszeleghet és ünnepelheti „ellenállását” a „diszkriminációval” szemben, miközben folyamatosan erősíti privilegizált társadalmi pozícióját a középosztály és a népi osztály kárára. Az LMBTQ-szubimperializmus politikai „haladása” így párhuzamos a homoszexuálisok életszínvonalának egyértelmű javulásával, akik átlagosan 10 százalékkal magasabb fizetést kapnak, mint a heteroszexuális férfiak.⁴

Eddig az LMBTQ-mozgalom nyugati ellenzői csak a keresztény moralista retorikát használták, ami ténylegesen a régi katolikus-protestáns burzsoázia maradványaihoz kötötte őket. Egy szekularizált világban ezek a hivatkozások ipso facto hiteltelenek vagy ismeretlenek. A homoszexualitást támogató média által már meggyőzött és mint láttuk, jelentős többségben lévő emberek számára ezek a „reakciós” és „maradi” ellenzők, akik keresztény kategóriákat használtak, megerősítették azt az elképzelést, hogy az LMBTQ-mozgalom elleni fellépés nemcsak a „haladás” elutasítását jelenti, hanem főleg azt, hogy ez az elutasítás – akárcsak a keresztény burzsoázia és értékrendje – kudarcra és eltűnésre van ítélve.

A homoszexualista ideológiát politikai, társadalmi, gazdasági és biológiai szempontból tudományos tényekkel és empirikus adatokkal kontrázva meg kell mutatnunk, hogy az LMBTQ-életmód szentesítése egyáltalán nincs hatással ránk. A szervezett szodomita klikk egészségügyi és kulturális mérgező hatásához hozzá kell még adni a jelenlegi oligarchikus rendszerben betöltött funkcióját is. Amikor az LMBTQ-frakciót annak nevezzük, ami valójában, vagyis az oligarchikus rendszer egyik domináns erejének, ezzel lerántjuk a szexuális aberráltság állítólag „progresszív” álarcát.

Jegyzetek:

1. Report: Pedophilia more common among 'gays'. Research purports to reveal 'dark side' of homosexual culture, worldnetdaily.com, 2002.04.29.
2. Americans Still Greatly Overestimate U.S. Gay Population, gallup.com, 2019.06.27.
3. The Global Divide on Homosexuality Persists, pewresearch.com, 2020.06.25.
4. Gay Men Used to Earn Less than Straight Men; Now They Earn More, hbr.org, 2017.12.04.

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.